Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

368 76. országos ülés 1902 m hogy sokunknak kell — hisz magam is huszonöt éve foglalkozom vízjogi dolgokkal, — minden tapasztalatunkat és ismeretünket összetennünk, hogy helyes, és a mai viszonyoknak megfelelő vízjogi törvényt alkossunk. (Ugy van! jobbfelöl.) T. képviselőtársam fölvetette a vízszabályozási társulatok anyagi hebyzetét is. Hogy az anyagi helyzet nem egy társulatnál milyen nehéz, azt én tudom legjobban, de viszont az is áll, hogy az államnak a törvény által elrendelt tetemes terhe van már ezen vizszabályozásokból folyóiag. Hiszen maga t. képviselőtársam volt szíves a számokat idézni. Ezekből látszik, hogy milyen jelentékeny összeget képvisel évenkint maga az adó visszatérítés és milyen nagy öszszegre megy az, a mit az állam maximális megterheltetés czimén elvállal. Igenis foglalkozni kell a kérdésnek anyagi részével is, de azt hiszem, odáig menni, hogy a vizszabályozásokat államosítsuk, nem szabad és nem lehet. Úgyis igen nagy, mondhatni beteges irányzat az, hogy mindent az állam által akarunk Magyarországon csináltatni, (Ugy van! a jobboldalon.) ugy, hogy senki sem jogosult a kormánynak azt a szemrehányást tenni, hogy miért teszi ezt vagy azt az állam, miért avatkozik ebbe vagy abba bele, mert semmiféle kezdeményezés sem tud létesülni a nélkül, hogy az állam ne tegye az első lépést. (Ugy van! a jobboldalon.) Méltóztassék nekem felmutatni akármicsoda kezdeményezést is, a mely a nélkül sikerült volna, hogy az állam ne ment volna elől. Yan még egy más oka is a dolognak. Annak az önzetlenségnek, a melyet a régi táblabírói világban láttunk, a hol köz dolgokban ingyen és egész odaadással jártak el az emberek, nagy példáját látjuk a 70—80 vizi társulatnál. Ezt meg kell becsülni és fel kell használni. Az is bizonyos, hogy olyan jutányosán sohasem fog az állam dolgoztatni, a mint dolgoztathatnak az érdekeltek maguk, ha a saját dolgaikkal komolyan akarnak foglalkozni. (Ugy van! a jobboldalon.) Áttérve már most Bolgár Ferencz és Major Ferencz t. képviselőtársaim felszólalására, csupán arra szorítkozom, hogy megismételjem azt, hogy a Rábaszabályozás kérdése nekem magamnak is sok gondot ad. Ezzel a kérdéssel lelkiismeretesen foglalkozni szoros kötelességemnek ismerem. (Általános helyeslés.) Trubinyi János képviselőtársam foglalkozott a Morvaszabályozás kérdésével. Ha az ember csak őt hallaná, azt hinné, hogy itt valami hiba vagy mulasztás történt. Itt az az eset, hogy a helyi érdek szemben áll az országos érdekkel. Az utolsó években-ugyanis kétszer olyan katasztrófák mutatkoztak a felső Dunán, a melyek nem egynehány, hanem száz meg száz községet, nem egynehány, hanem száz meg százezer holdat veszélyeztettek és fenyegettek, ugy, hogy komoly megfontolás tárgyává kellett tenni, hogy ujabb vizeket ereszszünk-e a Dunára, mielőtt azok lefolyását biztosítottuk volna. árczius i9-én, szerdán. En minden vidéket segítek, ha lehet, de a nagyobb és az országos szempont előtt a kisebb szempontnak és a helyi érdeknek meg kell hátrálnia, legalább arra az időre, a míg nem segíthetünk a dolgon. Az osztrák kormánynyal igenis folytak tárgyalások és tudathatom a t. házzal, hogy a megállapodás az, hogy e részben, t. i. a Morvaszabályozás tekintetében, egyetértőleg fogunk eljárni. Ennek daczára, — igaza van a képviselő urnak, — egyes érdekeltek ott önhatalmúlag gátakat emeltek, de azt is jelenthetem, hogy az osztrák kormány az én felhívásomra és felkérésemre ezen gátak eltávolítását elrendelte. (Helyeslés jobbfelöl.) Már most, a mit a képviselő ur mondott, hogy a költségvetésben a Morva-kérdésre nézve semmit sem talált, nem felel meg egészen a valóságnak. Trubinyi János: Per tangentem, mondottam ! Darányi Ignácz földmivelésiigyi miniszter: A 45. lapon világosan meg van mondva, hogy — a szabályozás húsz évre lévén tervezve — az első részletről történik most gondoskodás. Megengedem azonban, hogy ez csak keret, a melynek körében esetleg működhessünk, dolgozhassunk. A legfőbb szempont az, hogy a viz lefolyása a felső Dunán biztosítva legyen. Különösen egy dolog, vagyis az iránt forog fenn aggály a szakértők között, hogy mi történnék akkor, ha a Duna vizáradásának kulminácziója találkoznék a Morva vizáradásának a kulminácziójával? Ebből Pozsony városára és vidékére nézve igen nehéz helyzet állana elő. Ezeket azért hozom fel, hogy a képviselő ur lássa, hogy egyátalán nem zárkózom el egyes helyi bajok elől, de a nagyobb érdeket vagyok köteles első sorban respektálni. Iparkodni fogok azonban, hogy az országos érdek keretén belül azokon a bajokon is lehetőleg segítve legyen. (Helyeslés jobbfelöl.) Hieronymi Károly igen tisztelt képviselő ur foglalkozott azután — a mint ezt társadalmilag és a házban is régen nagy szakszerűséggel és nagy tanulmánynyal tette — a hajózható vizi utak és csatornázás kérdésével. Mellesleg reflektálok Hertelendy Ferencz képviselő ur felszólalására, a ki a Sió szabályozását ajánlotta figyelmembe. Ezt a kérdést tanulmányozni annál kedvesebb kötelességemnek tartom, mert aránylag nagyobb teherről nincsen szó és ez esetleg a hamarább megvalósítható kérdések közé tartozik. Hieronymi Károly igen tisztelt képviselőtársam felszólalásaért annál több hálával tartozom, mert, hogy őszintén szóljak, mi a csatornázás és hajózható utak kérdésében évtizedeken át nagy egyoldalúságban leledzettünk. (Ugy van!) Hiába, a vasutak dolgában mi túitengésbe estünk. (Igaz! Ugy van!) Ilyen túltengés másutt sehol sem mutatkozik Európában. (Igaz! Ugy van! jobb- és bal felöl.) Már most a hangulat változott. Jött egy idő, még pedig közelebbről,