Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-76
76. országos ülés 1902 kosa van. Ezek kaptak kártalanításul 48.000 forintot és fejenkint minden gazda két szekér rakomány szénát. Marekegg kapott háromszor annyit; Engerhardtstättenben ugy Toltak kártalanítva a parasztok, hogy azok most sírnak, a mikor látják azokat a magas sánczokat. (Derültség.) És akkor mi történt nálunk ugyanezen árviz alkalmával ? A mi részünkről 241 urbariális gazda kapott 500 írt kárpótlást. Mit kezdtünk volna mi ezzel? Odaadtuk a szegényeknek. 1900-ban Dimburg és Magyarfalu községe majdnem egészen elúszott, Dimburgban 23 ház össze is omlott; az egész határból nem látszott ki annyi száraz hely, mint a tenyerem. Mikor sokat irtak és mindenfelé jártak, végeredményben rendkívüli összegben kártalanították őket, 200 koronát kaptak. (Derültség balról.) Hát, igen t. miniszter ur, ilyen minálunk a parasztgazda mentése ilyen alkalomból. Én nem szemrehányáskép mondom ezt, csak szembeállítottam, — hogy a túlsó oldalon hogyan tesznek — és hogyan tesznek minálunk. Ne méltóztassék aztán csodálkozni rajta, hogy ez a nép el van keseredve, hogy ez a nép nem. felénk tart, hanem a túlsó oldal felé; oda gravitál, a hol azt látja, hogy Jobban bánnak vele, mint minálunk. Én elhiszem, t. miniszter ur, hogy ez a 141 kilométer hosszú műszaki munkálat rövid időn belül nem végezhető el, de azt is tudom, hogy itt okvetlenül tenni kell, és tovább már nem alhatunk. Itt megteszem a legszükségesebb észrevételt, hogy t. i. a hatodik öblözetnek megmentéséhez hozzá kell járulnunk. Én részemről czirkulussal bánni nem tudok, és épen azért lesz kegyes elnézéssel lenni a t. miniszter ur, hogyha előadásom műszaki szempontból kifogásolható. Az én véleményem abban a tekintetben, hogy mit kell tenni ezekkel szemben, az, hogy mivel odaát Ausztriában bennünket tönkre akarnak tenni, akkor nincsen más hátra, mint részünkről is hozzálátni a hatodik öblözet megmentéséhez. A legszükségesebb munkálat pedig az volna, bogy itt a hatodik öblözetben a harmadik, vagyis az u. n. C. részletében a lábi határban levő öreg majortól a Magas falu felé vezető utat, a mint a tervezet is mutatja, addig magasbitani, míg találkozik azzal a sánczczal, a mely a községet körül fogja venni, innen pedig egész Dévény-Újfaluig levezettetni; másrészt pedig Jakabfalvától kezdve az összes vizeket csatornázás alakjában bevezetni Dévény tónál a Morvába. Ez a munka, a mint emiitettem, bele fog kerülni 4 és fél millió koronába. Már most méltóztassék majd rendezni a 7 kilométer hosszú sáncz dolgát a kirendeltséggel, és a szerint majd intézkedni. A legelső azonban az, hogy a műszaki bejárást minólelőbb elrendelni méltóztassék. Ez volna a Morva-szabályozást illetőleg. Még egy rövid ideig bátor vagyok a t. képviselőház becses figyelmét igénybe venni. márczius 19-én, szerdán. 355 (Halljuk! Halljuh!) Említettem, hogy a tervezetekben a Morván levő összes jelenlegi hidak fel vannak véve, mint közhidak. Magában a Vl-ik öblözetben a jelenlegi fahidak beváltatnak és hogy helyettük gyönyörű vashidak lesznek felépítve. Beöthy Ákos: Fából! Trubinyi János: Lehet, hogy fából is, de vashidak is lesznek a tervezet szerint emelve, de a lehető legélénkebb góczponton, gazdaságilag a legszükségesebb helyen közhid nincsen felvéve, ugyanis a Morva folyó csonka hídjának Mikor ennek oka után tudakozódtam, a mi kirendeltségünknél és a bécsi műszaki tanácsnál is azt a feleletet adták nekem, hogy tulajdonképen inkább sztratégiai szempontból nevezetes ez a hid, mint közgazdaságilag, másrészt jiedig azért nem vették fel a tervezetbe, mert ott hid tényleg nincsen. Ez az állítás azonban nem igaz, t. miniszter ur, mert ott hid igenis van. csakhogy az csonka és komp van mellette. És itt 20 év óta áll fenn ez a szégyenletes állapot. A másik felelet pedig, hogy inkább sztratégiai szempontból nevezetes ez a hid — hacsak azt nem veszszük tekintetbe, hogy azt 1866-ban az osztrák generálisok a poroszok előtt levegőbe röpítették, mondom, hacsak e tekintetben nem nevezetes, másképen nem az, mert ezt minden, a Morván levő hidra lehet mondani. 1867 után ezt a hidat újra építették fel. Az építkezés rendkívül kitűnő felügyelet alatt állott. A helyett, hogy beverték volna a czölöpöket, a tetejét lefűrészelték. így aztán a hid ellenállt ugyan az árvíznek, de a legelső jégtorlódás alkalmából, 1882-ben felemelte az egész hidat és elvitte Marcheggre. Ezen idő óta nincsen hid. Mikor az osztrákok kívánták, a magyarok ellenezték; mikor pedig a magyaroknak kellett a hid, az osztrákok azzal kontráztak, hogy most meg nekik nem kell. Most, hála Istennek, abban a véleményben találkoznak, hogy mindegyiknek kell. Az iratok végig is járták mindkét minisztériumot és a megyét is, de megrekedtek valamely minisztériumban. Kérem az igen t. miniszter urat, hogyha eddig nem volt kellőleg informálva az iránt, hogy ez a hid közgazdaságilag szükséges, akkor bátorkodom ezt nagyon röviden megtenni. Nemcsak az egész vidék, hanem Pozsony város kereskedelme számára is okvetlen szükséges ez a híd. Kilencz nagy község: Stomfa, Borostyánkő, Mázt, Besztercze, Dévényujfalu, Lamacs, Máriavölgy, Hidegkút, Dévény tényleg erre a hidra van utalva és a túlsó oldalon kétszer ennyi község van mi reánk utalva. Mindenki tudja, hogy ez a vidék többnyire konyhakertészettel foglalkozik és ez a létalapja ennek a népnek, összes terményeit saját szekerein szállítja. Nagy víz vagy jégtorlóclás alkalmával azonban vasúton kénytelen szállítani, a mi reá nézve veszteséggel jár. Egy kisgazdára nézve igen fontos dolog, ha azt a 45*
