Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

304 7í. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. ségvetését, de nem is akarok most az ő gazdasági programmja felett ítéletet mondani, csak egyetlenegy részletkérdéssel, t. i, a Répcze-szabályozás kérdésével kívánok foglalkozni, a mely az én kerületemet a legközelebbről érinti, (Halljuk ! Halljuk! a hal- és a szélsobalóldalon.) Azt mondhatnák erre, t. képviselőház, hogy hazabeszélek. Thaly Kálmán: Szabad az is! (Egy hang balfelöl: Kötelessége!) Molnár János: Igaz, hogy hazabeszélek, de nem azért, a miért rendesen hazabeszélni szoktak, hogy t. i. igen t. választóimnak bizalmát és támogatását biztosítsam, mert hála Istennek, a mint azt a legutolsó képviselőválasztás megmutatta, azt oly mértékben birom, hogy attól engem sem az igen t. miniszter urnak kiváló jóakarata, sem különféle nagyságoknak és hatalmasságoknak ugyancsak hatalmas erőfeszítései nem bírtak megfosztani. Tehát nem ezért, hanem azért beszélek haza. mert bár felfogásom szerint a képviselőnek az a kötelessége, hogy az egész országnak közjavát szivén hordozza, mégis első kötelessége, hogy saját kerületének érdekeit védje meg. (Helyesléi balfelöl.) Már pedig a Répczeszabályozás a legközvetlenebbül érdekli kerületemet, elannyira, hogy a kerület egy jó részének nemcsak jólétéről, hanem exisztencziájáról is van szó akkor, a mikor a Répcze-kérdésről beszélünk. Sok szó esett itt már a Rába-szabályozásról ezelőtti években is, s az idén is. Csak pénteken beszélt róla az egyik képviselő ur. ma pedig ismét a földmivelésügyi miniszter ur volt szíves erről megemlékezni. Ezzel a Rába- szabályozással a répczevidékiek pórul jártak, mert a répczevidékiek voltak azok, a kik már a múlt század elején a Rába-szabályozásnak, s a Rábával összfüggő folyók szabályozásának szükségességét hangoztatták,, de a midőn az végre-valahára az ő kezdeményezésükre és folytonos sürgetésükre létesült, vagyis a midőn az 1885 : XV. t.-czikket megalkották, ugy jártak, mint az, a ki egy nagy lakomát rendez, a melyre mindenkit meghívnak, csak épen a rendezőt nem, mert mindenről yan szó a szabályozandó területek között, csak épen a Répcze-vidékről nincs, vagy a mennyiben van, a legutolsó helyen van szó róla. A midőn a Rába-szabályozás megindult, igen bőkezűen, igen nagy és széles mértékben terjesztették ki a kormánybiztos urak és az illető vezetők az érdekeltséget, a mennyiben oda bevontak oly területeket is, melyek vizet talán 30 esztendő óta nem láttak, azután mentesítettek olyan földeket, a melyeken nem terem más, mint sziksó, ilyen pl. Illmicz, Pomogy és Bánfalu községek Mosony megyében. Ennek az lett következménye, hogy nemcsak az ármentesitett földet nem használhatják, hanem annak sziksója még termékeny földeiket is részben tönkretette, részben pedig megrontotta. Erről azonban nem akarok beszélni, mert nem a Rába-szabályozásról óhajtottam nyilatkozni, ez csak összefüggésben van a Répczével. Úgyis elegen áldják azt a Rábaszabályozást, de ugy visszájáról és elég sokan vetnek rá keresztet, de nem a jobb, hanem a balkezükkel. Nem akarom azonban azzal a Rábaszabályozó-társulatnak mostani elnöke alatt elért eredményeit ócsárolni, hanem ugy általában és egészében bizony nem a legbarátságosabban nyilatkozhatom e szabályozásról. Akkor, a mikor még nem volt szabályozva az öreg Rába, a Répcze nem fogadta be az öreg Rábának a vizét partszakadás alkalmával, hanem az öreg Rábának a vize mindjárt Sárvárnál elhagyta a Répczének a medrét és lezúdult a Fertőbe és a Hanságba a Répczevölgyön keresztül, ííem csinált sok kárt, sőt néha hasznot is okozott, mert rendesen tavaszkor jött az árvíz és megiszapolta, megtermékenyítette a rétet. De most, a mióta a Rába szabályozva van, máskép áll a dolog. Az öreg Rábát szabályozták és azt mondták a szakközegek, hogy az öreg Rába már most többé ki nem önthet a Répczébe és igy a Répcze is szabályozva van. Tehát akkor a Rába-szabályozási társulat előtt »hus« volt. A Répczének azonban egy kapavágást sem tettek a medrében vagy partján, mert azt mondták, hogy ezt még tulajdonkép nem szabályozzák, mert ez nem tartozik az ő kötelességükhöz. Ekkor tehát »hal« nekik a Répcze. És érien se hus, se hal teória szerint járnak is el akkor, a mikor fizetésről van szó. Mikor ugyanis arról van szó, hogy a Rábaszabályozás pénztára kapjon, akkor azt mondják, hogy a Réjx:ze is szabályozva van, tehát a Répcze vidékének is hozzá kell járulnia a költségekhez. És hozzá is járul száz és százezer korona értékben ugy, hogy egy-egy Répcze melletti község 8—15 ezer koronával is meg van terhelve. Hanem akkor aztán, a mikor a Rábaszabályozás pénztárának adnia kellene, a mikor t. i. a Répcze kiont, a mikor elszakítja a partokat, a töltéseket, akkor az a Rába-szabályozási társulat ki nem küldi szakközegeit a védekezési munkálatok vezetésére, a töltéseket át nem veszi, ki sem javíttatja, és az a szegény nép elmondhatja, a szó szoros értelmében, hogy ott van, a hol a part szakad, és ha nem is róka, mégis két bőrt nyúznak róla, mert először fizeti még pedig hiába a Rába-szabályozás roppant költségeit, másodszor pedig kell, hogy fizesse a part és a töltések szakadásának költségeit. Mert hát mi történik? Az öreg Rába, mint emiitettem, mielőtt még szabályozva lett volna, áradás alkalmával lefutott a Répcze medre mellett a Répcze völgyén keresztül. Most egészen máskéjsen történik. Ott, a hol azelőtt kiöntött az öreg Rába, Sárvárnál és közelében, a közigazgatási hatóság kiirtatott minden fát és bokrot, hogy a viz könnyebben lefuthasson a Répczén. És az valóban le is fut, de ugy fut le, hogy nincs benne köszönet. A Répcze vize ugyanis másodperczenkint csak 40 köbméter