Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-67

67. országos ülés 1902 m lés alapján megelégedném azzal, hogy egy-egy leiratot menesztenék és hagynám a dolgokat ugy, a mint vannak: akkor azt hallanám, — a mint hallottam is igen sokszor — hogy nem történik semmi, hagyják a dolgokat, pedig meg kellene azokat vizsgálni, és hogy ha jelentést tétetnek maguknak a miniszterek mindig az illetők részéről, a kik ellen panasz van, hogyan legyen alapos és egészen igazságos az eljárás, ha azon jelentések alapján intézik el a dolgot és azokból ítélnek. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Ha pedig nem ugy cselekszem, hanem ha a helyszínén vizsgáltatom meg a dolgokat a magam emberei, még pedig kipróbált emberei által, és onnét tétetek magamnak jelentést, a mi annyit tesz, mint hogyha magam mennék oda le, (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) hát akkor a képviselő urnak ez nem tetszik '• és akkor azt mondja, hogy ez razzia. (Tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Már én csak megmaradok a magam metódusa mellett, (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) akár tetszik Bizony képviselő urnak és más képviselő uraknak, akár nem. Én nem razziát tartok, hanem igenis, a hol azt látom, hogy az adminisztráczió menetéből, vagy egyes panaszokból kifolyólag indikált, személyesen meggyőződni arról, hogyan áll ott minden, ott igenis tartok vizsgálatot és levonom a vizsgálatok eredményeit. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De sajátságos dolog ám ebben az országban, t. ház, — de azért nem szabad elveszíteni a nyugalmat és hidegvért, a mint én sem akarom elveszíteni és nem is veszítettem el eddig — hogy ha az ember a dolgokba belenyúl, — pedig kénytelen néha erősen belenyúlni és egyes bajokkal szemben a legmesszebbmenő általános intézkedéseket tenni és rendelni el, a mi egyeseknek nem tetszik és fáj — akkor azt mondják, hogy nem kell olyan erélyesnek lenni, hogy a miniszter másutt legyen erélyes; ha pedig nem cselekszi ezt, akkor azt mondják, hogy legyen erélyes. (Derültség a jobboldalon.) És ha megmutatja, hogy erélyes tud lenni, azt mondják, hogy ez már a kegyetlenségig megy. (Derültség jobbfelöl.) Mert, t. ház, itt az erélyt mindenki másnál szereti alkalmazva látni, de nem a maga körében; ott, ahol elfogultság, közelálló érdek, vagy más egyéb praeconcepta idea vagy vélemény az objektivitás teréről vagy levegőjéből kihozza őt, ott nem szereti az erélyt, ott azt szeretné, hogy ne történjék a dolgokba belenyúlás, mert azt azután elnevezi razziának, vagy más egyébnek. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hát én majd csak megmaradok, t. ház, mint mondám, a magam metódusa mellett, (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és akár mondják, hogy túlerélyes vagyok, akár panaszkodnak az erély ellen, (Mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Dehogy ! Dehogy!) . . . hiszen most beszélek róla... (Ellenmondások a baloldalon.) akár pedig azt mondják, hogy nem vagyok árczius 7-én, pénteken. 91 erélyes, hát én vagyok, a hogy vagyok, ugy fogok eljárni, a hogy ma járok el, mert azt hiszem, akkor járok az igazi utón. mivel a közéjjuton haladok. (Elénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Molnár Jenő: Ötvenkét Kaffkát kérünk! Széll Kálmán miniszterelnök: Gróf Wilczek Frigyes t. képviselő ur az anyakönyvi kiadásokat sokalja. Hát igaz, hogy az anyakönyvi kiadások az utóbbi időkben nagyobbodtak. (Malijuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) De az nem áll, a mit aWilczek képviselő ur mond, hogy t. i. azon kiadásoknak egy része a közigazgatási és a gyámhatósági kiadások között van. Nincsen. Az anyakönyvi kiadásokat az a tétel foglalja magában, mely a költségvetésbe fel van véve, abból a többi czimek alatt, és igy a vármegyék tétele alatt, egyetlen fillér sem foglaltatik, azok kitesznek 868.037 koronát. Hanem hát a t. képviselő urnak az intézmény maga nem tetszik. (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl..) Nohát arról én nem tehetek; az folyománya azon törvényeknek, a melyek ezen intézményt megállapították és a melyeknek folyományaképen a költségvetésben ezen tételt fentartjuk és fenn fogjuk tartani ezután is- (Helyeslés a jobboldalon.) Az sem áll, a mit hallottam, hogy az anyakönyvi felügyelők feleslegesek, és hogy azok nem is ellenőriztetnek. Először is az anyakönyvi felügyelők feltétlenül szükségesek azért, mert ezen igen fontos ügy, a mely a családi, a vagyoni jogoknak szférájába mélyen belenyúlik, nagy bonyodalmaknak lenne kitéve, ha kellőképen evidencziában nem tartanák és nem ellenőriznék az anyakönyvvezetők eljárását. De maguk ezek az anyakönyvi felügyelőségek is megvizsgáltatnak és pedig a czentrumból. Épen itt van előttem egy kimutatás, a mely szerint megvizsgáltattak a múlt évben az egri, a máramarosszigeti, a nagyváradi, a szabadkai és az alsó-kubini anyakönyvi felügyelőségek. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt mondja azonkívül ugyanez a képviselő ur, hogy nem helyesli, hogy a fegyelmi eljárás akképen van ma gyakorlatban, illetve törvényesen akkép áll fenn, hogy legfőbb instancziában a miniszter itél, a közigazgatási bíróságokra kellene — szerinte — a fegyelmi eljárás keresztülvitelét bizni. T. képviselőház! A fegyelmi ügy egyike azon kérdéseknek, a melyek a nagy reform alkatrészét fogják képezni. Hogyan lesz majd abban a törvényben a fegyelmi ügy, a fegyelmi eljárás és a fegyelmi bíráskodás a végső fórumában megállapítva, azt ma fejtegetni talán időelőtti volna. Nem hiszem azonban, hogy a fegyelmi ügyeket ugy sommásan, a maguk általánosságában a közigazgatási bíróságra lehetne bizni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Hiszen a két fórumnak és a két institucziónak természete és a hatáskörök szétválasztásának szüksége — gondolom — ez ellen szól; nem volna megegyeztethető a köz12*