Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-76
356 76. országos ülés 1902 márczius 19-én, szerdán. fuvarpénzt, melyet a vasúton kell fizetnie, a saját szekerei révén megtakaríthatja, a mi évenkint 200—250 forintra megy. Azonkívül árviz alkalmával életveszélylyel jár ezen rozoga alkotmányon közlekedni. Rossz időben, szélben, esőben, hidegben órahosszat kell ácsorogni ott, mig méltóztatik ennek az osztrák révész urnak bennünket átvinni. Nincs is remediumunk ez ellen, még csak nem is folyamondhatunk sehova, mert az egész ügyet átadták a mieink az osztrák hatóságnak. Az egész Morva ö'blözetében nem tudom hány a hid, mely fel lesz állítva, de tudom, hogy a hatodik öblözethen négy van : a kohenaunagy-lévárdi, a másik a dürnkrut-gajari; a harmadik az anger-magyarfalvi hid, a negyedik pedig ez a csonka hid volna. Ezen hidak a preliminaréban a következőkép szerepelnek: A hohenaunagy-lévárdi 95.000 forinttal, a dürnkrut-gajari hid 122.000 frinttal, az anger-magyarfalvi, mely a legnagyobb, 372 méter hosszú, 164.000 illetve 200.000 forinttal, a negyedik hid most ennek a gyönyörű elaborátumnak és az országnak szégyenletére még mindig késik és ott hagyjuk ezt a nyomorult alkotmányt, a kompot, német révész kezében. Erdekében áll az országnak, hogy ezen a nyomorult állajjoton segítsünk. Bizton állithatom, hogy a belefektetett pénz visszatérül, mert ez a rév évenkint 10.000 forint hasznot hoz, s mi kapunk ebből 250 forintot. Miután ezen állapotok igy állnak, tökéletes elpusztulásnak nézünk elébe, ha gyors intézkedés nem történik. Felszólalásom oda konkludál, méltóztassék minélelőbb elrendelni a műszaki bejárást, ennek révén azután a hatodik öblözetnek szabályozásához hozzáfogni és pedig parallel a jobboldali munkával egyetemben, végül j:>edig ennek a csonka hídnak bevételét a preliminaréba minélelőbb felvétetni. Ezáltal kettős czélt fogunk elérni, megmentjük ezt a virágzó völgyet, mert ha ez a nép ott tönkremegy, elmehet azok után, a kik már indulóban vannak Amerika felé, másrészt munkát adunk e vidék szegényeinek és visszatartjuk őket a kivándorlástól. Ezeket voltam bátor a t. miniszter ur figyelmébe ajánlani. A tételt különben nem fogadom el. (Elénk helyeslés a néppárton.) Dedovics György jegyző : Hertelendy Ferencz ! Hertelendy Ferencz: T. ház! Legyen szabad néhány szóval az igen t. háznak és a t. földmivelésügyi miniszter urnak egy eszmét, illetőleg tervezetet szives figyelmébe ajánlani. Az olcsó viziutak létesítésével az utóbbi időben igen széles körben foglalkoztak ugy a szakkörök, mint a közvélemény is, s különösen a mérnökegyésület, mint az országos gazdasági egyesület ezeket a tervezeteket beható tanulmány és tanácskozás tárgyává tette, s igy a nagyközönség maga is már érdeklődik és tájékoztatva van az olcsó viziutak létesítése iránt. Én a magam részéről szívesen pártolom ezeket a tervezeteket, a mennyiben pénzügyileg kivihetők és létesíthetők, nemcsak kereskedelmi, de gazdasági szempontból is, mert az olcsó szállítás a gazdának az értékesítésben javára kell, hogy váljék. Az olcsó szállítás folytán olyan termények, anyagok és tömegáruk, melyek az ország egyes részeiben fölöslegben és bőségben vannak, és ott értéket alig képviselnek, és olyan áruk, a melyek a vasúti szállítást el nem bírják, ily módon az országnak oly részében dobhatók oda olcsón, hol ezek értéket képviselnek és hol irántuk kereslet van. Ezáltal elősegítjük a termelő gazdáknak az értékesítést, s ezáltal oly anyagok fognak értéket nyerni, a melyek majdnem értéktelenek, vagy igen kevés értékkel bírnak. A t. földmivelésügyi miniszter urnak az érdeme, hogy figyelmét a Duna és Tisza mellékfolyóinak hajózhatóvá tételére kiterjesztette és ily szaktanulmányok végzésére egy kitűnő vezetés alatt álló külön osztályt szervezett. Tervbe van véve a Körös, Maros, Szamos és Bégának hajózhatóvá tétele és a kereskedelemügyi kormány s másrészről a budapest-csongrádi s a vukovár-samaczi csatornát tanulmányoztatja. Van azonban egy folyónk, illetőleg csatornánk, a melyről eddig igen kevés szó esett, noha azt hiszem, alig lehet az országban oly vizi ut, melyet oly csekély költséggel lehetne hajózhatóvá tenni, mint pl. a Siót. Ennek hajózhatóvá tétele a dunai torkolatig 100 km. vizi utat nyitna meg. És ha a Balatonba ömlésénél a Sió-zsilip akadályt nem képezne, körülbelül 125 km. vizi ut nyílna meg a Balatonon és igy csekély költséggel 225 kilométer vizi utat lehetne hajózbatóvá tenni. A Sió-meder javításának munkálatai befejeztetvén, ismét másfélméter mély vizi ut áll rendelkezésre és a zsilip átalakítása, a mint értesülést szereztem, alig kerülne többe 200.000 koronánál, és akkor azon vizint nem egészen megterhelt 350 tonnás uszályokra hajózhatóvá tétetnék. A forgalom, melyet a Sión várhatnánk, elég tekintélyes lenne, mert a Sió mentén a dunai torkolat utján az Alföldet, mely nagyon szűkölködik kőben, a badacsonyi kitűnő bazalttal esetleg mészkővel el lehetne látni, és igy a transzverzális utak fentartása az államnak sokkal kevesebbe kerülne. Az almádi vörös homokkő, mely szép szine miatt Budapesten keresett építési kő lehetne, szintén táplálhatná ezt a forgalmat. De viszont, a balatonparti szőlő - rekonstrukczió fentartása a budapesti olcsó szőlőtrágyafélék által mindenesetre elősegittetnék és bátran mondhatom, mert a tapasztalatból tudom, hogy épen a Balaton vidékén a szőlők fentartása érdekében alig lehetne olyan nagy massza trágyafélét odadobni, a melyet a szőlősgazdák ne értékesíthetnének. De még a Sió partján termelt gabona érdekében is az épülés alatt levő tapolcza-keszthelyi vonalnak egyik balatonparti állomásán modern, de azért nem nagy költséggel létesített rakodó állomást szervezve, vagy a balatonparti vasút építése után Rév-Fülöpön ezt létesítve, a Sió
