Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

112 83. országos ülés 1902 április h~én, pénteken. malomban őröl, mint én, mert ő olyan szövetkezetekről beszél, a melyekről én egyáltalában nem szólottam. Én olyan fogyasztási szövetkezeteket tartottam szem előtt, a melyek nem élnek vissza, a mint azt t. barátom megemlítette, a szövetkezeti eszmével. Hogy ilyenek is vannak, azt nem lehet tagadni, de ekkor azok tényleg visszaélnek azokkal a kedvezményekkel, a mely kedvezményekkel való támogatását a fogyasztási szövetkezeteknek ón szükségesnek tartom. Azonban épen azért, mert ilyen visszaélések vannak, szükséges az, a mit gróf Károlyi Sándor t, képviselőtársam itt első izben hangsúlyozott. S programmját e tekintetben a magam részéről teljesen osztom. Megmutatta ő azt, hogyan lehet más fogyasztási szövetkezeteket is létesíteni, olyanokat, a melyek azután nem érdemlik meg azt a kritikát, a melylyel a fogyasztási szövetkezeteket általában illette a t. képviselő ur. Tessék egyébként a fogyasztási szövetkezeteket az általános központi hitelszövetkezettel kapcsolatba hozni, a mely ellenőrizze, hogy azok ugy működjenek, hogy oly vádak ne legyenek emelhetők, a mely vádak a szegedi kereskedelmi kamara jelentésében olvashatók. Azt azonban meg fogja engedni t. képviselőtársam, nem czáfolta meg, hogy a szövetkezeteknek az egész kereskedelemre átalakító hatása lesz, mert hiszen egészséges versenyt fognak teremteni bent a községekben. Hiszen ez nyilvánvaló dolog; maguk a szövetkezetek is fognak a kereskedelemügyi miniszter urnak adatokkal szolgálhatni a tekintetben, hogy minő abnormis viszonyok vannak künn az egyes községekben. Hogy odakünn egészségtelen a verseny, azt nagyon jól tudjuk; hiszen közismert dolog az, hogy a falusi kereskedők kartelre lépnek a fogyasztási czikkek árusítása tekintetében, és ha valamely uj czég boltot akar nyitni, azt konkurrencziájukkal tönkreteszik s igy lehetetlenné teszik azt, hogy egészséges verseny keletkezzék. Ezt az egészségtelen versenyt csak ugy szüntethetjük meg, ha előmozdítjuk a fogyasztási szövetkezetek alakítását. (Helyeslés balfelöl.) De még egy fontos szempont van, t. ház, és ez az, a melyről az imént sokat beszéltünk, tudniillik az ipar pártolásának a kérdése. A fogyasztási szövetkezetek a magyar ipar pártolásának legbiztosabb alapját képezik és ha szükséges, még törvényes eszközökkel is elő kellene segíteni, de különösen társadalmi eszközökkel és a nemzeti szempontok előtérbe tolásával kel] odahatni, hogy a fogyasztási szövetkezetek csak kizárólag magyar ipari készítményeket bocsáthassanak forgalomba. Ezt csakis a vázolt kereskedelmi organizmussal fogjuk elérhetni, nem pedig a jelenlegivel, a mely eddig, sajnos, semmiféle előmenetelt ebben az irányban nem mutatott, mert ma a kereskedőnek saját anyagi érdeke azt sugallja, hogy mindent ott vásároljon, a hol legolcsóbban kapta. Ugyanezen kérdéssel kapcsolatban legyen szabad a tőzsdéről is szólanom. (Halljuk! Halljuk! bal felöl.) T. képviselőtársam helyesen emiitette fel, hogy a tőzsde részéről többször történtek kezdeményezések azon irányban, hogy a gazdaközönség abban részt vegyen. Visszanyúlnak e kezdeményezések már a 80-as évekre, a midőn a tőzsdetanács legelső izben szólította fel az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet arra, hogy a tőzsdetanácsban részt vegyen. Azonban azóta egész máig az volt a gazdaközönség álláspontja, hogy nem autonómikus, hanem törvényes biztosítékot kér arra nézve, hogy neki ott részt vennie joga legyen. Ez, t. ház, óriási különbség, mert ha a gazdaközönség mai szervezete mellett bemegy a tőzsdébe, ki biztosítja őt arról, hogy neki ott szava is lesz ? (Mozgás. Elnök csenget.) Hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdaság egy deczentralizált, a kereskedelem pedig egy czentralízált foglalkozási ág; ez utóbbi a maga érdekeit itt a központban jobban meg tudja védeni, mint a vidéken lakó gazda, nekünk tehát nemcsak autonómikus, de törvényes garancziák kellenek arra nézve, hogy, mondjuk például, a tőzsde vezetőségében bizonyos százalékkal a termelők is képviselve legyenek. Azt hiszem, hogy e tekintetben mindnyájan egyetértünk, másnemű nézeteltérés pedig e kérdés körül fenn nem forog. A mi az árjegyzés módositását illeti, elismerem, hogy e tekintetben óriási haladás történt, és én nem is az árjegyzést kifogásolom, hanem a spekulácziót, a mely ezt befolyásolja. Ezt t. képviselőtársam sem tagadja, mert csak utalok arra, hogy a Kereskedelmi Gsarnok-nak általa is aláirt és a kereskedelemügyi miniszter úrhoz ismételten benyújtott felterjesztéseiben maga is beismeri azt, hogy igenis a tőzsdén lehetségesek olyan spekulácziók, a melyek az áralakulást károsan befolyásolják, azt mondja azonban, hogy ezek csak rövid ideig tartanak, mert azután visszahatnak azokra, a kik ezt a spekulácziót felidézték. Hát ha ez igaz, már ez is egy kóros tünet, mert hiszen akár felfelé, akár lefelé történt ez a spekuláczió: vagy a fogyasztást, vagy a termelőt sértette, tehát károsan befolyásolta a természetes kínálatot és keresletet. De, t. ház, a kik ezen pillanatnyi spekulácziót és áringadozást előidézik, sokkal körültekintőbbek a tekintetben, hogy mire a visszahatás jön, a fedezetekkel kiugorjanak és maguk ép bőrrel szabaduljanak a spekulácziók esélyei közül. A mit a t. képviselőtársam a finom liszttel, illetve az őrlési engedélylyel kapcsolatosan emiitett, én azokra igyekeztem előző beszédemben megadni a választ és ha figyelmesen át fogja olvasni, meg is fogja találni minden egyes általa felvetett kérdésre a válaszomat. Ezzel a vitát tovább húzni nem akarom, annál kevésbbé, mert hiszen nem kívánhatja tőlem a t. képviselőtársam, hogy én azokat a kérdéseket és állításokat is megczáfoljam, a melyekben vele