Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-75
75, országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. 335 a sok közül: A hol egy Vozáry, egy Komáromi, egy Ilosvay Sándor évtizedek óta olyan rendben tartja a kerületét, hogy a legnagyobb ellenségük sem képes kifogást tenni, a kik nemcsak jegyzői teendőiket látják el, hanem lehetővé teszik a szövetkezetek létesítését stb., ott ezeket az embereket mind az akasztófára szánni, az, azt hiszem, még a kritika keretén belül sem szabad és én ez ellen a magam részéről Bereg vármegye adminisztrácziójának és jegyzői karának reputácziója érdekében határozottan óvást emelek. (Helyeslés a szélsöbaloíäalon.) Az ott működő papságról pedig, mint a nép nyuzóiról, csak az beszélhet, ki azoknak tiszteletet és elismerést parancsoló önfeláldozó tevékenységéről tájékozva nincs. (Ugy van! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsöbaloíäalon.) Még egy betegséget jelez t. képviselőtársam, és ezzel beszédem ezen részét be is fejezem. Ez az, a mit a Galicziából beözönlő bevándorlás neve alatt ismerünk. Senki sincsen ebben a házban, a ki ezt a kérdést másképen tekintené, mint egy bajt, a melynek megszüntetésére a szocziálpolitikának és az adminisztratív politikának minden tevékenységét feli kell használnia, de ugy, a mint a humanizmus, a szerzett jogok és a jogállamban uralkodó jogrend előirják, mert más eszközökkel semmire sem lehet menni és operálni nem szabad. Kétségtelen dolog, hogy a Galicziából kiszorított, ide vagyon nélkül beözönlő zsidóság e vidék más felekezeti lakosságára ugy, mint magára az ottani zsidóságra is olyan terhet képezne, ha fentartatnék, vagy fokozódnék, a melytől ők maguk akarnának első sorban szabadulni. De nem ugy áll a dolog, a mint itt egyszerűen odalökve feltálalják. Adatok nélkül veszedelmeket kikiáltani nagyon könnyű, de helyt állani értük nagyon nehéz. Én összeírásokat készítettem. Ha az ősöket keressük, nem tudom, melyiknek találjuk meg Galicziáb.in az őseit; de hogy a jelenleg élő generáczió közt alig számbavehető kis százalék galicziai illetőségű tartózkodik azon a vidéken, a melyről itt sző van, azt merem állítani. Ha van — a mint elismerem, hogy van — Galicziából bevándorlóit, Magyarországon honosságot formák szerint nem nyert, községi illetőséget nem nyert zsidóság a kérdéses vidéken, az a két városban, Munkácson és Mármarosszigeten van. És miért húzódnak oda? Azért, mert az ott élő zsidók jóindulatára és jótékonyságára számítanak addig, a meddig maguknak megélhetést teremthetnek. De azt ne méltóztassék hinni, hogy ott, a hol az a szegény nép lakik, a hol egy-két zsidó család évtizedek vagy századok óta ott van a faluban, az maga mellé csalogasson egy harmadikat; már a verseny miatt sem teszi. Hát ott nincs is; merem állítani, hogy nincs. Mondom, névszerinti összeírást csináltattam és szolgálhatok vele a t. miniszter urnak. De igenis, mégis meg kell akadályozni, nehogy legyen; azt is, a mi van, a maga kellő mértékére kell leszállítani a törvény korlátai között. Várady Károly: Jó volna! .. . Barta Ödön: Egyetértek t. képviselőtársammal; legyen róla meggyőződve, többet foglalkoztam a dologgal, mint . akármelyikök, mert igen közelről érdekel; vármegyém érdekéről is lóvén szó. (Halljuk! Halljuk JJ T. képviselőház! Örömmel üdvözlöm a t. kormánynak azt a kezdeményezését, hogy a honossági törvényt és a telepítési törvényt revideálni akarja. Revideálni akarja a település módozatait és a végrehajtás stádiumában erélyesebb intézkedéseket akar tenni; de szives figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy ennél a kérdésnél ép ugy, mint sok másnál, a jelszavak a legveszélyesebbek; és jelszavak alatt kitűzni azt a lobogót, a mely esetleges felekezeti üldözésre vezethetne, ezt feltétlenül veszedelmesnek tartom. Igenis, a szerzett jogok respektálása mellett kell eljárni, a szerzett jogok érvényesítésére módot kell nyújtani és minden inváziót a jövőre meg kell akadályozni olyan elemekkel szemben, a mely elemek, tekintet nélkül felekezetükre, vagyon nélkül, biztos megélhetési képesség nélkül akarnak az országban letelepedni. (Helyeslés a szélsöbaloíäalon.) T. képviselőház! A pauperizmus kérdése szoros kapcsolatban áll a kivándorlás kérdésével. Ennek intézése szorosan a t. miniszter urnak resszortjához talán nem tartozik, de azt hiszem, ugy vagyunk e kérdéssel, mint igen sokkal az adminisztráczió terén, hogy nagyon bajos volna a határvonalat megvonni a kérdések között abban a tekintetben, hogy az egyik vagy a másik miniszter resszortjába tartoznak-e. A kivándorlás kérdése, szorosan az adminisztrácziót tekintve, talán nem tartozik a t. miniszter ur kezébe, épen ugy, mint a hogy nem tartoznak a kultusztárczához a szinészeti ügyek. Helyes-e vagy nem, az más kérdés, de igy van. De azért lehetetlenség, hogy a t. miniszter ur, mint földmivelésügyi miniszter ne a legéberebb figyelemmel kisérje a kivándorlást, főleg azért, mert kik szolgáltatják a kivándorló elemet ? Nem nagyiparosaink, nem nagykereskedőink, nem nagybirtokosaink, hanem azok a kisemberek, a kiknek szeretetével a t. földmivelésügyi miniszter ur már annyi tapsot és éljent szerzett magának ebben a házban és e házon kivül! A kivándorlás kérdése, t. miniszter ur, szorosan összefügg azzal a pauperizmussal is, a melynek fékezésére és enyhítésére a t. miniszter ur az északkeleti Kárpátok alján az akcziót megindította. Nem fogom hosszasan vázolni a kivándorlás egyéb okait, a melyek az ország más területein jelentkeznek; de hogy nem a Galicziából bevándorló zsidóság csinálta ciZ i/ EL kivándorlást Magyarországon, azt azok a t. képviselőtársaim is, a kik ezt állították, el fogják nekem hinni, ha rámutatok arra, hogy a nagy magyar Alföldön, a hol nincsen galicziai bevándorlás, a hol ab^ szolute nincsen zsidó invázió, sokkal nagyobb és
