Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

90 67. országos ülés 1902 márczius 7-én, pénteken. miután a pótadó nemcsat erre vettetik ki, hanem van ebben a földadón kivül mindenféle egyenes adó is. Ugy nem leket felfogni a dolgot, mint a képviselő ur mondja, hogy micsoda nagy baj, hogy óvodát kell állítani annak a községnek, micsoda nagy baj, hogy hírlapokat, szaklapokat kell tartania, talán 150 forintot fizet rá, hogy állategészségügyi kiadásai, hogy humanitárius költségei vannak, mert pl. egy tagja annak a községnek a tébolydában van és az után fizetni kell. Hát, kérem, ezek az adminisztrácziónak, a kulturális és a gazdasági életnek olyan kellékei, szükségletei, a melyektől felmenteni semmiféle reformmal, semmiféle állapottal a községeket és a társadalmat nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) De viszont ilyen humanitárius, ilyen gazdasági és ilyen kulturális dolgokat diffikultálni annyit tenne, mint az államnak, az állami élet fejlődésének olyan szükségleteit megakadályozni akarni, a melyek nélkül hiába prédikálunk az egységes nagy nemzeti magyar államról, mert ezeket ki kell egészíteni, ezeket meg kell csinálni és ezeket a kereteket be kell tölteni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Azt mondják több oldalról, és Bedőházy képviselő ur különösen tetszelgett magának ebben, épen ő, a kinek én általában nem tetszését különösen kiérdemeltem, hogy a régi klikkek uralkodnak ma is, és a régi klikkeknek uralmától nem tudja a miniszterelnök felszabadítani az országot. Hát én ennek a témának bővebb fejtegetésébe nem megyek. (Zaj a szélsobaloldalon.) Nessi Pál: Pedig tár! Széll Kálmán miniszterelnök: Hanem Bedőházy képviselő ur nézzen körül legközelebbi szomszédságában és nézzen körül abban a városban, a melynek egyik t. képviselője. Hát én csak azt állítom, hogy igenis ott benyúlunk és igyekszünk más állapotokat teremteni. ISfem nézünk sem kormánypárti, sem községi, sem pedig szélsőbaloldali klikkekre, — mert ilyenek is vannak — nem nézünk semmire, hanem igyekszünk ott rendet csinálni. És ha én abban a modorban vittem volna a választásokat, mint a hogy a t. képviselő ur rámfogja, ha t. i. erőszakoskodtam volna, akkor legyen meggyőződve a t. képviselő ur, — én örülök, hogy ő itt van, — de akkor Maros-Vásárhelynek nem volna két szélsőbaloldali képviselője, az bizonyos. (Elénk tetszés a jobboldalon. Zaj a szélsöbaloldalon.) Én ezt a t. képviselő urnak be tudom bizonyítani. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsobaloldalon.) Pichler Győző: Tegnapelőtt Szolnokon volt rá példa! (Zaj.) Széll Kálmán miniszterelnök: A képviselő ur nincs jól informálva, ha ezt állítja, hanem egyes állitások után megy, a melyek nem olyan színarany igazságok ám, ha az ember megnézi és megbírálja azokat. Azt mondja Bizony képviselő ur, hogy ebben az országban tulajdonképen nincsen önkormányzati adminisztráczió, mert hiszen minden felebbezhető a miniszterhez, minden az ő jóváhagyása alá tartozik és szertelen sok r a felebbezés. Hát kérem, est distinguendum. Én olyan adminisztrácziót nem ismerek a világon, a mely felebbezést meg ne engedne és ez nem is volna jó. Épen a jogállamnak és a polgárok védelmének érdekében a felebbezéstől a polgárokat elzárni nem lehet. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Hogy pedig én a szertelen felebbezéseknek és a vógnélküli, felesleges vizsgálatoknak nem vagyok barátja, hát azt méltóztatnak meglátni abból a törvényből, a melyet én hoztam. De a t. képviselő urak, a mikor beszélnek, ugy beszélnek, mintha itt semmi sem történt volna, mintha semmi sem alkottatott volna meg, még azt sem veszik figyelembe, a minek megalkotásához önmaguk hozzájárultak és a mit üdvözöltek. (Igaz! Ugy van! jobb- és balfelöl.) Hát én abban a törvényben a felebbezést és a felülvizsgálatot korlátoztam a minimumra és ennek az egyszerűsítési törvénynek, a mely fokozatosan lép életbe, — mert azt nem lehet egyszerre életbeléptetni, olyan vaskos materiáját az adminisztráczió egyszerűsítésének és a szertelen vizsgálatok megszüntetésének öleli ez fel — mondom, ennek első fokozata épen az volt, hogy január elsejétől fogva a jogorvoslatra vonatkozó részt életbeléptettem minden utasítással és mindazokkal a rendeletekkel ellátva, a melyek szükségesek az életbeléptetéshez. Hát engedelmet kérek, a tényeket nem lehet eltagadni és ilyen tényekkel szemben az önök álláspontját, mely azokkal hamlokegyenest ellenkezik, megvédelmezni akarni, az nem megy. (Helyeslés jobb felől.) Azt mondja a t. képviselő ur, — talán ugyanaz, — hogy a czentralizáczióban van a baj, és nekem veti a szememre, hogy czentrálizálni akarok. Hát a ki olvasta a deczember hó 12-én mondott beszédemet, a melyre felszólalásom elején hivatkoztam, az meg fogja találni abban, hogy én nemcsak czentrálizálni nem akarok, (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) sőt deczentralizálni akarok igen sokat, a mit én is helytelenül czentralizáltnak találok. (Helyeslés jobbfelöl.) De hogy deczentralizálhassunk, épen azért kell a vármegyei reformot keresztülvinni és a hatásköröket megállapítani. Mert én nekem a vármegyére, a vármegyei adminisztráczióra szükségem van és azért akarom, az ügyek egy részét deczentralizálva innen elvinni és ott intéztetni el. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt mondja a t. képviselő ur, hogy időnkint razziát tart a miniszterelnök egyes vármegyékben, akkor vizsgálatot vizsgálat után rendel el és a képviselő urnak ez nem tetszik. (Halljuk! Halljuk!) Hát igen furcsán vagyunk mi ezzel a dologgal, t. ház. Ha én a kötelességemet nem teljesítem, vagy nem teljesíteném és azon panaszok, vagy nem is panaszok, hanem az adminisztráczió menetéből merített tapasztalás és észle-