Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.
Ülésnapok - 1901-83
96 83. országos ülés 1902 április k-én, pénteken. sómat, hogy a fekete lisztnek ára sokkal drágább, mint a fehér liszt ára. Rubinek Gyula: Nem szükséges! Sándor Pál: Nagyon is szükséges, mert a szegény ember rovására van ez, a szegény embert pedig nem szabad megkárosítani akkor, mikor az országnak is előnye van az őrlési forgalomból. (Tetszés jobbfelöl.) Azt is mondta Eubinek Gyula t. képviselőtársam, hogy Ausztria-Magyarországnak fogyasztása mindig nagyobb lett és ezáltal nincsen szükségünk arra, hogy exportáljunk. Rubinek Gyula: Sohasem mondtam! Sándor Pál: Lehet, hogy nem igy méltóztatott mondani, az egyes szavakra nem emlékszem tisztán, de értelme körülbelül az volt, hogy ma abban a helyzetben vagyunk, hogy magunk megehetjük termésünket, azaz, a mi fogyasztásunk szaporodott. Hát állapítsuk meg, igy áll-e a dolog ? (Halljuk! Halljuk!) Eubinek Gyula t. képviselőtársam állítja, hogy fogyasztásunk szaporodott; ezzel szemben pedig én kimutattam, hogy nem fogyasztásunk, de szegénységünk szaporodott. Kimutattam, hogy 1896-ban, a mikor 44 millió mm. termésünk volt és ugyanannyit exportáltunk, mint 1900-ban és 1901-ben, a mely években 3442 millió métermázsa, illetőleg 3 7 1 /ä millió mm. termésünk volt. Tehát ugyanakkor, a mikor kevesebb volt a termésünk, többet exportáltunk, mint 1896-ban. .Ezt a statisztikai adatokból bebizonyitottnak vélem és Rubinek Gyula t. képviselőtársam egy szóval sem czáfolta meg. Tehát Magyarország fogyasztása nem lett nagyobb. Ugy veszem tehát ezen pontokat, mint a melyekben Eubinek Gyula t. barátommal teljesen egyetértünk. Van azonban valami, t. képviselőház, a mi engem a legélénkebben érdekel, ez pedig azon statisztikai adat, a melyet Eubinek Gyulait, képviselőtársam megdönteni képes nem volt. Én ugyanis előadtam akkor, hogy 1887- és 1890ben, a mikor nem létezett őrlési forgalom, és 1891-től 1894-ig, tehát a következő 4 évben, vagy a következő 6 évet véve 1896-ig, a mikor létezett az őrlési forgalom, a következők voltak a világviszonyok és a mi viszonyaink: 1887-től 1890-ig nekünk átlag 37 millió termésünk volt; 1891-től 94-ig 5 millióval több; a világtermés volt 1887-től 1890-ig 594 millió mniázsa, a következő 4 évben pedig volt a világtermés 66 millió mmázsával több. Kimutattam ennélfogva, hogy mind a mellett, hogy 1887—1890-ig kevesebb termés volt Magyarországban 5 millióval és kevesebb volt a világtermés 66 millióval, áraink ugy relatíve, mint abszolúte magasabbak voltak a későbbi jobbtermésü években, mint előbb, magasabbak voltak 1894-ig 58 krajczárral és 1894-től 96-ig körülbelől 10—12 krajczárral. Kimutattam pedig ezt, a magyar állam statisztikáját véve alapul, a melyben középbuza van kimutatva. Ugyanezt megtalálja Eubinek Gyula t. képviselőtársam is. Ennélfogva tiszta dolog, hogy azokban az években, a mikor az őrlési forgalom létezett és mikor ugy a világtermés, mint Magyarország termése jóval nagyobb volt, mint előbb, magasabban álltak a budapesti árak, mint a londoni árak. Rubinek Gyula: Emelkedett a fogyasztás! Sándor Pál: En a fogyasztás emelkedéséről, gondolom, már előbb megadtam a felvilágosítást, megadtam az 1896-ik évről, arról, a melyről méltóztatik mondani, hogy abban a fogyasztás emelkedett és kimutattam, hogy akkor volt 44 millió métermázsa termés, míg a későbbi években 34 millió és mind a mellett annyit vittünk ki, mint előbb. Tehát hol maradt az a 8 millió mmázsa? A nép egyszerűen megette, mert a búza olcsó volt; a drága búzát a nép nem eszi meg, hanem eladja. Ezek után még csak egygyel kell foglalkoznom. Eubinek Gyula t. képviselőtársam azt mondta beszéde végén, hogy én olyan agrárius vagyok, a ki csak az agrár érdekeket kívánom szem előtt tartani, az agráriusok pedig olyanok, a kik Magyarországnak és nemzetünknek érdekeit kívánják támogatni. Én figyelmeztetem a t. képviselő urat arra, hogy helytelenül ezitál és kijelentem, hogy azt, a mire ő hivatkozott, hogy »én is agrárius vagyok abban az esetben, ha az urak a mezőgazdaság támogatását értik ez alatt«, én nem mondottam- Én a következőt mondtam (olvassa): »Mik azok az alapelvek, a melyek őket az u. n. merkantilistáktól megkülönböztetik és végre mit féltenek az agráriusok a merkantilistáktól? Mert, ha tisztán mezőgazdasági czélok volnának, a melyeket ők hangoztatnak, abban az értelemben én is agráriusnak érzem magam. Ha azonban olyan politikai pártnak az alakítása volna a czél, a milyent Németországban észlelünk, akkor ennek ok- és' időszerűségét nem érteném.« (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt mondtam én és nem azt, hogy ezzel egyszerűen feladom hazám érdekét. Ilyen kifejezésre, t. képviselőtársam, azt hiszem, szükségtelen volna egyáltalán reflektálni is, mert a mint én soha sem fogom kétségbe vonni t. képviselőtársam hazafiságát, méltóztassék ugyanazzal a respektussal viseltetni kollégái iránt is. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Illyés Bálint jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! Sajnálom, hogy nem szolgálhatok olyan érdekes előadással, mint az előttem szólott t. barátom, és nagyon örvendek, hogy legalább ő újra felköltötte a ház érdeklődését az iparfejlesztési tétel iránt, mert azt hittem, hogy az ipar iránti érdeklődés már végelgyengülésben szenved és abban fog kimúlni. De yissza fogom zökkenteni a tárgyalást az iparfejlesztéshez. A mint tudni méltóztatik, az iparfejlesztést nálunk boldogult Baross Gábor miniszter kezdette meg kamatnélküli kölcsönökkel, a melyek bizonyos időben visszafizetendők voltak és csak kivételesen szubvenczióval. Őt
