Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

372 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. hasson, szükséges a jelző-állomások felállítása, hogy idejében a jelt megadhassák. (Helyeslés.) Kérem a t. miniszter urat, hogy legalább a fontosabb borvidékeken jelző-állomásokat állít­son fel. Olaszország a jégverés elleni védekezés szervezése tekintetében még a mult év június hó 9-én már törvényt is hozott, mely szerint az e czélból való védekezés kötelezővé tétetik s a szőlősgazdák kivánságai méltatásban részesültek. Ily fontos közérdek megérdemli a támogatást. Az agrár-törvény revíziója is kívánatos, hogy a gyakorlati élet által bebizonyult s előre nem látott bajok s hiányok ily módon orvosol­hatók legyenek. Ha Fiúméba megyünk, tengeri kikötőnkben szomorú kép tárul elénk. Ugyanis egyrészt ott látjuk felhalmozva a sok olasz s dalmát bort, melyet hozzánk behoznak, mi által boraink minő­ségét diszkvalifikálják s ezt értéktelenitik. Más­részről azt tapasztaljuk, hogy a dongát, — a melyre nekünk épen a borüzlethez szükségünk van — Francziaországba viszik ki. Ez utóbbi­nak az a következménye, hogy a bordó-dongák nálunk majdnem még ^egyszer annyira megdrá­gultak, mint azelőtt voltak. (Ugy van!) Felhívom tehát a t. miniszter ur szíves • figyelmét erre a körülményre is, kérve őt, has­son oda, hogy a kincstári erdőkben az üzem dongafákra is terjesztessék ki, hogy a szőlős­gazdák a hordóhoz szükségelt dongafákat mél­tányos árban szerezhessék be. (Helyeslés.) T. képviselőház! Nemcsak mi, de az összes államok nagy harczot vívnak, hogy nemzeti ős­termelésüket megvédjék s népüknek a megélhe­tést biztositsák. Mennyivel inkább kötelességünk ez nekünk, a kik a világpiaczról le vagyunk szorítva s megélhetésünk hazánk rögéhez van kötve. S erre a védelemre mennyire reá szorul szőlő- és borgazdaságunk, a midőn egy pusztító csapással kellett megküzdenünk s a midőn ezen nagy csapást kiálltuk s véres verejtékkel snagy anyagi áldozattal szőlőinket részben felújítot­tuk, most ott vagyunk, hogy termésünket érté­kesíteni nem tudjuk. {TJgy van!) Sikerült nagy sisifusi munkával szőlőink egy részét felújítani s a munkásainknak kenyeret adva, őket édes hazánknak megtartani, ne engedjük, hogy ezek kivándorolni kénytelenek legyenek. Ne engedjük, hogy a kis- és középbirtokos­ság vagyonát újból elveszítse s kénytelen legyen a koldusbotot ismét a kezébe venni. A szőlőtermelésnek meg kell adni a két­szerezett védelmet. Közgazdaságunk egy ága sincs az idő szeszélyeinek, annyi állati s növényi ellenségnek kitéve, mint a szőlőszet. Ezen ágnál a közepes s rossz termések jóval meghaladják a jó termések számát s azoknak évi megmunkál­tatása nagy anyagi áldozatba kerül s így nagy védelmet érdemel s nem szabad ezen közgazda­sági águnkat más államok borainak beözönlése által megsemmisíttetni engedni. (Elénk helyeslés.) A t. kormány a mult napokban meggyőző­dött arról, — a midőn a Tokaj-Hegyalja kül­döttsége előtte tisztelgett s sérelmeit vele kö­zölte — hogy a Tokaj-Hegyalját mily nagy veszedelem fenyegeti, különösen az olasz bor tömeges beözönlése folytán. Eötvös Bálint: Önálló vámterület! Bernát Bé!a: Ott volt a kapás, kis-, közép­és nagybirtokos, iparos és kereskedő s mindnyájan arra kértük a kormányt, hogy az olasz borvám­klauzula eltöröltessék, illetőleg, hogy az olasz borvám tetemesen felemeltessék s borunk kivitele a többi államokkal, nevezetesen Német- és Orosz­országgal szemben megkönn} ittessék. Maga a kormányelnök ur oda nyilatkozott, hogy ismeri bajainkat, hogy a mostani állapotok nem maradhatnak fenn. Remélem, hogy a t. kormány mindent meg fog arra nézve tenni, hogy a Tokaj-Hegyalját fenyegető nagy veszélyt elhárítsa; mert a Tokaj-Hegyalja bortermését csak ugy tudjuk megvédeni, hogyha az olasz borvám tetemesen felemeltetik. T. képviselőház! A miniszter ur a köz­gazdaságunk szőlészeti és borászati ágát nagy előszeretettel kezeli s ennek fejlesztéséről s elő­mozdításáról minden irányban gondoskodik, az ország^ ezért neki hálás elismeréssel tartozik. Én, a ki e téren az ő működését ismerem, nemes törekvéseit méltányolni is tudom s teljes bizalommal levén irányában — a költségvetést elfogadom. (Elénk éljenzés a jobboldalon. A szó­nokot számosan üdvözlik.) Dedovics György jegyző: Boda Vilmos! Boda Vilmos: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A filloxera által kipusztított, vagy azok által megtámadott szőlő újólagos betelepí­tésére, vagy fentartására nézve a szakértők kö­zött nagyon eltérő nézet uralkodott mindenha. Voltak, a kik a vadvessző ültetése és annak ojtás utján való nemesítése mellett kardoskod­tak, ismét mások azt állították, hogy a szón­kéneg általi gyérítés segítségével a hazai nemes fajú szőlő fentartható ós így alkalmazható is. E kettős irány volt azután az oka, hogy azon vidékeken, melyek laza talajminőségüknél fogva a szénkéneg általi gyérítésekre alkalmasaknak mutatkoztak, mindkét irányban, tehát nem egy­öntetűen indult meg a telepítés. Voltak, a kik a vad alanyt alkalmazták, ismét mások a nemes faj ültetésével iparkodtak a szőlőket felújítani. És néhány évig ugy látszott, hogy ez az eljárás be is vált, mert folyton csapadékos idő­járás lévén, ez annyira útját állta a filloxera terjedésének, hogy a hazai fajokhoz fűzött re­mények megvalósulni látszottak. Jött azonban két száraz esztendő és a hazai fajokon min­denütt nagymérvű visszaesés nyomai mutatkoz­tak, ugy, hogy immár biztosan állitható, hogy a szénkéneg általi gyártás sok kedvező körülmény szerencsés összetalálkozásától függ; ha ezek

Next

/
Thumbnails
Contents