Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

342 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. a záloglevél-kölcsön alapjául, azt hiszem, hogy nálunk is el lehet menni a kétharmad értékig és épen egy specziális záloglevél-typus megállapításának szüksége miatt volna szükséges egy külön intézet felállítása, mely kizárólag ezzel foglalkozzék. Engedje meg a t. miniszter ur nekem, de ezt a kérdést egymásra utalással elintézni nem lehet. A t. miniszter ur azt mondja, hogy ez nem tartozik hozzá, hanem a pénzügyminiszter úrhoz. De miután olyan közel ülnek egymáshoz és miután mindketten tele vannak jóakarattal, méltóztassanak egyszer összeülve elintézni ezt a kérdést ugy, hogy a nép megmentésére meg legyen téve az első lépés. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Maga a tétel nem támadtatván meg, azt hiszem, kimondhatom, hogy a személyi járandóságok tétele alatt felvett 143.240 korona megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 2,483.508 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes kiadások összege 2,626.748 K. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások 16.000 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Beruházások 3.000 K. Pap Géza előadó: T. ház! Az 1895 : XLVII. t.-cz. rendelkezése alapján a földmivelésügyi miniszter bemutatta a szarvasmarhatenyésztés országos emelésére szolgáló alapról az 1900. évi jelentést. Kérem ennek tudomásul vételét. Elnök: A tétel megszavaztatik. A jelentés az előadó ur indítványa szerint tudomásul vétetik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek: 1,653.004 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Országos vizépitési igazgatóság. Rendes kiadások: XX. fejezet, 13. czim. Rendes bevételek: IX. fejezet, 12. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok: 146.253 K. — Gróf Batthyány Tivadar! Gr. Batthyány Tivadar: T. képviselőház! Magyarország egyik legjobb módú, legderekabb kisgazda népe volt a 80-as évek végéig a Dunántúl, az osztrák határ felé eső részének, elsősorban Mosón- és Sopron megyének lakossága. Gazdag, munkás, szorgalmas, tehetős nép lakta e vidéket, és azt hiszem, hogy az egész országban, legfeljebb talán a régi jó időkben az alföldi parasztgazdákon kivül, oly jómódú népe ennek a hazának — a kisgazdákat értve — nem is volt. És most, t. ház, alig húsz év elmulta után, a helyzet ezen a vidéken teljesen megváltozott. Anyagi pusztulás van az egész vidéken és, sajnos, utána már kezd morális pusztulás is következni. A kisgazdák, a nép az egész vonalon teljesen el vannak hagyatva. Igaz, hogy közbejátszottak különböző gazdasági kalamitások, az általános gazdasági depresszió, de főkép egy lépés volt az, a mely ezt a mi népünket, ezt a derék és eddig és ma is, hála Istennek, hazafias, részben horvát, legnagyobbrészt németajkú, de igazán teljesen hazafias lakosságot sújtotta. Ezt a mai nyomorúságos helyzetet legnagyobbrészt ugyanis a Rába - szabályozásnak szerencsétlen eszközlése okozta. T. ház! Ott, a hol még 15—20 év előtt jólét lakozott, vannak községek, a hol 800—1000 ember ma már künn van Amerikában, és ne méltóztassék talán azt hinni, hogy csupa napszámos, zsellér ember ment ki; elsőrendű telkesgazdák azok, a kik egyszerűen otthagyják a földjüket, eladják, értékesitik azt a pár darab marhát, a mit a fináncz és a végrehajtó még el nem szedett, és mennek Amerikába és egyszerűen otthagyják birtokaikat. Nem minden községben van ez igy, de akárhányban ilyen a helyzet; és ezt elsősorban a Rába-szabályozó társaságnak a működése okozza. De rosszul fejeztem ki magam, t. ház, nem ezt a társulatot okolom, hanem okolom — mert egész őszintén szoktam beszélni minden körülmények között — okolom a volt kormányokat, mert a legnagyobb hibák ép a kormánybiztosok alatt történtek. Már pedig a kormánybiztosok működéséért a morális felelősségeta kormányoknak kell elvállalni, mert, szerintem, a hol az államgépezet játszott közbe, hogy egy egész vidék ilyen sanyarú helyzetbe jutott, ott kétszeres, de százszoros kötelessége az államkormányzatnak, hogy a segítség módozatait megkeresse, megadja. (Helyeslés a középen és balfelöl.) Hogy konstatáljam a helyzet sanyarú voltát Magyarország nyugati részén, arra nézve csak egypár momentumot említek fel. (Halljuk ! Halljuk!) Ilyen elsősorban a teljes eladósodás. Volt alkalmam nemrégiben egynéhány község telekkönyveit végignézni, és mondhatom, hogy vannak községek, a hol egyetlenegy gazda nincs, a ki ne volna eladósodva, de akárhányszor a telekkönyvileg betáblázott adósságok nagyobbak, mint a reális értéke annak az egész telekkönyvvezett ingatlannak. A másik tünet, a mit látunk, t. ház, a miként voltam szerencsés már felemlíteni, hogy százával és százával vándorol ki az a derék, becsületes, józan és munkás nép Amerikába. A harmadik dolog pedig, a mi talán a legaggasztóbb és legszomorúbb jelenség, az, hogy az a reális és józan gondolkodású nép kezd már a legabszurdabb tévtanokra hallgatni, és ha négy szem között beszél velük az ember és azt mondja, hogy az Isten Szerelmeért, miért hallgatnak ezekre az úgynevezett radikális, de tulajdonképen agrár-szoczialisztikus tanokra, a melyek jórészt kivihetetlen abszurdumok, azt felelik, hogy ők már annyit vesztettek, hogy megpróbálják ezt is, hátha ez segít a dolgukon. (Felkiáltások a szélsobaloldalon: Másutt is igy van!) Ennek a helyzetnek szanálásával a leg-