Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

7k-. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 315 falka is tartassák, és a méneskari tiszt uraknak az ügybuzgalma, és ügyszeretete is növeltessék azzal, hogyha vadászhatnának és vadászaton kipróbálhatnák egyúttal ezt a kan cza-anyagot is. Még egy princzipiális dolog is van emellett. Nemcsak a fiziológiának követelménye ez nézetem szerint. Tudniillik a dolog ugy áll, hogy vannak privátméneseink az országban, nem nagyon sok, de mégis egynéhány, a hol e szerint a princzipium szerint tenyésztik a lovakat. Nem használják fel tenyészetre a kanczát csak 5, 6, 7, 8 éves korában és csak azt, a mely nagyon erős próba, nagyon erős jukker-szolgálat vagy nagyon erős vadászat után bebizonyította, hogy egészséges. Az ilyen azután semmiféle organikus bajban nem szenved és méltó arra, hogy a faj propagácziójára használtassák. Már most az természetes és azon csodálkozni nem lehet, hogy az ilyen tenyészetek mathematikai bizonyossággal okvetlenül túlszárnyalják kvalitásban az állami tenyészintézetek produktumait is. Nekem az a nézetem, hogy az állami tenyészetnek és az állami tenyésztésnek, mint a privátnál sokkal drágábbnak, addig a pontig van jogosultsága, a meddig a maga nemében a legkitűnőbbet képes produkálni. Mihelyt ez megszűnik, akkor nézetem szerint csak fölösleges konkurrencziát csinál az állam a saját maga polgárainak. Ha már a méneseknél és a lótenyésztési intézeteknél vagyok, még egy kérelmem volna az igen t. miniszter úrhoz. Nem tudom, gyakorlatilag hogy lesz a dolog nyélbe üthető, csak elvileg jelzem, hogy nagyon szeretném, ha az állami lótenyész-intézeteink a hippologiának mint tudománynak szolgálatába nagyobb mértékben bevonatnának. A hippologia mint általában a gazdaság és annak minden ágazata első sorban és kizárólag tapasztalati, gyakorlati tudomány. Már most méltóztassék az egyes ember életkorát és egy egyes ember rendelkezésére álló anyagot venni, mint tapasztalatok gyűjtésére szolgálót, és akkor ez tulajdonképen lehetetlenség. Egy egyes ember sem nem él annyi hosszú ideig, sem pedig nem fordul meg a kezén annyi ló, nem tenyészt annyit, hogy abból levonhasson oly konzekvencziákat, melyek bizonyos szabályszerűséget mutatnak, s absírakczió és generalisaczió utján átadhatók volnának mint tudomány, a következő generácziónak. Erre csakis az állam ós annak közegei képesek. Az államnak ez módjában van, megvan ott a tudományos adatok gyűjtésének lehetősége ; nem lényeges, hogy hosszú ideig él-e X., mert ha X meghalt, betöltik helyét Y-nal. Az ugyanazon a nyomon gyűjti az adatokat. És még egy: csakis az állami közegeknek áll rendelkezésére a fizikai substrátumnak az a tömege, a melylyel hogyha experimentumok, vagy megfigyelések tétetnek, ezek bizonyos perczentszerü és ez által átlagszerü törvényszerűséget fognak mutatni. Privát ember erre nem képes. Példának okáért, hiszen a kik a hippologiában mint szaktudományban jártasak, nem ugy mint én, a ki csak konyítok hozzá, a,zoknak még több fog eszükbe jutni, — olyan sok a disputa a körül, hogy azt mondják, hogy ez a ló szárcsontjában könnyű, tenyésztésre tehát nem használható. Ez az esetek 80°/o-kában talán optikai csalódás, mert hiszen a szárcsontnál az a kérdés, hogy milyen arányban áll a szárcsont vastagsága azzal a sulylyal, a melyet hord. Teszem privát ember 4—5, 10, 20 vagy 40 lónál hiába keresi a dimenzió-méréseket, de nem képes soha egy nagyobb számot kapni, a melyik nagyobb számból azután bizonyos szabályszerűség, bizonyos törvényszerűség rezultálna. Itt volna például az, hogy törzsek és individuumok szerint megméressék, összehasonlittassck az állami lotenyész-intézetekben a szárcsontok dimenziója az állat élősúlyával és ezen adatok, a hippologia tudománya érdekében, időnkint közzététessenek ; vagy tabellariter össze lehetne állíttatni és publikáltatni, ménesenkint, törzsenkint és fajonkint a növekedést, hogy bizonyos takarmányozás mellett melyik életkorban, milyen időszakonkint, milyen az átlagos növekedés, magasság, övméret, a csontok vastagsága, vagy az élősulyok tekintében. Vagy például, és ezt igen egyszerűen meg lehetne tenni, a mire nincsen szükség a telivérnél, mert e részben a méneskönyv adja meg az adatokat, hanem a felvernél, hogy minden lóra nézve a származási tábla összeállittassék, mert eddig a méntelepeknél is csak kizárólag az apai lineát és az anyai lineát kisérik figyelemmel és csak nagy fáradság után, vagy kérdezősködéssel lehet megtudni azt, a mi közbeesik. Az állami méneseknél ós méntelepeknél a pedigrá tökéletesen össze volna állítandó a törzskönyvi lapon, mert erre szükség volna a magántenyésztésben is, mert sokszor az illető gazda nem tudhatja, hogy nem űz-e esetleg inczesztuózus tenyésztést. Egy érdekes kísérletet tennék még a Noniusfajjal is, a melyet részemről beszüntetnék ugyan Mezőhegyesen, de mégis megtartanék 10—20 ilyen kanczát és experimentálnék azzal, hogy importált első klasszisu arab telivér ménekkel keresztezést eszközöltetnék. Angol telivér ménekkel 30—40 óv óta kísérletezünk már ezen a téren és nem valami jó eredményt értünk el a Nonius- ménesben. Én tehát arra a gondolatra jöttem, hogy ezeket a Nonius-kanczákat arab telivérrel kellene keresztezni. Ezt csak az állam teheti meg, mert a magános gazda nem experimentálhat. Én azt hiszem, hogy egy, két, három generáczió keresztezve arab telivérrel, ennek a produktuma pedig ismét keresztezve angol telivérrel, nagyon szép eredményt mutatna fel. Husz-lmszonöt esztendőnek a rezultátuma bizonyára előnyére volna a hippologiának és nagy boldogulására vezetne a lótenyésztésnek. (Helyeslés.) A lótenyésztésen kivül az értékesítés kérdése is rendkívül érdekes. Nekünk a fővevó'nk a hadsereg, első sorban annak tenyészt mindenki. 40*