Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április 4-én, pénteken. 113 egyetértek. A miket én nem czáfoltam meg az 6 beszédében, azokkal egyetértek, a minthogy egyetértek abban is, hogy finom lisztből kiviteli feleslegünk lesz mindig akkor, ha nagy bnzatermésünk lesz s amint azt a múlt czikkemben és felszólalásomban is ajánlottam, most is ajánlom, hogy kiviteli szövetkezetté tömörüljenek a malmok és erre hivtam fel a t. kereskedelemügyi miniszter ur figyelmét is. A magam részéről még csak arra a kijelentésre szorítkozom, hogy a lehető legtávolabb állok attól, hogy t. barátom személyére nézve bárminő czélzattal állítsam oda azt a kifejezést, bogy ő uem jó agrárius akkor, ha csak mezőgazdasági czélokat tart szem előtt. Én azt akkor csak azért hoztam fel, mert beszédéből olyan tendencziát véltem kiolvasni, mint hogyha ő ez által az agráriusokat, illetve azokat, a kik ezen mozgalmakat kezdeményezték az országban, egyoldalúsággal stigmatizálni akarta volna. Tegnapi felszólalásomban utaltam arra, hogy ez tőlem teljesen távol állott a múltban és a jelenben is és én ugyanazon j3rogrammon állok, melyet a t. miniszterelnök ur szíves volt székfoglalója alkalmával kifejteni. A tételt különben elfogadom. Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Hivatalos elfoglaltságban távol voltam az imént az ülésből, de benn a házban, a miniszteri szobában, a midőn Thaly Kálmán képviselő ur, konstatálva az én időleges távollétemet, igen éles bírálatot gyakorolt Galice báró konstantinápolyi nagykövettel szemben és őt ugy állította oda, mint a ki Magyarország iránt nem viseltetik azon érzelmekkel, a melyekkel viseltetni köteles volna, a magyar érdekeket elhanyagolja, általában magyarellenes és egy elaggott férfiú. Azt kell kijelentenem ezekre a t. képviselő urnak, hogy báró Galice, a kit régóta ismerek, kipróbált régi és igen érdemes, tiszteletreméltó tagja a mi diplomácziai karunknak. Nem tehető fel róla az az érzelem és felfogás, a melyet a t. képviselő ur neki tulajdonit. Báró Galice csak nenn-ég hazánkon keresztül utazva, engem meglátogatott és akkori nyilatkozataira emlékezve, azt konstatálhatom, hogy tévedés róla azt feltételezni, a mit Thaly képviselő úrtól hallottam. Nem ismerhetem el, hogy magyarellenes érzelmeket táplálna, vagy kötelességmulasztással volna vádolható, (Felkiáltások a ssélsöbaloldalon: Thaly tényeket hozott fel! Zaj.) vagy megfelelne a tényeknek általában az a leírás, a melyet Thaly Kálmán képviselő ur itt róla adni méltóztatott. Nemrég egyszer kaj)tam épen Kossuth Ferencz képviselő úrtól — a ki sajnálom, hogy nincsen jelen, mert hivatkozhatnám reá — egy panaszos ügyet, épen Konstantinápolyból; én szóvá tettem a külügyminiszternél azokat a sérelmeket, a melyeket állítólag egy magyar állampolgár szenvedett ott és én mondhatom, hogy teljesen kimerítő jelentéseket kaptam •— Kossuth Ferencz képviselő úrral közöltem is — okmányKÉPVH. SAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. szerű bizonyítékokat erre vonatkozólag, hogy a konstantinápolyi nagykövetség azon magyar állampolgár ügyének érdekében minden lépést megtett és minden felvilágosítást megadott, a mely szükséges volt, okmányilag bizonyítva. Egy egész dossiert kaptam és átadtam Kossuth Ferencz képviselő urnak, hogy győződjék meg a tényállásról. Lehet, hogy más esetekben talán történt itt-ott valami, a mit, ha tudomására hoznak akár a nagykövetnek, akár a külügyminisztei'iiek, akár nekem, bizonyosan orvoslást fognak találni. Mondom, nemrég is ittléte alkalmával azon nagykövet felfogásának és Magyarország iránti érzelmeinek korrektségéről győződtem meg. Ezeket voltam bátor azokra, a miket Thaly Kálmán képviselő ur elmondott, megjegyezni. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Mag tétel, a belkereskedelem támogatására előirányzott százezer korona, nem támadtatván meg, kijelentem, bogy az megszavaztatott. Nyegre László jegyző: Külkereskedelem 382.000 korona. Illyés Bálint jegyző: Major Ferencz! Major Ferencz: T. ház! Mielőtt válaszolnék az igen tisztelt miniszterelnök urnak most hallott beszédére, a keleti kereskedelem szempontjából a diplomáczia tevékenységére vonatkozólag, először is kötelességem felelni Sándor Pál tisztelt képviselőtársamnak azon beszédére, a mely ma itt elhangzott s a melyben erős kritikát gyakorolt a szövetkezeti eszme fölött és ugy állította azt oda, mintha a szövetkezeti eszme határozottan megrontója és tönkretevője volna a magyar kereskedelemnek, Nagyon csodálkozom azon, hogy ezt épen Sándor Pál t. képviselőtársam tette, a kinek világos gondolkozásáról és a közgazdasági téren való tudásáról a házban alkalmunk volt beszédéből megismerkedni. És annyival inkább csodálkozom azon, hogy elzárkózik attól az irányzattól, melyet itt Magyarországon a szükség és kényszer a legnagyobb mérvben követel, hanem ha körültekint a külföldön, így pl. Nagynémetországban, ugy látni fogja, hogy a közgazdasági életnek izmosodása, ereje és a polgároknak vagyonosodása épen a szövetkezeti intézménynek évtizedek óta való felkarolásából keletkezett. Már pedig azért ott a kereskedők nem mentek tönkre, mert hiszen tudjuk, hogy a világon leghatalmasabb és legszolidabb kereskedelem épen Nagynémetországban és Angolországban van. Ha itt nálunk a szövetkezeti intézmény lábrakap, ez történik azon visszaélések folytán, a melyek minden téren lábrakaptak. Hiszen, azt hiszem, t. képviselőtársam sem fogja tagadni azt, hogy bizonyos túltengés keletkezett épen a szatócsüzlet terén. Túltengés van, mert hiszen nem a szükségletnek megfelelő számmal vannak ezek az üzletek, hanem sokkal több van ott, mint a mennyire szükség van. Már pedig ezen