Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-76

76. országos ülés 1902 (TJgy van!) Egészen hihetetlenek azon számarányok, a melyekben a hajóforgalom ezen a kis folyón érvényesül, Ellenben nálunk a mellékfolyók mindeddig el vannak hanyagolva. Természetes, hogy bizonyos sorrendet kell követni és én azt hiszem, hogy az a sorrend, a melyet követünk, egészen helyes. Méltóztatnak tudni, hogy körülbelül — ha jól emlékszem — 14 millió forint költséggel egy külön törvény alapján lett elhatározva a Felső-Dunának a határtól egészen Komáromig való szabályozása és ez egyike a legsikerültebb szabályozási müveknek, mert egy olyan nagy folyó, minő a Duna, ugy nem szabályozható egyszerre, hogy ahhoz többé soha hozzá ne kelljen nyúlni. Az a dolog természete szerint évek hosszú során át gondozást és költekezést igényel, a mi a dolog természete szerint évről-évre csökken és olcsóbb lesz. Most a t. miniszter ur a Dunának közbenső, a Budapest alatti szakaszán végeztet igen tetemes, igen nagy munkálatot. Már az imént emiitettem, hogy a költségvetésbe fölvette a Körös szabályozásának megkezdését és igy én nagyon melegen ajánlom, hogy méltóztassék a többi mellékfolyó szabályozását is mentől hamarabb munkába venni. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Mert nálunk, daczára annak, hogy a hajózási forgalom sok mindenféle egyéb tekinteteknél fogva hátra van és úgyszólván gyermekkorát éli, a dolog mégis ugy áll, hogy a hajózható folyók nagyobb forgalmat közvetítenek, mint a vasutak, a mennyiben aránylag egy kilométer hajőuton nagyobb teher szállíttatik, mint egy kilométer vasúton. A létező hajóutak jókarba helyezése pedig aránylag csekélyebb költségbe kerül, mint egy uj vasút építése. Ha mindezek daczára én a miniszter úrhoz nem intézem azt a kérdést, hogy nyilatkozzék a teendők iránt, annak az oka a következő. Tudjuk, hogy a hajózható csatornák kérdése, mint Mahomed koporsója, tulajdonképen lebeg. A vízügyek a földmivelésügyi miniszter resszortjába tartoznak, hogy vájjon a csatornák hova tartoznak, azt nem tudjuk bizonyosan. TJgy tudom, hogy a kereskedelemügyi miniszter végezteti e tekintetben az előmunkálatokat. Már most, midőn mi tárgyaljuk ezt a költségvetést, a hová a vizi munkálatok tartoznak és egynehány nap múlva, talán már holnap tárgyaljuk azt a költségvetést, a melyet a kereskedelmi tárcza mostani vivője csak nemrégiben vett át és igy e kérdésekre még alig nyilatkozhatik, nem akarom most a t. miniszter urat nyilatkozatra szorítani. De minél előbbre fog haladni a Tiszának és a Tisza mellékfolyóinak szabályozása és hajózhatóvá tétele, annál hamarább fog előállani annak a szüksége, hogy ez a roppant kerülő ut, Csongrádtól kezdve a Tiszának a Dunába torkolásáig és onnan ismét fölfelé Budapestig egy átvágással, egy keresztcsatornával, a mely a Tiszát a Dunával összeköti, megrövidíttessék. Ez, azt hiszem, egészen árczins 19-én, szerdán. 367 világos, mert minek szabályozzuk a Tiszát és mellékfolyóit, miért költünk el oly tenger pénzt, ha csak ilyen roppant nagy kerülő utón terelhetjük a forgalmat a nyugoti irányba, a mely Magyarországra még nagyon sokáig lesz preponderáns. A mi kereskedelmünk, akár miként fognak is alakulni a viszonyok, még nagyon sokáig keletről nyugatra fog irányulni. Ennélfogva ismételten azt a meggyőződésemet fejezem ki, hogy minél többet fogunk tenni a természetes folyók hajózhatóvá tételére, a melylyel hasznos dolgot végez az ország, minél előbb teszszük hajózhatóvá ezeket a folyókat, annál hamarább be fog állni annak a szüksége, hogy az ország két főfolyója között ezt a keresztösszeköttetést létesítsük. (Ugy van! jobbfelöl.) Természetes, ez a kérdés nem olyan, a milyet máról holnapra kell eldönteni. A Tisza és mellékfolyóinak szabályozásával van még elég teendő, de fel akartam hivni a t. képviselőház figyelmét arra a körülményre, hogy az én felfogásomat az egész hajózási hálózatnak fejlesztésénél okvetetlenül szemügyre vegye. Egyébiránt a dolog természete szerint a tételt elfogadom. {Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Darányi Ignácz földmiveEésügyi miniszter: Papp Elek t. képviselőtársam igen érdekes előadására hosszasabban nem vagyok kénytelen reflektálni, miután Hieronymi Károly igen t. képviselőtársam behatóan és szakszerűen foglalkozott t. képviselőtársam felszólalásával. A lényegre, vagyis arra nézve, a mivel Papp Elek t. képviselő ur beszédét végezte, kénytelen vagyok azonban nyilatkozni, mert a vizjognak újraalkotását sürgette és Hieronymi Károly igen t. képviselőtársam kiemelte, hogy mennyire fontos volna egy uj, helyesebb alapokon fekvő vízjogi törvény megalkotása. (Halljuk! Halljuk!) Én ezen kérdés nehézségeit különösen abban látom, hogy a vizjognak majdnem minden harmadik szakasza szerves összeköttetésben van az adminisztráczióval és az adminisztráczió reformjával. Azonban ez nem zárja ki azt, hogy meg fontolás tárgyává ne tegyem, hogy nem lehetne-e a vizjog reformját az adminisztráczió reformja előtt is eszközölni ? (Helyeslés a jobboldalon.) Abban azonban tökéletesen igaza van Hieronymi Károly t. képviselőtársamnak, hogy a vízjogi törvény reformját csak akkor lehet és szabad eszközölni, a mikor valami sokkal jobbat tudunk alkotni, mert hogy az egyik rossz helyett másik rosszat csináljunk, arra, azt hiszem, semmi szükség nincsen. (Felkiáltások a szélsőhaloldalon: Szó sincs róla!) Thaly Kálmán: Jót akart Papp Elek is, nem rosszat! Darányi Ignácz föídmiveiésügyi miniszter; Csakhogy az akarat és végrehajtás közt nagy a különbség. A vizjog olyan szövevényes, olyan bonyolult, annyi magánjogi kérdést ölel fel,