Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

316 74. országos ülés 1902 Én itt is kívánatosnak tartanám azt a reformot, hogy a hadseregnek minden lósziikséglete már három éves korban szereztessék meg, nemcsak azt értem, a melynek rendeltetése, hogy a csikó telepeken neveltetve majdan tiszti, vagy legalább is altiszti lóvá nevekedjék, hanem általában az összes lószükséglet remonda anyaga. Poroszor­szágban pedig, a mi a hadsereg szervezetét illeti, követhetnők példáját, már 1808 óta három éves korban veszik meg a remondákat és nevel­tetik részint a bérben levő csikótelepeken, de 50—60 esztendő óta már kizárólag állami tele­peken. Megengedem, hogy a hadügyi kiadások­nak ez bizonyos emelkedését vonná maga után, de roppant megtérülne, még pedig nemcsak indi­rekté, hanem direkte is. Direkte azáltal, hogy sokkal kisebb volna a kimustrálási százalék, legalább is két-három °/o-kal kisebb, de másrészt igen nagy volna ennek a közgazdasági haszna is. Mindig panaszkodunk, hogy nem birjuk a közvetítőket kiküszöbölni, hogy a hadsereg nem vesz köz vetetlenül a tenyésztőtől, s különösen, hogy a kis ember nem tudja közvetlenül beadni lovát a hadsereghez. Ennek az oka az, hogy az a közvetítő lesi, hogy mikor szorul meg a föld­míves, hogy mikor lesz a csikó 3 éves; minden faluban megvan a közvetítőnek a maga embere, rendszerint a korcsmáros, az meg tudja ítélni, hogy lesz-e abból a csikóból valami, azután meg­alkuszik rá potom áron: 150—160 frton és teszi ezt télen, a mikor annak az embernek semmi más jövedelme nincs, ad neki előleget, telelésre ott hagyja nála. Ha közvetlen 3 éves korban fogja venni a hadsereg a remondákat, elérjük azt. a mit Porosz­ország már elért, a hol nem létezik lóliferáns és el fogjuk érni, hogy a mit a hadsereg lovak árában fizet, annak igen nagy része és pedig valóban a tenyésztő ós földmivelő kezére fog jutni és nem fog a közvetítő kezén ragadni annak 60°/ 0-a. Ha már arról beszélünk, hogy a hadsereg­nek mit kellene tennie, hát e tekintetben nagyon jó volna, ha lóavató-bizottságok az egész eszten­dőn át vásárolhatnának. Egy lóavató - bizottság­nak két és fél hónap alatt, tehát 60-tól 75 nap alatt, kell összeszedni 6—700 csak 3 éves csikót, — nem is beszélve a négyéves remondákról. Ha már most nem is kellene utaznia ennek a bizottságnak egyik helyről a másikra, azt a 60—75 napi idő alatt beszerzendő lóállományt elosztva a napok száma szerint, minden nap 10-et kell vásárolnia, a mi pedig legalább 150 lónak megmustrálását igényli, hogy ő ilyen 10 et megvehessen. Ez nem arány. Egy kívánságom volna még, és ez az, hogy egy-egy ilyen csikótelep volna valamennyi re­mondakomisszió területén, hogy nem kellene lenni egy remondakomissziónak sem, a melynek területén, annak székhelyéhez közel ne legyen egy csikótelep. Mert akkor az a remonda-ko­misszió láthatja azokat a csikókat, — szeme márczius 17-én, hétfon. előtt fejlődnek, — hogy mi lesz belőlük, meg­felelnek-e a hozzáfűzött várakozásoknak, maga a közönség megnézheti, okulhat a kezelésen, és láthatja, hogy a maga anyaga rendes tartás mellett mivé válik és maga a hadügyi kincstár is nyer vele. Hogy áll most nálunk a dolog? Nálunk, Abaujban, a szomszéd Zemplénben — vagy Szabolcsban, a miskolczi bizottság megveszi a 3 éves csikókat, s ezeket leviszik azonnal valame­lyik dunántúli csikótelepre, ott tartják másfél esztendeig és azután felviszik Bukovinába, Grali­cziába a huszárezredeknek, szóval felesleges és költséges ide-oda transzportokat kímélhetne meg a hadügyi kincstár. Az is kívánatos volna, ha már e kérdésnél vagyunk, t. i. a remonda-koraissziók és a csikó­telepek kérdésénél, hogy a lóavató-bizottságok elnökeit a hadügyi kormány végszükség fenn nem forgása nélkül soha sem változtatná. Ter­mészetesen más az az eset, ha halálozás áll be, nyugdijazás történik, a mikor természetszerűleg uj embernek kell jönni; de hogy áthelyezés ut­ján jöjjön uj elnök vagy egy halálozás folytán esetleg két komíssziónál legyen elnökváltozás, az nézetem szerint felesleges. Mert méltóztassék ugy felvenni a dolgot, hogy annak a katonai lóavató-bizottságnak el­nöke, ä mint helyét elfoglalja, beutazza a maga kerületét és csak két-három évi orientáczió után tudja megítélni a tény ész anyagot, tud oktatást adni a tenyésztőknek, a kik a szerint tenyész­tenek, a mint látják, hogy mit vásárolt meg a bizottsági elnök, igy utána megy az egész pub­likum és igyekszik azt és olyant tenyészteni, a melyről reméli, hogy megveszik. Na már most, alig rendezkedik be a pub­likum ebben az értelemben, elviszik a bizottság elnökét, a kinek a kívánságához igazodott. Hogy ez a közgazdaságnak hasznára volna, azt nem gondolnám. (Helyeslés.) Ezeket kívántam előadni a lótenyésztésről. Egyébiránt, a miniszter ur iránt érzett teljes bizalommal, elfogadom a költségvetésnek ezt a tételét is. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Elnök: T. ház! A tételhez még többen lévén szólásra feljegyezve, a tanácskozást félbe­szakítjuk. Javaslom, hogy a holnap d. c. 10 órakor tartandó ülés napirendjére tűzessék ki a föld­mivelésügyi tárcza költségvetésének folytatólagos tárgyalása, esetleg a kereskedelemügyi tárcza költ­ségvetésének és ezzel kapcsolatosan a magy. kir. központi statisztikai hivatal 1902. évi mun­katervéről szóló miniszteri jelentésnek tárgyalása. (Helyeslés.) Ezt tehát határozatul kimondom. Az ülést berekesztem. (Az ülés végződik d. u. 3 óra 20 perczlcor,)

Next

/
Thumbnails
Contents