Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-75

318 75. országos ülés 1902 márczius 18-án, kedden. jon az. Kijelentem tehát, hogy minden szava­mat, állításomat az oláh nép e részére vonat­kozólag fentartom nemcsak, hanem én leszek az első, a ki nagy örömmel fogom állításomat visz­szavonni, helyesbíteni, ha Serbán Miklós t. kép­viselőtársam képes lesz annak az ellenkezőjét bebizonyítani. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Következik a napirend: a földmi­vel ésiigyi táreza 1902-iki költségvetése (írom. 73) tárgyalásának folytatása. Dedovics György jegyző: Rónay Ernő! Rónay Ernő: T. ház! Ha ennél a tételnél felszólalok, előre is kijelentem, hogy azt elfoga­dom, sőt nem tartom elégségesnek az összeget ahhoz képest, a mit az ország lótenyésztése megérdemelne. Nem is szóltam volna hozzá a tételhez, de késztetett erre a tegnap itt elhang­zott beszéd, a mely hippologiai szempontból bí­rálta lótenyésztésünket, és a melyre nézve meg­jegyzem, hogy én, mint 25 éves lótenyésztő, nem mertem volna ilyen éles kritikát koezkáztatni. En ugyanis teljes hálától és elismeréstől vagyok áthatva a múlt és jelen vezetőség iránt és részemről nem óhajtanék lótenyésztésünk jelen­legi irányzatán változtatni. (Helyeslés.) A Nonius talán nem az a ló, a mely min­den kívánságnak megfelel, de megfelel abban a körben, a melyben alkalmazzák. Ott teljesen megfelelő állat. De azért tovább nem fejleszté­sét nem tartom czólszerü dolognak, mert mind­azok, a kik a magyar lótenyésztés körül hervad­hatatlan érdemeket szereztek maguknak, mindig figyelmet fordítottak a Noniusra és tovább tenyésztésén javítani igyekeztek, ugy, hogy ma már körülbelül 50 törzset számlál ez a faj. Ezért kérném a táreza jelenlegi vezetőjét, hogy a felhangzott ellenvetéseket, a melyek a lóte­nyésztés jelenlegi szelleme ellen irányultak, ne vegye figyelembe, hanem az eddig folytatott irányt kövesse. Egyetértek a felszólalt t. képviselő úrral abban, hogy Mezőhegyesen necsak tisztán Nó­niust, vagy Furiozót neveljenek, hanem arab törzseket is helyezzenek át, mert czélszerü ott a tömeget megnevelni. Lehetséges is lesz ez most, a mikor csikó­telepek létesíttetnek és így onnan körülbelül 1000 ló felszabadul, így tehát azok helyett arabsokat lehet átvinni és lehet az annyira kárhoztatott lipiczai-törzsekből is áthelyezni, hogy Mező­hegyesen, mint hajdan, a Szakramozo-, Majesz­tozo- és Konverszáno-törzseket képezzék. Mikor a mostani vezetőségnek, mint ló­tenyésztő, a legnagyobb elismeréssel adózom, kérem a t. házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés a jobb- ás a baloldalon.) Elnök: Szólásra senki sincsen feljegyezve. Kérdem a t. házat: kíván-e valaki a tételhez szólani ? Ha szólni senki sem kivan, a vitát be­zárom. Kérdem a t. házat: elfogadja-e a tételt? (Igen.) A ház a tételt elfogadja. Dedovics György jegyző (olvassa): Dologi kiadások: 4,788.897 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes kiadások összege: 6,580.913 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendkí­vüli kiadások. Átmeneti kiadások : 67.200 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Beruhá­zások: 79.503 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Ménesek: 1,017.200 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Méntele­pek: 1,195.370 K. Farkas Ábrahám! Farkas Ábrahám: T. ház! Meg méltóztatik nekem engedni azt, hogy mint specziálisan gaz­dászattal foglalkozó ember, épen ennél a tárczá­nál felszólaljak. Nem akarok kitérni arra, a mit senki sem tagad, a mit mindnyájan tudunk, hogy a földmivelés az az anya, a mely mindent táplál, melynek a gondozása, helyes irányítása megteremti mindazon eszközöket, melyek hazánk felvirágzására szükségesek. Most a földmivelés­ügyi tárczának egyetlenegy ágáról, t. i. a lóte­nyésztésről kívánok, mint azzal gyakorlatilag is foglalkozó gazda, szólani. Előre is kijelentem, különben már azon hely is mutatja, a honnét felszólalok, hogy én nemcsak a költségvetést fo­gadom el, hanem a mélyen t. kormánynak, kü­lönösen a földmivelésügyi miniszter urnak teljes el­ismeréssel és hálával adózom azért a gondosko­dásért, melylyel a közgazdasági életnek minden ágát ápolni és előrevinni igyekszik. Ezeknek előrebocsátása után, nehogy félre­értessem, azt a tételt állítom fel, hogy a jónál a jobb mindig jobb és erre a jobbra örökké tö­rekednünk kell. Én a lótenyésztésnek eddigi irányát nagyjában nemcsak helyeslem, hanem követendőnek is tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Ott voltam a kezdeténél, ott voltam a folytatásánál, elismerem azoknak az érdemeit, a kik ezt a ló­tenyésztést idáig vitték, nem gáncsolok senkit. Hanem igenis néhány évtizedes tapasztalat mu­tatja, hogy sok olyan dolog van, a mit csak­ugyan javítani szükséges. Azt sem kell megint bizonyítanom, sok szóval indokolnom, hogy a lótenyésztés közgaz­dasági ágazatainkban milyen nagy tért foglal el, sőt azt hiszem, bátran kimondhatom, hogy talán egyetlen közgazdasági ágazatunk sincs olyan, melylyel a külföldi nagy versenyben ugy meg­állhatnánk. En azt hiszem, nemcsak versenyké­pesek vagyunk ezen a téren, hanem határozottan még ma is domináljuk a piaezot. Miután én ennek ilyen nagy fontosságot tulajdonitok ugy honvédelmi, mint közgazdasági szempontból, azt hiszem, egyetlenegy szó sem felesleges akkor, ha valaki rámutat nem a kívánatra, hanem a

Next

/
Thumbnails
Contents