Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. 341 hogy t. i. a belügyminiszter ur figyelemmel kiséri a kivándorlókat uj hazájukban és tudomást szerez ottani viselkedésükről, és módot keres arra, hogy azok, a kik belátták, hogy helytelenül cselekedtek, midőn hazájukat itt hagyták, vissza is térhessenek. A másik kérdés, a melylyel a t. képviselő ur bővebben foglalkozott, a kisbirtok jelzáloghitelének a kérdése. Ez első sorban a t. pénzügyminiszter úrhoz tartozik, és az én t. kollégám, a pénzügyminiszter ur, előadta azon aggályait, melyeket azon terv tekintetében táplál, melyet a t. képviselő ur méltóztatott kifejteni, nem zárkózva el az elől, hogy igenis vannak orvoslandó dolgok, melyek itt megbeszélés tárgyát kell, hogy képezzék. Hanem méltóztassanak megengedni, hogyha én dicsérettel megemlékeztem és kiemeltem azon intézeteket, melyek a Székelyföldön — van olyan is, mely egyetemes intézkedést tett — a kisbirtok jelzáloghitele érdekében akcziót kezdtek: nem nagyon biztató más intézetekre nézve, ha a köszönet és elismerés, a melyet aratnak, az, a melylyel a t. képviselő ur adóz nekik. A t. képviselő ur azt mondja, hogy ezek a nagy intézetek csak azért mennek a Székelyföldre, hogy a versenytől szabaduljanak; a versenytől félnek, a mely ott nekik támadhat. Bocsánatot kérek, az az akczió, a melyet ezek az intézetek ott folytatnak, nem haszonnal járó akczió. Ezt mindenki belátja. Ezek az intézetek maguk gondoskodnak a telekkönyvek megszerzéséről, ügyvédi költségek viseléséről, betáblázásokról stb., a mi oly nagy költség, a mit azok a kis összegű kölcsönök nem tudnak fedezni. Itt nem haszonról vagy nyereségről, hanem ráfizetésről és áldozatról van szó. (Igaz! Ugy van!) Akár az intézeteket, akár az intézetek élén álló férfiakat veszszük, nem lehet feltenni, hogy ez nem komoly akczió, hanem csak időleges kísérlet, mert meg vagyok győződve, hogy a czél, a mely az illetőket vezeti, az, hogy ha ezen akczió sikerül, folytassák azt az ország egyéb vidékein is, a melyek ilyen segélyre szorulnak. Barta Ödön: Addig meghalnak éhen! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Különben, a mit múlt beszédemben nem is emiitettem, az Országos Központi Hitelszövetkezet keretében is foglalkoznak ezen kérdéssel vagy ugy, hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet a jelzálogintézetekkel lépjen összeköttetésbe, vagy hogy az Országos Központi Hitelszövetkezet a jelzálogüzletet is nagy mérvben vegye fel üzletágai keretébe. Barta Ödön: Pénz nélkül! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Én nem kivánok véleményt nyilvánítani, csak jelezni kívánom, hogy ott is foglalkoznak ezen kérdésnek mikénti megoldásával, a mint azt mindenki észlelhette, a ki a szövetkezeti kongreszszus tanácskozásait figyelemmel kisérte. T. ház! Még csak egyet kivánok megjegyezni Barta Ödön t. képviselő urnak. 0 a kisbirtok hiteléről és különösen a jelzáloghitelről szólva a messzebbmenő liberalizmusról szólt. Itt jó lesz egy kicsit vigyázni. Mert ha arról van szó, hogy az a székely, vagy az a felvidéki ember élvezze azt a jelzálogos kedvező kamatlábat, a melyet a nagyobb birtokos élvez, ez igen természetes kívánság. De a kisbirtokosokat akár a székelyek, akár a ruthének közt arra buzdítani, hogy több adósságot vegyenek fel, mint a mennyit az a föld elbír, ez igen veszedelmes teória és igen messze vezetne, mert épen az ellenkező czélt érnők el, mint a melyet a képviselő ur — remélem és felteszem — szem előtt tart. (Tetszés jobbról és a középen.) Legyen meggyőződve a t. ház, hogy én kötelességemnek tartom ezeket is figyelemmel kisérni, de óvakodnunk kell minden egyoldalúságtól, és én azt hiszem, hogy közös akarattal a jelzálog-hitel kérdését a kis-birtokosoknál is, különösen a perifériákon, sikerülni fog előbbre vinni. Ajánlom a tételt elfogadásra (Tetszés és helyeslés jobbról- és a középen.) Elnök: Barta Ödön képviselő ur félreértett szavainak helyreigazítása czimén kér szót. Barta Ödön: T. képviselőház! Egész röviden csak azt a passzust akarom helyreigazítani, a melyet a t. földmivelésügyi miniszter ur minden igyekezetem daczára, vagy talán azért nem értett meg, mert talán nagyon röviden fejeztem ki magamat. Midőn én a hitelnyújtásnál a meszszebbmenő liberalizmust sürgettem, nem az adósságcsinálásra való buzdítás vezetett, hanem a czél elérhetésének lehetővé tétele. A messzebbmenő liberalizmust én ugy értem, hogy a mi záloglevéltörvényünkben meg van szabva a határ, hogy valakinek birtokára annak értéke 50° ,'o-ánál magasabb kölcsön nem adható. Ha a kisbirtoknál is ez a tétel alkmaztatnék, ez lehetetlenné tenné a szegény osztály hitelügyének rendezését. Nagy különbség van, t. ház, egy középbirtok vagy egy nagybirtok és egy kisbirtok értékének megállapítása közt a tekintetben, hogy a nagybirtoknál csak a birtok értékét lehet számításba venni, ellenben a kisbirtoknál a gazda erejét és a két kezében rejlő erőt is bátran számításba lehet és számításba kell is venni, valamint számításba kell venni annak a kis kertjét, ültetvényét stb. és mindazt, a mit egy nagy latifundiumnál, vagy mondjuk egy nagybirtoknál vagy középbirtoknál is a becsérték kiszámításánál számításba venni nem lehet. A kölcsönök ilyen liberálisabb engedélyezése különben nem szokatlan és nem is uj dolog, és nem is volna olyan szokatlan dolog nálunk, hogy ebben is a külföldet utánozzuk. Méltóztassék széjjelnézni a külföldön — nem akarok hoszszadalmas statisztikai adatokkal előhozakodni — de nagyon kevés olyan záloglevél-törvényt fog találni a miniszter ur, a hol nincs megengedve a birtoknak értéke kétharmad erejéig való megterhelése. Az érték kétharmad része szolgálván