Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-66

66. országos ülés 1902 márczius 6-án, csütörtökön. 71 milyen jellemző és milyen megszégyenítő ez közállapotainkra: minden embert Magyarországon, kit a csendőrök behoznak, először levetkőztetnek meztelenre, nyomban megvizsgálván, nincsenek-e a testén sebesülések. Ez különben dicséretes és helyes intézkedés, mert nyomban megállapíthatják ezeket a szörnyű tényeket. De ez szerintem nem használ. Legutóbb is mi történt? Biró Lajos t. barátom talán most el fogja hinni. Biró Lajos: Egyes esetet elhiszek, de a rendszert nem hiszem el. Visontai Soma: Én azt mondtam, hogy a kik előnyomozatra vannak kiküldve, ezt rendszeresen űzik, nem mondtam, hogy ez törvényben van. Itt van egy eset. Sarkadon kirabolták a község pénztárát. A csendőrök nem tudták kézrekeriteni a tetteseket, két embert néztek gyanúsnak, azokat elfogták. Ezt a két embert ugy hivják: Kis Imre és Institórisz Eerencz. Ezt azért olvasom fel, mert én indítványt adtam be. melyet figyelmébe ajánlok a t. miniszterelnök urnak. Azt mondja ez a közlemény (olvassa): » Mindenekelőtt Kis Imre megpuhitásához fogtak a csendőrök. A családos, több gyermekes földmi vest a jegyzői irodában a jegyző és írnok előtt a sarkadi őrmester ágyékon rugdosta, s oldalba lökdöste, annyira, hogy összeesett. Hasonlókép bánt az őrmester Institórisz Ferenczczel is, őt is a jegyző előtt a jegyzői irodában rugdosta patkós csizmával össze. A következő nap, pénteken este nyolcz óra után elbocsátották mind a kettőt a községháztól, hogy hazamehetnek, de már előbb az őrmester négy csendőrt felszereltetett és ezek megvárták az elbocsátottakat az utcza szögleténél és innen vitték a határnak másmás részére megkinzás végett. Kis Imrét Ungvári örsvezető vitte másodmagával, s midőn kiértek vele a mezőre, mindkét kezét összekötözték, a nyakába tették, számtalanszor arczul verték, majd ököllel mellbevágták, s mikor igy sem tudtak vallomást kicsikarni belőle, gúzsba kötötték, a csizmáját lehúzták, s igy ütötték bottal meztelen talpát. Csak akkor hagyták abba a kínzást, mikor Kis Imre teljesen elvesztette az eszméletét. Vallomást nem lehetett kicsikarni belőle sem akkor, sem az ezután egy hónapig tartó vizsgálati fogság alatt, mikor is az ártatlansága kiderülvén, a nagyváradi ügyészség szabadon bocsátotta az ártatlanul megkínzott embert, ki még akkor is alig állt a lábán. Institórisz Ferenczet Tóth okányi örsvezető vitte ki szintén másodmagával. Midőn kiértek vele a határra, az okányi örsvezető a puskatussal hátba ütötte, majd azt parancsolta neki, hogy üljön le és a czipőjét vesse le. Mikor ez megtörtént, kezét összekötve gúzsba kötötték, s elkezdték verni a meztelen talpát. Látván, hogy nagyon meg van kínozva, azt mondták neki: »valld ki kutya, hogy te csináltad, nem kapsz érte, csak három hónapot.« A meggyötört ember ártatlannak érezte magát, nem vallott semmit, a mire ismét hozzá1 fogtak a munkához, de hogy jajgatni ne tudjon, ! száját betömték a harisnyájával és az orrát befogták. Mikor már látták, hogy mindjárt megfullad, kihúzták a szájából a harisnyát. Négy pálczát eltörtek a talpán, s mikor látták, hogy szótlanul marad, az ütlegelést abbanhagyták, hanem nekiszögezték a szuronyt e szavakkal: »Szólj kutya, mert mindjárt megdöglesz!« A boldogtalan a nagy kínzások után csak ennyit felelt: »Szurjanak agyon, de ennem tudok semmiről semmit.« A csendőrök aztán még egypárszor ráhúztak, aztán otthagyták. Igy hozza ezt ez a hírlapi közlemény. Később kiderült az ártatlansága és kénytelenek voltak őt elbocsátni. Mi történt a csendőrökkel, azt volna jó tudni. Eötvös Bálint: Bizonyára dicséretet kaptak! (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon.) Visontai Soma: A miniszter ur azt szokta kérdezni, hogy milyen lapból olvasom ki az ilyesmit. De egy másik lap is hozta ezt. a kinek a helyi tudósítója jónak látta ezt megsürgönyözni. Ez talán nagyobb tekintély lesz a miniszter ur előtt. Itt van a Pester Lloyd-nak hasonló tudósítása »Verhör mit Folterungen« czim alatt, a hol a tudósító szószerint közli ezt, mint autentikus dolgot. Ivánka Oszkár: Azt volna jó tudni, hogy igaz-e ? Van-e rá bizonyíték ? Visontai Soma: Mindezek az esetek, a melyeket itt a ház előtt felhoztam, és azoknak az eseteknek legalább is igen nagy része, a melyeket legutóbbi beszédem alkalmával elősoroltam., autentikus ítéleteken alapulnak, azokat nagyrészben idéztem is. Ezt a dolgot most az összes budapesti lajiok megezáfolás nélkül hozták. Erre nézve én azt mondom, hogy nem egyeztethető össze a jogrenddel az, hogy polgári biráskodásnál, a hol maga a gyanúsított vagy terhelt vagy pörbe vont egy bizonyos törvénynek uralma alatt áll, vele szemben ténykedjék valaki, a ki az ő igazait bírálja, őt vallatja, faggatja, de nem hasonló törvények uralma alatt áll, hanem a katonai bíráskodás uralma alatt, a mely egészen más felfogású, más szempontú és más elbírálás alá esik. (Igaz! (Ugy van ' a szélsöbaloldalon.) Én ezek folytán hoszszabb idő előtt indítványt adtam be itt a házban és egy év előtt meg is ismételtem azt, a mely arról szól, hogy a t. kormány nyújtson be mielőbb törvényjavaslatot, melynek alapján a csendőrök nem az ő csendőri ténykedésükben, de abban a ténykedésben, inelylyel ők mint a polgári jogszolgáltatásnak kezére járnak, vonassanak ki a katonai bíráskodás alpi és a polgári bíráskodás alá helyeztessenek. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsöbaloldalon.) 2sem egyeztethető össze sem az igazsággal, sem a törvénynyel, hogy Magyarországon katonai bíróság döntsön olyan ügyekben, melyek a polgárok közszabadságát, egészségét, testi épségét érintik (Tetszés a szélsöbaloldalon.) és nem tartható ez fenn, ha nem akarjuk szégyenszemre azt bizonyitnni. hogy