Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április k-én, pénteken. 97 azonban, alig hogy ezen akcziót megkezdhette, munkájában a halál megakadályozta. Tanítványa, Lukács Béla, folytatta ezt az irányzatot, de alig hogy egy pár uj üveggyárat felállított ilyen államsegélylyel, az osztrák, különösen a cseh üveggyárak olyan árakat csináltak az üvegipar számára, hogy nemcsak ezen, akkor felállított uj üveggyárak, de a már megvolt régi magyar üveggyárak is tönkrementek. Utódja, h. Dániel Ernő, noha az üvegipar válsága az ő minisztersége alatt kulminált és noha néhány más gyári vállalatnál is bebizonyult, hogy a módszer, a mely szerint az ipart istápolni akarták, nem életrevaló, mégis ezen irányt folytatta; de tetőpontját ez az iparfejlesztési módszer természetesen r Hegedüs minisztersége alatt érte el. Érdekes volna tudni, sőt azt hiszem, kötelességünk érdeklődni az iránt, hogy az ezen iparfejlesztési akczióban kiadott összegek miféle gyári vállalatok, milyen iparágak számára adattak ki, léteznek-e ma még ezen gyári vállalatok, ha léteznek, hány munkást foglalkoztatnak és átalában mit produkálnak. E tekintetben bátor leszek határozati javaslatot is beadni s reménylem, hogy a t. miniszter ur azt el fogja fogadni, annál is inkább, mert azt hiszem, az országnak feltétlen joga van ahhoz, hogy megtudja, milyen czélokra adattak ki ezek a nagy összegek, (Helyeslés a szélsöbaloldalon). Eleve kijelentem, hogy ezen iparfejlesztési módszer iránt a legnagyobb bizalmatlansággal viseltetem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Viseltetem pedig nemcsak azért, mert ötletszerű, mert semmi rendszer sincs benne, hanem mert egyfelől azt látjuk, hogy a kereskedelemügyi miniszter urak egymásután szóval és Írásban hirdetik, sőt legutóbb az iparfejlesztési osztály vezetője a felolvasó asztalnál is hirdette, hogy ennyi meg ennyi millió tőkebefektetéssel ennyi meg ennyi gyári vállalatot létesitettek, a mi ennyi meg ennyi millió értékemelkedésnek és ennyi meg ennyi gyári termelési értéknek felel meg, más oldalról ivedig azt észleljük, hogy iparunk minden téren stagnál, hanyatlik, sőt tönkre megy. (TJgy van! a szélsőbaloldalon). De bizalmatlan vagyok azért is, mert midőn a miniszter urak és közegeik nagy garral hirdetik az iparfejlesztés dicsőségét, sohasem mondják meg azt, hogy miféle gyárakat kreáltak vagy támogattak, és hogy kinek tulajdonát képezik ezek a gyárak; szóval egyénileg sohasem nevezik meg ezeket a gyári vállalatokat. Azt hiszem, jogunk van ezt tudni, jogunk van nekünk, a kik világosan akarunk látni, az iparfejlesztés misztériumaiba betekinteni. (Ugy van a szélsöbaloldalon). De bizalmatlan vagyok más miatt is. A mint emiitettem, Baross Gábor kölcsönökkel akarta az ipart fejleszteni. Az 1898. évi miniszteri jelentés 67. lapján olvasható, hogy a minisztérium ezzel a rendszerrel és ezzel az irányzattal teljesen szakított és átment a szubvenczionális, azaz: a tiszta pénzajándékozási rendszerre. De KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. V. KÖTET. a mig azelőtt legalább megmondták — az 1898. évi jelentésben még benne van — hogy miféle gyártelepek minő összegekkel szubvenezionáltattak, addig 1899-ben és 1900-ban már számszerűleg sem emiitik meg a gyártelepeket, hanem a legnagyobb homályban hagyják az ez iránt érdeklődőket, így, ellenőrizhető adatok hiányában, természetes nagyon könnyű volt kikiabálni, hogy 1899-ben 2.1 gyári vállalat keletkezett, 27 millió korona alaptőkével, 1900-ban 46 gyári vállalat 31 millió korona alaptőkével. Hát, t. ház, én állítom és ha kell, bebizonyítom, hogy a három utolsó év alatt nem alakult Magyarországon több, mint 7 uj, nagyobb szabású gyári vállalat és ezen 7 között van a gyászos hirü Turul is. Ilyen kétséges, mert a napvilágot kerülő, de mindenesetre költséges iparfejlesztési módszerhez hozzájárulásomat sohasem adhatnám, sőt kénytelen vagyok azt a legnagyobb mértékben ellenezni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ha a kormány 1898,, 99. és 1900-ik évi jelentéseit megvizsgáljuk, látjuk, hogy 1898-ban a rendelkezésre álló 660,000 koronából 17 vállalatot szubvenczionált 364.000 korona tőkével, vagyis az egész rendelkezésre álló tőkének 55 °/o-át 17 gyár között osztotta fel. Ezen 17 gyár közül egynek 140.000 koronát adott, vagyis az egész iparfejlesztési tőkének 21%-át. (Egy hang a szélsobaloläalon: Melyiknelc ?) A pamutfonó- és szövőgyárnak. Ezen 17 szubvenczionált vállalat közül három egészen jelentéktelen, kettő pedig a neki adott 44.800 korona szubvenczió daczára teljesen tönkre ment. Egy óragyár és egy pprczellángyár. És ezen szomorú viszonyok daczára — ezek teljesen hitelt érdemlő, mert a miniszter ur jelentéséből vett adatok — a minisztérium iparfejlesztési osztálya nap-nap után nagy garral hirdeti az iparfejlesztés terén elért dicsőségét. S nem elégszik meg a napilapok dicsőséget zengő czikkeivel és hirdetéseivel, hanem a minisztérium megbízásából, sőt a minisztérium kiadásában megjelenő folyóiratok és külön kiadványok is folyton az iparfejlesztési osztály dicsőségét hirdetik. Valóságos reklam-mánia van az iparfejlesztési osztályban. Ha a miniszter ur ezt még nem tudja, azon nem csodálkozom, mert hisz sokkal rövidebb idő óta van ott, semhogy erről meggyőződhetett volna. Kiadnak mintalapokat mintákkal, a melyeknek iparosaink semmi hasznát nem vehetik, de a melyeket minden tanoncz- és ipari szakiskolának kötelessége megvenni. Kiadnak »Magyar Iparoktatás« czimen egy folyóiratot, a mely privát vállalat, de hivatalos közlöny. A »Magyar közigazgatási értesitőt« kiadták külön magyar, külön német, külön franczia nyelven és csak ujabban hagyták abban a franczia nyelvű kiadványt. Vannak külön kiadványok az ipari oktatásról, tele tantervekkel, miniszteri rendeletekkel ; de ha azokat az ember figyelmesen át13