Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

7i. országos ülés 1902 márczius Í7-én, hétfőn. 313 tatnak tudni, a más használatú lóanyag kivitele elenyésző csekély a katonaló-exporthoz képest. Nem is beszélve a délafrikai háború következtében fokozódott exportról, majdnem minden európai állam állandó vevőink közé tartozik a lóanyagot illetőleg. Ha tehát tökéletesen összeesik a honvédelmi érdek a közgazdasági érdekkel, akkor nézetem szerint azt az irányt kell tovább is követnünk a lótenyésztésben, a mely erre az eredményre vezet. Az eredmény pedig egy szóval az, hogy tényleg legjobb az egész világon r a mi lóanyagunk katonai és hadi czélokra. És miért? Először is azért, mert fokozottabb mértékben használtatik nálunk az országos lótenyésztésben is az angol telivér, mint a reális hasznavehetőségnek, munképességnek és egészségnek quintesszencziája valamennyi lófaj közt; és csodálom, hogy Chernel Gyula t. képviselőtársam az angol telivér befolyásának elrontó hatást tulajdonított, holott a német parlamentban is arra hivatkoztak, hogy lám, a magyar katonaló azért a legjobb a világon, mert ott ennyi és ennyi °/o-al több angol telivért használnak, mint máshol. A másik, a miért legjobbnak tartom talán az egész világon a katonai hasznavehetőség szempontjából a magyar félvér lovat, az egy egészen specziális ok, t. i. az egyedüli állam vagyunk Európában, a hol a félvértenyésztésnek végső bázisa az orientális vér. Ebben rejlik az óriási különbség a magyar félvér és a nyugati félvér közt. Ha ez igy áll, akkor két irányban kell konzerválnunk lovaink jelenlegi jóságát, sőt nem elég konzerválnunk sem, mert méltóztatnak tudni, hogy igen nagy a konkurrenczia e tekintetben. Már Amerika, mely eddig csak hámoslovat tenyésztett és elég nagy konkurrencziát csinált nekünk, a hol lehet, összeszedi az arab vért, csak azért, hogy könnyű hátaslovat nyerjen. Erancziaországnak rendkívüli erőfeszítései e tekintetben különösen az angol-arab tenyésztésben meglehetős köztudomásúak a szakkörökben és igen nagy konkurrenczia fenyeget bennünket Oroszország részéről, a mely szintén a legjobb orientális vér tekintetében óriási erőfeszítést fejt ki — értve alatta az angolt és arabot, mert hiszen csak komparative különbözik e kettő és ha orientálisról beszélek, mindig e kettőt méltóztassék érteni — először azért, hogy a maga szükségleteit fedezze és másodszor, hogy ránk zuditsa konkurrencziáját. Nézetem szerint nekünk minden áron meg kell tartanunk azt a spácziumot, mely köztünk és Európa közt van és erre minden eszközt fel kell használnunk. Ezen eszközök egyike volna lentartani az angol telivérnek és a versenyügynek pártolását az állam részéről annyival inkább, mert, mint a miniszter ur ma is megjegyezte, reflektálva Uray képviselő ur beszédére, nem kerül az államnak az angol telivérnek és a lóversenynek támogatása egy fillérbe sem, mert ez mind a totalizatőr-alapból fedeztetik. GondosKÉPVH. NAPLÓ. 1901—1906, IV. RŐTET, kodnunk kell, és e tekintetben is legnagyob elismeréssel viseltetem a miniszter ur működése iránt, hogy orientális vér mennél nagyobb számban kerüljön be és hogy annak tenyésztését is előmozdítsuk és eltérjeszszük. Tudjuk, hogy az Arábiába küldött expediczió szerencsés véget ért és azt hiszem, hogy minőségileg is megfelelő anyag fog Bábolnára kerülni. A kisbéri ménest mindenesetre fentartandónak tartom, de növelendőnek tartom a bábolnai anyagot is. Ott az a skrupulusom van, hogy ba elmegyünk a végső határig is a bábolnai ménes állományának növelésében, a mennyit magának a birtoknak termőképessége és terjedelme megenged, mert hiszen ez csak bizonyos mennyiségű állatot bír meg, nem tudjuk fedezni azon szükségletet, mely fennáll arab vér tekintetében Magyarországon. A mi az arab vért illeti, e tekintetben a privát industriára számítani nem lehet, inert nem rentábilis. Ez az, a mit szerintem az államnak kell tenni, t. i. ellátni az ország lótenyésztését arab vérre], mert ha az állam megfizeti is a tenyészanyagot. a gazda a megmaradó mennyiséget nem képes értékesíteni és igy nem rentábilis privát emberre, hogy ő arab vérű tenyészanyagot produkáljon. Az az elért maximum, a mely megfér a bábolnai ménesbirtokon, még mindig nem lesz elegendő arab anyag, a mely szükséges az országnak. Igy nincs más mód, mint a mezőhegyesi tenyészirányt bizonyos mértékben revízió alá venni, megváltoztatni, és ott arab ménest felállítani, nem is uj beruházással, nem is uj költekezéssel, az építkezést és a kezelőszemélyzetet illetőleg, — itt érzem, hogy bizonyos fokig a quieta non novere elvébe ütközöm — egyenesen a Nonius-ménesek nagymértékű restrikcziójával, vagy talán egyáltalában a Noniusnak az állami ménesben való tenyésztésének megszüntetésével. (Mozgás a középen.) Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre a lótörzsre szükség nem volna. Még azt sem, hogy nem volna kívánatos, hogy az tenyész tessék az országban más által. Azt sem kívánom, hogy az összes lótenyésztés mást ne tenyészszen, mint kizárólag a katonaság számára való lovat, csak azt akartam ezzel kifejezni, hogy az állam, mint ilyen ne tenyészszen a maga intézeteiben, a mennyiben lehetséges, mást, mint azt, a mi az ő érdeke szempontjából, a védképesség szempontjából kell, hogy kiadassák a privát produkczió számára. Ebből a szempontból a Noniusra semmiféle szükség sincs. Az igen derék ló, maszsziv, közel áll a hidegvérhez, ép ezért temperamentuma jó a gazdaságban, hol nyugodt lóra van szükség, igen jó és hasznavehető igásló, némileg a sebesebb mozgásokban is, de egyáltalában meg nem közelíti azt a kvalitást, a melyet egy hátaslótól, a katonaiétól, még csak a tüzérlótól is követelünk. Ez a szegény Nonius ugy járt, mint hogyha egy fél telkesgazda kitűnő szorgalommal dolgozván, s megfogván reggeltől-estig az ekeszarvát, s a szénahányó villát, prosperált, 40