Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

310 7í. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes kiadások,összege 10,735.523 K. Rendkívüli kiadások. Átmeneti kiadások 116.318 K. Beruházások 1,456.739 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Bevétel. Rendes bevételek. Kezelési bevételek 203.180 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Üzemi és gazdálkodási bevételek. 17,483.868 K. Elnök: Megszavaztatik. Dedovics György jegyző (olvassa): Rendes bevételek összege 17,687.048 K. Állami kezelésbe vett községi és némely más erdők és kopár területek. Rendes kiadások: XX. fejezet, 3. czim Rendes bevételek: IX. fejezet, 3. czim. Kiadás. Rendes kiadások. Személyi járandóságok: 845.738 K. Hertelendy László! Hertelendy László: T. ház! A tárgyalás alatt levő tételhez óhajtok hozzászólani. Teszem ezt főképen abból az okból, mert ez a tétel a felvidéki nép gazdasági érdekeivel, megélhetési viszonyaival szoros kapcsolatban van. Az 1898 : XIX. t.-cz. elrendeli a községi és némely más erdő- és kopár területek állami kezelésbe vételét és egyúttal szabályozza a közbirtokosságok, valamint a volt úrbéresek osztatlan tulajdonában levő és közösen használt erdők gazdasági ügyvitelét. Imscrve azt a nagy czélt, a melyet a t. földmivelésügyi miniszter ur ezzel a törvénynyel maga elé tűzött, teljes elismeréssel vagyok a t. miniszter ur törekvései és előrelátó gondoskodása iránt, a melylyel a nemzeti vagyonnak jelentékeny részét a helytelen gazdálkodás bajaitól megóvni s a biztos pusztulástól megmenteni igyekszik. De épen mert helyeslem a törvény alapelvét, éj^en azért kötelességemnek tartom rámutatni azokra a viszás állapotokra, a melyek ezen törvény végrehajtása nyomán keletkeztek. (Halljuk! Halljuk!) A ki hazánk legészakibb vármegyéiben a lakosság gazdasági visszonyait közelről szemlélte, az, azt hiszem, igazat fog nekem adni, a midőn állítom, hogy a felvidéki nép életföltételét ez idő szerint a legelőkérdés helyes megoldása képezi, (ügy van! Ugy van! jobbfelől.) A mi csekély mezőgazdasági terméket, a mi kevés rozsot, burgonyát, árpát és zabot az a szegény felvidéki tót nép magas fekvésű, meredek lejtőjű, az éghajlat zordonságának. s az időjárás viszontagságainak kitett és igen csekély termőképességgel biró földjén termelni képes, abból az a szegény nép pénzt nem lát, sőt örülhet, ha évi termése családjának és házi állatjainak kit ölelésére elegendő. Egyedül az állattenyésztés képezi azt a forrást, a melyből a felvidéki kisgazda készpénzzel fedezendő és fedezhető szükségleteinek költségeit meríti. Ezt a t. földmivelésügyi miniszter ur is elismerte, a midőn a felvidéki állattenyésztés emelésére már eddig is oly szép áldozatokat hozott. De hogy ezek az áldozatok, a melyek a nép körében is őszinte hálával találkoztak, kárba ne veszszenek, ahhoz, szerény nézetem szerint, elkerülhetetlenül szükséges, hogy a felvidéki nép legeltetési igényei kielégíttessenek. Tartozom az igazságnak annak kijelentésével, hogy a földmivelésügyi miniszter ur részéről e tekintetben is több izben tapasztaltam jóindulatot és készséget. Ismerem a t. miniszter urnak az állami kezelésbe veendő erdők összeírására vonatkozólag 1899 évben 15.217 sz. a. kiadott, úgyszintén az állami kezelésbe vett erdők és kopár területek rendszeres gazdasági üzemtervének elkészítése ügyében 1901-ben 10.791 sz. a. kiadott — körrendeletét. Mind a két körrendelet a mellett tesz bizonyságot, hogy a t. földmivelésügyi miniszter úr a felvidéki nép kívánságait ismeri, bizonyítja azt is, hogy a nép baján segíteni igyekszik. De sajnálattal kell konstatálnom, hogy az eddigi intézkedések még nem elegendők; e tekintetben még messzebbre menő intézkedésekre van szükség. Eszem ágában sincs megtámadni az 1898 : XIX. t.-cz. alapelvét, a melynek helyességét már előbb elismertem, és a mely a községi erdők jövedelmezőségének biztosítására és fokozására irányul. De, t. ház, ha ezen elvnek keresztülvitele nem fedi a gyakorlati élet szükségleteit, akkor nézetem szerint a törvény végrehajtását kell a nép megélhetési viszonyaihoz alkalmazni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Egy értelmes községi bíróval a legeltetési viszonyokról beszélgetve, tőle ezt a kijelentést hallottam: »Mi nagyon jól tudjuk, hogy ez a törvény velünk csak jót akar; azt is tudjuk, hogy 50, 60 vagy 80 év múlva a községi erdők széjoen fognak jövedelmezni, (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) de mi haszon lesz abból, ha addig mi gyerekestül elpusztulunk, anyagilag tönkre megyünk és a legjobb esetben vagyonunk romjain családostul Amerikába vándorolunk«. Én azt hiszem, hogy ez a községi biró hiven jellemezte a felvidéki nép gazdasági helyzetét. Nem rég, azt hiszem, a t. földmivelésügyi miniszter urnak szívességéből, egy füzetet kaptam, a melynek a czime: »Korlátozza-e az erdőgazdaság a legeltetés közgazdaságilag káros voltát ?« Ez a füzet az Országos Erdészeti Egyesület válaszát tartalmazza azon vádakra, a melyeket Sáros vármegye gazdasági egyesülete a felvidéki nép kivándorlása ügyében az , országgyűlés elé hozott. (Halljuk! Halljuk!) Én ezt a füzetet figyelmesen átolvastam és azt látom belőle, hogy az Országos Erdészeti Egyesület az erdőgazdaság rovására irja a legeltetésnek eddig biztosított kedvezményeket is. Lehet, sőt nagyon valószínűnek tartom, hogy az Országos Erdészeti Egyesületnek erdőgazdasági szempontból igaza van, de azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem erdőgazdasági, sem mezőgazdasági szemjrontból, hanem egyes-egyedül a nép megélhetési viszonyainak szempontjából kell elbírálni. (Helyeslés a jobboldalon.)