Képviselőházi napló, 1901. V. kötet • 1902. márczius 21–április 22.

Ülésnapok - 1901-83

83. országos ülés 1902 április h-én, pénteken. 95 bályoztassék működése. 1897-ban vagy 1898-ban az ankéten, a nyilvánosság előtt mondta meg, hogy kéri törvény általi szabályozását. Az 1900. évi jelentésben direkte ismét felkérik a kereskedelemügyi minisztert, bogy a tőzsde végleg törvényileg szabályoz tassék. A tőzsde maga mutatott rá azokra a pontokra, a melyeket javítani kell, és a melyeket önmagának nincs hatalma megjavítani, hanem a melyeknek a megjavítása a képviselőháztól, az országgyűléstől függ. De ha mindez megtörtént, akkor azt kérdem én, hogy vájjon ez a tőzsdének az autonómiájával függ-e össze? Azt kívánja t. képviselő ur, hogy a kormány direkte befolyással legyen a tőzsdére, vagy azt akarja, hogy annak ne legyen autonómiája? Más testületeknek is van autonómiájuk, és talán még sem volna jó, hogyha a kormány gyakorolná a nemzet összműködését. Hát azért, mert esetleg az emberek gyarlók, azért mindjárt az autonómiát kell megszüntetni? Méltóztassanak bejönni a tőzsde-tanácsba, méltóztassanak annak működését megnézni, ahhoz szavazatukkal és működésükkel hozzájárulni, nem pedig csak kritikát gyakorolni és nem csinálni semmit. De van itt még egy másik pont is, t. képviselőház, a mely már sokkal kényesebb. Addig, a mig a tőzsde-jegyzések nem voltak nyilvánosak, folytonosan a legcsunyább kifejezéseket kellett hallanunk, hogy ezek az árjegyzések nem korrektek, nem helyesek, hogy meg vannak hamisítva stb. A tőzsdetanács végre megunta ezeket a kifakadásokat és elhatározta, hogy a tőzsdejegyzéseket nyilvánosaknak deklarálja. Ez meg is történt. És a mikor joga van még az utczasarki hordárnak is bemenni oda, és ezeket az árjegyzéseket kontrolálhatja, vájjon eszébe jutott-e egyetlenegy agrárius urnak, hogy valaha oda bemenjen, (Helyeslés és tetszés a jobboldalon.) és meggyőződjék arról, hogy ezen árjegyzések tényleg a valóságnak megfelelők, hogy azután kijelentsék, hogy azok korrektül vannak megcsinálva, és ők tévedtek ? Mert ez lett volna a kötelességük, nem pedig tovább hallgatni és továbbra is közre nem működni. (Igaz! TJgy van ! a jobboldalon.) És most engedje meg a t. képviselőház, hogy rövid időre az őrlési forgalomra térhessek át. (Halljuk ! Halljuk!) Tudom, t. ház, hogy ez elcsépelt téma. De a mit Rubinek Gyula t. képviselőtársam mondott, előttem tökéletesen uj dolog

v Én is először azzal kezdem, a mivel ő, a ki azt mondotta, hogy nem volt ellentétben semmikép azzal, a mit 1897-ben és később mondott. Én, t. ház, nem érzem magamat hivatva arra, hogy megállapítsam, ellentétben van-e a t. képviselő ur önmagával vagy sem? Én azonban olvasni tudok és gondolkodni is. Azt mondották (olvassa): »Mi nem vagyunk az őrlési engedélynek ellenségei, annak eltörlését mi, mint az osztrákok, sohasem követeltük, és nem is fogjuk követelni.« És mégis eltöröltük. Azt mondták (olvassa): »Mi csak a visszaélések megszüntetését sürgettük,^ a minthogy sürgetni fogjuk a jövőben is.« És el lett most törölve a nélkül, hogy a visszaéléseket megszüntettük volna. Azt mondta (olvassa): »A vám lefizetése mellett behozott búzából őrölt liszt kivitele után a vám visszafizetését helyes intézkedésnek tartjuk.« Hát ha ez nem ellentét, akkor nem tudom, mi az. Ha kijátszották a malmok az őrlési engedélyt, hát nem kellett volna engedni, hogy az megtörténhessék, (Helyeslések a jobboldalon.) és nem lett volna szabad eltörölni ezt a helyes, hazafias, jó és czélszerü intézkedést. De továbbmegyek, t. képviselőház, és konstatálom múltkori ellenbeszédemből, hogy Rubinek Gyula t. képviselőtársam, a ki eléggé tüzetesen foglalkozott az én beszédemmel, nem czáfolta meg annak több tételét. Ennélfogva mi egyetértünk először is abban, hogy finom lisztben feleslegünk van. Továbbá nem czáfolta meg, hogy azt a 6 millió métermázsa finom lisztet, melyet mi Csehországnak eladunk, a melyet kénytelenek vagyunk Ausztriában értékesíteni annak folytán, hogy nincs a vámkülföldön kívül exportunk, olcsóbban kell a cseheknek eladnunk. Nem czáfolta meg azután Rubinek Gyula t. képviselőtársam beszédemnek azt a részét, a melyben arról szólottam, hogy 1897-ben, a mikor a búza Budapesten 3 írttal drágább volt, mint Londonban, annak daczára 1 millió mótermázsát exportáltunk az őrlési forgalom mellett. Ez tehát ismét csak azt bizonyítja, hogy Budapesten lehetett a búza 1891-től 1897-ig 2

1 a

—3 írttal drágább, és mégis képesek voltunk az őrlési forgalom előnye által a vámkülföldre kivitelt eszközölni. Nem czáfolt meg azután egy igen fontos dolgot Rubinek Gyula t. képviselőtársam. (Halljuk! Halljuk!) Én azt mondtam, hogy Magyarországon a szegény ember kenyerét megdrágítottuk. (Igaz! Urjy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt Rubinek Gyula t. barátom egy szóval sem czáfolta meg. Én erről egy statisztikai kimutatást mutattam be a háznak. E statisztikai kimutatásról Rubinek Gyula t. barátom egy szóval sem emlékezett meg, pedig ez igen fontos tétel, mert ez mutatja azt, hogy körülbelül 2V2 írttal veszi a szegény ember azt a fekete lisztet drágábban, mint a milyen arányban mi a fehér lisztet eladni tudjuk, azaz kénytelenek vagyunk a fehér lisztet olcsóbban eladni, hogy a fekete lisztnek árát ez behozza, és kiszámítottam azt, hogy ez 12 millió korona különbséget tesz a szegény embernek rovására. Ezt t. képviselőtársam egy szóval sem emiitette. Rubinek Gyula: De emiitettem ! Sándor Pál: Mit emiitett ? Azt említette, hogy azért, mert a kenyérliszt olcsóbb, a búzaárak is olcsóbbak lesznek. Ezt méltóztatott említeni, de egy szóval sem czáfolta meg azon állitá-