Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
98 83. országos ülés 1902 nézi, rájön mindenre, csak arra nem, milyen állapotban van az ipari oktatásunk. A legszomorúbb jelenség azonban a » Magyarország gyáripara 1898-ban« czimü 20 kötetes munka, mely az országnak százezrekbe került és melyet egy hozzá nem értő társaság szerkesztett egy főszerkesztővel, a kinek fogalma sincs az iparfejlesztésről. Hogy mennyire minden szaktudást kigúnyoló s felületes ez a munka, arról meggyőződhetik mindenki, ki annak bármely lapját átolvassa. Egy számsor hanyattfektetve, talpra állitva, chassé-croissé módjára tánczoltatva, táblázatba összeállitva, majd szabadon előadva, iskolás gyermekek részére méltó hasonlatokkal ellátva, teljesen generálszaftba mártogatva, semmiféle rendszerbe, semmiféle helyes csoportosításba nem öntve. Igen szomorú, hogy a mi iparfejlesztésünk ily kezekben van. Ha már a szerkesztés ilyen gyatra, hogyan bízzunk meg akkor azokban a számadatokban? Ha nekünk ilyen termelési statisztikára szükségünk van, akkor miért nem bizzuk meg ennek elkészítésével az ugyanazon minisztérium hatáskörébe tartozó központi statisztikai hivatalt, a melynek kebelében szakértők is lévén, ott mindenesetre jobban meg tudták volna csinálni ezt a munkát ? Talán nem tartozik épen ehhez a rovathoz, de nehogy ugyanezen tárcza keretében máskor is kénytelen legyek a t. ház türelmét igénybe venni, kérem az igen t. miniszter urat, hogy ha már tájékoztatta magát, mondja meg nekem, hogy mi szükség volt az iparfelügyeletet a kazán vizsgálattal összekeverni? A világon mindenütt a kazánvizsgálatból fejlődött ugyan ki az iparfelügyelet, de ma már mindenütt ketté van ez választva, mert rájöttek arra, hogy az időhöz nem köthető kazánvizsgálat egy rendszeres vizsgálatot igénylő, iparfelügyelettel össze nem kapcsolható. És a midőn erre már mindenütt a világon rájöttek, akkor nálunk egyesitik a kettőt, és ezt nagy garral, mint az iparfejlesztés terén egy ujabb nagy haladást dicsőítik, (TJgy van! TJgy van! a szélsöba loldalon.) Igen t. miniszter ur, nem akarok pikáns lenni, — ezt eleve kijelentem — de mégis kíváncsi volnék tudni, hogy az Országos ipari és kereskedelmi közoktatási tanácsnak miért van az Erzsébet-körut 33. számú házban külön helyisége akkor, a midőn ez a tanács majdnem mindig a minisztérium egyik tanácskozó termében ülésezik, és ha nem üléseznék ott, hát ülésezhetnék, mert van ott elég helyiség erre a czélra. (TJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Mondom, nem akarok pikáns lenni, de fel akarom hívni az ellenőrző közeg figyelmét, a midőn azt látom, hogy épen akkor bérlik ki ezen Erzsébet-körut 33. szám alatti második emeleti helyiséget, a midőn onnan az iparfejlesztési osztály vezetője ugyanazon emeleten egy nagyobb lakásba költözködik. Ez a körülmény annál feltűnőbb, mert a midőn azután ez a lakás is április k-én, pénteken. kicsi lett neki, és leköltözködött ugyanezen ház I. emeletére, akkor a társadalom-gazdasági múzeum részére bérelték ki ezt a nagyobb lakást. (Mozgás a szélsőbaloldalon-) Hát azt kérdem én, t. miniszter ur, mi szükség van arra, hogy a társadalom-gazdasági múzeum az Erzsébet-köruton egy bérház második emeletén legyen elhelyezve ? H ä ELITÉI £i társadalom-gazdasági múzeumra szükség van, a mint hogy szükség van reá, mert a társadalom-gazdaságra vonatkozó adatokat összegyűjti és földolgozza: ám bizzuk ezt a feladatot szintén a központi statisztikai hivatalra, mert annak hivatása ez, ott szakértő emberek is vannak; majd elvégzik ezek ezt a dolgot, sokkal jobban, mint azok a hozzá nem értő urak. r (TJgy van! a szélsőbal-oldalon.) Áttérek még néhány szóval az ipariskolák kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ipari államokban, olyan boldog országokban, a melyek iparral és iparhoz értő férfiakkal dicsekedhetnek, mindenütt ugy van az, hogy a tanonezokat az ipariskolákba viszik; ott kiképezik s jó előmunkásokat és munkavezetőket nevelnek belőlük. Nálunk ez nem igy van. Nálunk négy polgári iskolát végeztetnek a tanonczokkal s ezeket a fél uracsokat viszik aztán az ipari szakiskolákba, vagy a felsőbb ipariskolákba, a honnan kikerülve már műhelybe nem kívánkoznak, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) mert ez már derogál nekik, hanem irodába vágyódnak. (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Ez valóságos fejetetejére állítása a viszonyoknak. De elmondom a t. miniszter urnak, mert tudom, hogy még nem foglalkozott olyan részletesen ezzel a kérdéssel, hogy mibe kerül az országnak egy végzett iparos-tanoncz. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Nálunk egy kézműves-iskolát végzett iiu az államnak 877 koronájába kerül; egy felső ipariskolát végzett fiu 2099 koronába kerül, és — most tessék figyelni — egy ipari szakiskolát végzett fiu az államnak 4163 koronájába kerül. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Olyan hallatlan összeg ez, a mely ily czélra igazán csak nálunk Magyarországon lehetséges. (Ugy van ! TJgy van ! Mozgás a szélsöbaloldalon.) Hogy lássa a miniszter ur, mennyire nem légből vettem adataimat, az 1901. évi miniszteri jelentésre hivatkozom, a melyből adataimat merítettem s a mely szerint igy állanak a dolgok: A kézműves-iskolában az összes kiadás — az államnak és idegeneknek hozzájárulása együttvéve — 57.746 koronára rúg; a bevétel az iskolai termékekért; 13.860 korona. Tandij ott nincs, a tényleges költség tehát 43.866 korona. Igy akarunk mi iparos államot csinálni Magyarországból! A végzett rendes tanulók száma 50. Tessék már most 50-el elosztani ezen végösszeget, és kapni fog a miniszter ur fejenkint 877 koronát. A felső ipariskolára vonatkozólag — nem veszem sorba az iskolákat gradatim, azért nem, mert csak az összegekre vagyok tekintettel —• az állami és az idegen
