Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

314 74. országos ütés 1902 márczius 17-én, hétfon. és szerzett még egy fél, vagy egy egész telket, s valaki azt mondaná, hogy ez oly kitűnő gazda, hogy meg lehet tenni egy 30.000 holdas uradalomba direktornak. Vagyis félreismerték a Nonius kvalitásait, mikor nagyobb mértékben puszirozták és terjesztették Magyarországon, mint a hogy kellett volna. Mondhatom a t. miniszter urnak, oly vidékekre küldték a Koniust — el kellett helyezni, ha már meg volt tenyésztve — a hová abszolúte nem való, tiltakozott ez ellen az egész vidék. Azt is ráfogták, hogy carrossier, pedig minden inkább, csak az nem. Jukkernek tartani nem lehot, mert nincs meg a kellő munkaképessége és sebessége; vadászlónak is mondták, de megvannak a relácziók a kipróbálások alkalmából, tudjuk, hogy erre sincs kvalifíkácziója, nem is tekinthető hátaslónak, még csak tüzérségi lónak sem tekinthető, mert tudjuk, hogy a múltban, 50 — 60 esztendővel ezelőtt masszív lovat kerestek a tüzérséghez, de tessék ma a tüzértiszteket megkérdezni, mindegyik azt fogja mondani, hogy neki ugyanaz a materiálé kell, ugyanaz a mozgóképesség, ugyanaz a kitartás, aczélosság, a mi a lovassági remontában. Mert a tüzérségnek ma a mozgási képesség az elementuma, a mit Manövrier-Eähigkeitnak nevez a német. A lovasütegeknek mindenüvé el kell jutniok, a hová a lovassági tömegek eljutnali, valamint a gyalogütegeknek is el kell jutniok oda, a hová a gyalogsági tömegek eljutnak ; tehát, ha a lovasság számára tenyésztett lovak között individualiter valamivel maszszivabb vagy hosszabb hátú akad is, de megfelel más kvalitás tekintetében, épen az lesz a tüzérség számára a legjobb ló. ISÍem mondom, hogy nincsenek vidékek, hol a ííonius igen czélszerüen tenyészthető, és esetleg szükséges ott, a hol, sajnos, beállt az elszegényedés egyik jele, t. i., hogy a földmivelő szántásnál-vetésnél lovat használ ökör helyett. De ott, a hol szükséges és ebből a szempontból használni kell, nagyon könynyen szerezhető be. Azért nem szükséges az államnak ezt a törzset olyan nagy áldozattal tenyészteni. Beszerezhető egyes tenyésztőknél is. Ott van a mezőkegyesi tájfajta-tenyésztés, az liferálhat annyit, a mennyi csak szükséges az országnak, de meglesz a gödöllői koronauradalomban is. A Nonius az a ló, a mely egy gazdasági ménesben épugy, mint a kisbéri ménesgazdaságban az ardenni, nagyon jól megtalálja a helyét. Es helyes is, hogy a mit a Noniusból szükséges konzerválni, a gödöllői uradalomba vitessék át Mezőhegyesről. De szükséges ez más okoknál fogva is. A dolog természetében rejlik, hogy az állam sokkal drágában produkál, mint a privát ember. 1200 írt az az összeg, a melyet a mezőkegyesi ménes felszámit az általa felnevelt három- és féléves méncsikóért. A méntelej>eknek igazán nem árthat semmit sem a különbség, vájjon az államnál nevelik-e ezt a kissé limfatikus lovat, vagy pedig egy földmives gazdánál. Ha tehát az állam 2400 koronáért neveli azt', az individuumot, a melyet a privát ember felnevelhet 8—900 korona költséggel, akkor igazán czélszerübb lesz, ha ez a törzs átadja a helyet és a ráforditott költséget olyan törzsnek, a melyet privát ember nem képes nevelni, mert az eredeti tenyészanyaghoz nem juthat, a mennyiben ahhoz csak az állam képes jutni. Ezért gondolom én,. hogy Mezőhegyesen a két Nonius-ménes beszüntetése mellett az arab-ménest kell visszaállitani, ugy, a mint azelőtt volt. Szokták azt az ellenvetést hangoztatni, különösen hippologus körökben, hogy Mezőhegyes nem alkalmas arab ló tenyésztésére, mert elveszti a tipust. De épen, a miben szükség van az eredeti arab típusra, maradjon meg Bábolnán, ahol azt nagyon jól lehet konzerválni, Mezőhegyesen pedig ne típusokat keressünk, hanem Mezőhegyes adjon jó lovakat. Azt hiszem, hogy mindenki, a ki visszaemlékezik a régi mezőhegyesi ménesre, szívesen emlékezik a Shagyákra, fog emlékezni rá, hogy milyen jó anyagot adott, milyen jó arab lovakat, a melyekkel a hadsereg is meg volt elégedve. Mért ne lehetne tehát most is ugy tenyészteni ott arab félvért, mint azelőtt, a mikor olyan világhírű faj került ki, mint a mezőhegyesi Shagya. Még egy dolgot említek fel. A ménesek kancza-anyagának igen komoly kipróbáltatását, rendkívül komoly munkába vételét kell keresztülvinni. Három- és félnégy éves korukban befejezik a kanczák nevelését, akkor egy bizonyos tréningen mennek keresztül, egy bizonyos háziversenyben vesznek részt és akkor aztán be vannak ranzsirozva, ott vannak ménesekben. Az angol telivér nem azért telivér, hogy okczidentális bázison orientális keresztezés történt és nem azért telivér, mert makula nélkül lehet visszavezetni családfáját az angol méneskönyv első kötetében regisztrált lovakra; épen nem, hanem azért, mert igen sok, körülbelől huszonöt generáczió óta gyakoroltatott és pedig a lehető legerősebben, ugy, hogy a férgese ez utón kipusztult, és mindig a legtehetségesebb, leggyakorlottabb egyedek lettek a faj fentartására és a továbbtenyésztésre felhasználva. Ha helyesnek veszszük ezt a princzipiumot, a mely még a fiziológia törvényeinek is megfelel, akkor egy bizonyos fokig aggodalommal kell, hogy eltöltsön minden hippologust az olyan tenyészet, a hol a kancza-anyag tenyésztésbe vétetik, mielőtt igen komoly munkának és kipróbálásnak és a munka utján való kiselejtezésnek lett alávetve. Az én nézetem szerint nehéz dolog csakugyan, különösen állami kezelés mellett, megtalálni a módját, de azt hiszem, hogy a módot meg kellene találni és pedig a vadászaton való kipróbálás által. 4 éves korában, de 5 éves korában is őszszel vadásztassék minden kancza ós nem sajnálnám, hogyha rajtam állana, azt az áldozatot sem, hogy a három állami ménes, Bábolnaj Kisbér és Mezőhegyes mellett egy kisebb kopó.