Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április h-én, pénteken. 111 részeket jelölnek meg, mint ezen nyugdijalap vagyonát; azonban ez harmadik személyekkel szemben nem hatályos, tehát csőd esetén csakis annyi quota esik erre az alapra, mint a mennyi más társulati hitelezőre. Ez, t. képviselőház, nyugdijbiztositásnak nem nevezhető. Az egyik intézkedésnél tehát, a hol alapító oklevél nincs, az egész dolog kegyadomány jellegével bir, a melyet az illető intézet bármikor visszavonhat, a másiknál pedig csak mint társulati hitelező jelentkezik az alap. Nos, ez nem biztosítja annak a tisztviselőnek az exisztencziáját, ez nem teszi őt függetlenné és önállóvá oly módon, hogy a társulati bajokat felfedezhesse és felfedezni jogosult volna. Hiszen, ha ő annyira ki van szolgáltatva felébb valója önkényének, hogy állásváltoztatás esetén, mint most, el kell veszítenie a nyugdíjigényét, akkor ne várjuk tőle azt, hogy ő erkölcsi igazságokat diadalra juttasson. És e mellett a mód mellett, a mint most vannak biztosítva a nyugdijak, előfordulnak olyan esetek, mint a hogy ez Tatatóvárosban megtörtént, hogy a főkönyvelő sikkasztván és egy revolverlövéssel kivonva magát a földi igazságszolgáltatás hatalma alól, az intézet, a melyben a tisztviselőknek 120.000 koronányi megtakarított pénzük volt nyugdijalapként félretéve, minthogy alapító oklevél nem létezett, egyszerűen konfiskálta ezt az összeget és igy megszűnt azoknak a tisztviselőknek a nyugdija. Azután ott van a beregszászi kereskedelmi és iparbank esete, a melynek mérlegében bárki olvashatja, hogy a társulat igazgatósága jónak látta a nyugdijalapot 330 társulati részvénybe fektetni. (Derültség.) Az általam javasolt törvényhozási intézkedésnek tehát, t. képviselőház, az volna a czélja, hogy a nyugdijat teljesen biztosítsa az illető tisztviselőkre nézve, hogy pénzintézeteinkre a törvény ráoktrojálja a kötelességet, hogy a tisztviselők nyugdijáról gondoskodjanak, még pedig olyformán, hogy az összes intézetek hozzájárulásával teremtetnék egy alap, a melyhez természetesen a tisztviselők is hozzájárulnának a fizetésükből való levonás utján, és ez, mint külön vagyon, kivétetnék az intézetek vagyonából és külön, esetleg az állam által kezeltetnék. Ekkor azután, ha más intézetbe lép is át a tisztviselő, nem veszti el nyugdíjigényét és exisztencziája, léte teljesen biztosítva van, függetlenné van téve az igazgatóság önkényétől; s ezzel egyszersmind az a nagy baj is, a melynek orvoslására ezt az intézkedést javasolni bátor voltam, megtalálja a maga orvoslását. Ez nem hárítana az államra semmiféle terhet; az egyedüli teher az államra nézve az volna, hogy kezelnie kellene ezt a nyugdijalapot, nos hát, azt hiszem, az állam elég nagy adót szed a pénzintézetektől különféle czimeken, hogy ennek fejében ezt az áldozatot meghozhatja. De továbbá, a mit emiitettem, az a revizori intézmény, az sem volna olyan nagy teher az államra nézve. A belkereskedelem ápolására mindössze 100.000 korona van felvéve. Ha ezt még százezer koronával megtoldjuk, a betevők érdeke ezen az utón hatályosan biztositható lesz. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy a tisztviselői állás általam proponált megszilárdítása praktikus eszköz volna a betevők érdekeinek biztosítására és azért arra kérem az igen tisztelt kereskedelmi miniszter urat, hogy ezen javaslataimat tegye megfontolás tárgyává. Kérhettem ezt annál is inkább, mert, a mit elmondottam, az a javaslatom liberális és modern. Liberális azért, mert nem nyúl bele a pénzintézetek ügykezelésébe, nem akarja azokat átváltoztatni, és modern azért, mert közelebb viszi törvényhozásunkat a szocziálpolitikai törvényhozás felé egy lépéssel s egy szocziális olajcsepp volna, mely nélkül a társadalmi gépezet simán nem működhetik. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Nyegre László jegyző: Bubinek Gyula! Rubinek Gyula: T. képviselőház! Csak röviden óhajtom igénybe venni a t. ház türelmét és inkább csak szavaim értelmének helyreigazítása czimén kívánok felszólalni olyan kérdésekben, a melyek egyébként ezzel a tétellel szoros összefüggésben állanak. Első sorban gróf Zichy Jenő t. képviselőtársamnak óhajtok válaszolni a tekintetben, hogy ő az én tegnapi felszólalásomat nem jól értelmezte, illetőleg tévesen fogta fel. Én ugyanis nem azt az értelmet óhajtottam adni szavaimnak, a melyet ő azoknak tulajdonított. Teljesen távol állott tőlem az, hogy neki bármely tekintetben szemrehányást tegyek azért, hogy ő a mezőgazdasági élettől visszavonult. Én csak azt akartam tegnap beigazolni, hogy egy testület, a melynek megállapodott nézetei vannak, épen ugy, mint a t. képviselő urnak, nézeteit egy felszólalás, egy megjelenés alapján máról holnapra meg nem változtathatja. Azt hiszem, a legnagyobb frivolitás volna egy testület részéről, a mely eddig mindig a közös vámterület mellett argumentált, hogy az most egyszerre egy felszólalás nyomán az önálló vámterület alapjára helyezkedjék. Az animozitás teljesen távol állott egyesületünktől és inkább az igen t. képviselő ur felszólalásában nyilatkozott az meg, a ki 40 gazdasági egyesület megnyilatkozását épen oly erősen Ítélte el, mint a hogy elitélte az én tegnapi felszólalásomat. Kubik Béla: Igaza is volt! Rubinek Gyula: Felszólalásom tulajdonképeni tárgya az, hogy Sándor Pál t. barátom szíves volt tegnapi beszédemmel kapcsolatban egyes kérdésekkel foglalkozni, a melyek ezen tétellel szoros összefüggésben vannak. így hangsúlyoztam, hogy a belkereskedelem egészséges reformját fogják maguk után vonni a fogyasztási szövetkezetek, a melyek nem egyedül üzleti czélokat szolgálnak, de erkölcsi és nevelő hatást is gyakorolnak. T. képviselőtársam felszólalása azonban arról győzött meg, hogy ő teljesen más