Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. 373 közül csak egy is elmarad, az egész telepítés végveszedeleinben forog. Ily viszonyok között nagyon indokolt lenne, ha a t. földinivelésügyi miniszter ur szakértői utján ezen tapasztalati tényeket megállapítván, a nagyban folyó telepítésnek valami alkalmas módon uj irányt adni megkisérlené, hogy a telepitó'k és az állam is sok ezélra nem vezető kezeléstől megszabaduljanak. Hozzájárul még e baj fokozásához, hogy a szőlőbirtokosok nem jutnak kellő időben elegendő mennyiségű szénkéneghez. A t. földmivelésügyi miniszter ur a múlt évben hasonló irányú panaszomra azt a kijelentést tette, hogy tessék meghatározott időben a kívánt mennyiséget bejelenteni és jegyzékbe vétetni, majd akkor lesz elegendő mennyiségű szénkéneg. JSTos hát mi, szegzárdvidéki szőlőbirtokosok, ezen feltételeknek minden tekintetben eleget tettünk és még sem kaptuk meg a kívánt mennyiséget. így magam jegyeztem 12 métermázsát, a melyből 4 métermázsát csak november második felében, 5 métermázsát csak deczemberben kaptam meg, a mikor már a szénkénegezés, az idő előrehaladott voltánál fogva, alig alkalmazható. De minden jel arra mutat, hogy a szőlőnek felújítása csak a most következő években fog óriási arányokat ölteni és a vesszőtermelésre és az oltványok előállítására berendezett állami telepek ugyancsak igénybe lesznek véve, ha feladatuknak: hogy a telepitőket alanynyal és oltványnyal ellássák, meg akarnak felelni. így például Szegzárdon a múlt őszszel annyi vesszőért nyújtottak be kérvényt, mint a lefolyt 13 év alatt összesen. E mellett a magántermelés az állami telepek egészséges versenye folytán mindinkább háttérbe szorul és így azok jelentékeny része megszűnvén, az igények az állammal szemben fokozottabb mérvben fognak jelentkezni. A szőlők felújítása érdekében tehát igen kívánatos lenne, hogy ha az állami telepek olyan helyzetben volnának, hogy a támasztott igényeket kielégíteni képeseknek mutatkozzanak. Azonban mindaz a körültekintő eljárás, gondozás és költekezés sikert csak akkor lesz képes felmutatni, ha — a mint Bernát Béla t. képviselőtársam az imént említette — az olasz borvámok lényegesen fölemeltetnek. A nagy költséggel dolgozó magyar bortermelő 3 forint 20 krajezáros behozatali vám mellett képtelen az olasz borokkal a versenyt felvenni. Tudnék pécsi kereskedőtől levelet felmutatni, a melyben az általa vételre felajánlott kitűnő minőségű nehéz szegzárdi vörös bort azzal az indokolással utasították vissza, hogy az ajánlatból tapasztalták, miszerint a magyarok még most sem versenyképesek. Mert az olaszok használható vörösbort hektoliterenként 20 forintért Bécsbe szállítva ajánlottak neki, mig a magyarok ott helyben 24 forintot kértek érte. A legjobb időkben, a midőn a szőlő kevés költséggel volt kezelhető, sem volt Szegszárdon a vörös bornak olcsóbb az ára 24 forintnál és most, a midőn nagy költséggel dolgozik a termelő, kevesebbet ígérnek érte és 13 évig volt kénytelen a magyar bortermelő ezt a rettenetes helyzetet tűrni, hogy ő nyomorúságban tengődik, mig egy idegen állam lakossága az életfentartásra szükséges jövedelmét magának foglalja le. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mi Ausztria iparczikkeit kénytelenek vagyunk most is vásárolni, az állítólagos testvérállam azonban oly szerencsés helyzetben van, hogy egy más ország versenye folytán a mi boraink árát tetszése szerint lenyomhatja és irányithatja. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ha volt valaha félszeg nemzetellenes gazdasági politika, ez mindenesetre azon államférfiak nevéhez fűződik, a kik ezt a kereskedelmi szerződést megkötötték. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De Magyarország bortermelőinek hangulata jelenleg olyan, hogy egy ilyen létérdekük és megélhetésük ellen intézett merényletet aligha lesznek képesek még egyszer békésen elviselni. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) A tételt különben pártállásomból kifolyólag el nem fogadom. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Elnök: T. ház! Jelentem, hogy az interpelláczió visszavonatott és igy az annak megtételére fentartott idő is a költségvetés tárgyalására fordittatik. (Helyeslés.) Dedovics György jegyző: Gr. Zselénszky Róbert! Gr. Zselénszky Róbert: Többször felhoztam, t. ház, hogy szerény véleményem szerint, általában tartózkodni kellene az államnak attól, hogy a termelés fokozását állami eszközökkel való támogatása utján igyekezzék elérni. Felhoztam, hogy az állam részéről minden ily segélyezés, támogatás, valamely ipari vagy gazdasági termék, vagy gyártmány előállítása érclekében, a legjobb esetben meghozza a reá fordított pénzáldozatot, sűrűbben azonban túltermelésre vezet. De viszont az árképződésre kevés befolyást gyakorolhat az egyes állampolgár, ellenben annál többet az államhatalom, például helyes vám- és kereskedelmi szerződések által; azáltal, hogy ugy a mezőgazdasági, mint az ipari terményekben, azaz gyártmányokban sűrűbben előforduló hamisítások üldöztetnek, azáltal, hogy azon czikkekre nézve, a melyek a belföldön el nem helyezhetők, de külföldi piaezot keresnek és találni képesek, a külföldi piaezra való jutásuknak útját egyengetjük. Ebből kifolyólag arra kérem a földmivelésügyi miniszter urat, szíveskedjék fokozatosan apasztani azokat az intézkedéseket, melyeket eddig abból a czélból tett, hogy a filloxeravész által elpusztított szőlők rekonstruál tassanak. Különös súlyt fektetek itt erre a szóra: fokozatosan, mert magától értetődőleg egészen helyesnek találom, ha olyan vidékeken, a melyeken a filloxeravész nemrég pusztított, vagy még most is pusztít, az állam továbbra is a termelést előmozdítsa, mint például Erdélyben, Azonkívül