Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
H3. országos ülés 1902 április k-én, pénteken. 99 hozzájárulás összegeivel együtt a kiadás 413,724 korona, a bevétel iskolai termékekért 18.680 korona, tandij 27.700 korona, a tényleges költség tehát 365,344 korona. Végzett növendék volt 174. 174-el elosztva a végösszeget, kap a miniszter ur egy fejre 2099 koronát. Nagy Ferencz: A végösszegben több évfolyam költsége van benne. Nessi Pál: Minden esztendőben igy lévén a dolog, minden esztendőben a végzett növendékek számát el kell osztani a végösszeggel és akkor kijön, hogy egy növendék tanítása mennyibe kerül. Persze, az iparfejlesztési osztály vezetője majd máskép fogja a számokat csoportosítani, de ahhoz én nem értek, én csak egyenesen tudom a számokat felállítani. Az ipari szakoktatás összes kiadása állami és egyéb kiadásokkal együtt 646.503 korona, bevétel iskolai termékekért 35.100 korona, tandij 3.466 korona, a tényleges kiadás volt 607.937 korona. A végzett tanulók száma 146, egy tanuló tehát kerül 4163 koronájába az államnak. Egyetlenegy ipariskolánk van, a mely beválik. Ez a Budapesten lévő női ipariskola, a mely hivatásának igazán megfelel, a hol egy növendék csak 244 koronába kerül. Előbb említettem, t. miniszter ur, hogy a mi ipari iskoláztatásunk milyen fejetetejére állítása a viszonyoknak. Belátták ezt, ugy látszik, vagy kezdik belátni a minisztériumban, mert tudakozódtak azután, hogy a mi ipariskolát végzett ifjaink milyen téren működnek. A felső rpariskolából kikerült 1625 és az ipari szakiskolákból kikerült 685, összesen 2310 fiatalember után tudakozódva, az eredmény az volt, hogy 718-ról össze tudta a minisztérium szedni az adatokat, még pedig a felső ipariskolát végzett 1625 ifjúból 362-re vonatkozólag, az ipari szakosztályt végzett 685 ifjúból pedig 365-re vonatkozólag. És mit látunk, t. miniszter ur? Igen szomorú adatok ezek. Azt látjuk, hogy felső ipariskolát végzett 362 ifjú közül műhelyben csak 57 dolgozott, irodában pedig 305. (Mozgás a szélsobaloldalon.) Az ipari szakiskolában végzett 356 közül műhelyben 203 és irodában 153 dolgozott, tehát a megtudott 718 ifjúból csak 260 dolgozott műhelyben. 218 pedig irodában. (Mozgás a szäsöbaloldahn.) Ezek szomorú számadatok, t. miniszter ur, és ezután nagy kérdés, hogy megérdemli-e, hogy egy millió koronával tartsunk fenn ilyen iskolákat. De most egy konkrét esettel is fogok szolgálni, — és felhívom a t. miniszter ur figyelmét erre az esetre — hogy mikép fejlesztik nálunk az ipart, miként akarnak nálunk magyar ipart meghonosítani és fejleszteni. Egy konkrét esetet fogok előadni. (Halljuk! Halljuk!) Nem nagyon régen, egy osztrák gyári vállalat. . . . (Zaj a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: Halljuk Kubinyit! (Halljuk !) Nessi Pál: Nagyon szívesen átengedem a szót Kubinyi képviselő urnak, ha folytatni kívánja. (Halljuk! Halljuk!) Egy osztrák gyári vállalat akart itt Magyarországon egy mancsetta- és gallérgyárat alapítani, a mely czikkekórt mi hét millióval adózunk évente Ausztriának. Elment ennek a vállalatnak a megbízottja a minisztériumba, de ott azt mondta neki az iparfejlesztési osztály vezetője: nagyon sajnálom, nem állhatok szóba az úrral, mert most ugyané tárgyban egy berlini czéggel állok alkudozásban. Ezután egy pár hét múlva egy magyar iparosezég tulajdonosa ment fel a minisztériumba és ott azt mondta: uram, együtt van 350.000 frtom egy ilyen magyar gyár alapítására, szeretnék ily vállalatot alapítani, támogasson engem a minisztérium a szokásos módon. Azt felelte neki az illető osztályvezető : nagyon sajnálom uram, nem állhatok önnel szóba, mert egy berlini czéggel folytatunk tárgyalásokat. No már kérem, ha magyar pénzzel akar itt valaki magyar gyárat létesíteni, akkor ne tárgyaljanak berlini czégekkel, hanem a legnagyobb erővel támogassuk és segélyezzük a magyar r gyárat. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) És hol vagyunk ma? A berlini czég nincsen meg, az osztrák vállalkozó hazament, a magyar vállalkozónak sincsen már meg a pénze, és fizetünk mancsettákért és gallérokért Ausztriának továbbra is évente hét millió frtot, (Elénk mozgás. Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Távol áll tőlem, hogy ezért a t. miniszter urat tegyem felelőssé, a ki csak nemrég foglalta el a székét. Én reménynyel és bizalommal vagyok iránta, hogy ezen dolgokat szanálni fogja, mert ismeretes erélyótől és hazafiságától mást nem is várhatok. Hanem nagy tisztogatást kell ott rendeznie (Helyeslés a szélsobaloldalon.) és alaposan kell organizálnia az egészet, mert ezt tovább tűrni nem lehet, és én kötelezem magam, hogy ehhez a munkájához minden esztendőben a tudomásomra jutott adatokkal fogok szolgálni. De épen azért, mert nem bizhatom a rendszerben és mert a t, miniszter ur ennek a rendszernek eddig támogatója volt, azért e tételt meg nem szavazom. A határozati javaslatot beadom. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Nyegre László jegyző: Bedő Albert! Bedő Albert: T. ház ! A tárgyalás alatt levő tételnél a miniszteri indokolás alajuán bátorkodom a t. ház és a t. miniszter ur figyelmét az iparfejlesztésnek egyik kérdésére felhívni. (Halljuk ! Halljuk!) Tekintettel a költségvetés előrehaladott tárgyalására és a rendelkezésünkre álló rövid időre, előadásomnak ós felszólalásomnak nem kívánok részletes indokolásába bocsátkozni és pedig nem bocsátkozom bele azért, mert meg vagyok arról győződve, hogy t. képviselőtársaim mindenike akkor, midőn a tárgyat röviden jelzem, annak természetét ismervén, bizonyára önmaga is megadja arra a részletes indokolást és mert magam is abban a meggyőződésben vagyok, 13*