Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

7H-. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 303 (Derültség.) Azt pedig, a mit tőlük kapok, megkapom tőlük minden kérés nélkül is, mert mi is az, a mit kapok? (Halljuk! Bálijuk!) Kapok bölcs tanácsokat, mert nem egy közülök tanácsolta azt már nekem, vagy kérdezte tőlem, hogy miért foglalkozom ón politikával: menjek haza, foglalkozzam lelkipásztorkodással. Ilyen bölcs tanácsokat adtak nekem minden kérés nélkül is. (Derültség jobbfelöl. Egy hang: Jobb is lenne!) Nem akarom kutatni, hogy jobb lenne-e vagy sem, csak azt szeretnem tudni, hogy vájjon pl. Blaskovics Ferencz t. képviselőtársamnak, a legújabb apát urnak, meg azután a többi papképviselő uraknak t. i., a kik ott ülnek a túlsó oldalon, a kormánypártban, vájjon azoknak is adnak-e ilyen bölcs tanácsokat ? Thaly Kálmán: Hogyne! Poór Tóni haza is ment! Molnár János: Második tételem az volt, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur a legbőkezűbb miniszter. Ezt is bebizonyítom. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Csakhogy nincs pénzem! (Derültség.) Molnár János: Hogy ezt bebizonyíthassam, nézzük csak sorban, hogy mit kapunk mi a többi miniszter uraktól? Az első a t. miniszterelnök ur. 0 aránylag a t. földmivelésügyi miniszter ur után a legbőkezűbb, mert tőle a házon kivül is, meg a házon belül is kapunk egyes dolgokat. Mit kapunk a házon kívül? Kapunk a t. miniszterelnök úrtól — már t. i. az, a ki kap, — igen kitűnő, finom, elegáns ebédeket, a házon belül pedig hosszabbnál hosszabb beszédeket. Hogy a kettő közül azután melyik a jobb, melyik az értékesebb, melyik az Ízletesebb: ezt én nem akarom eldönteni. Csak egyet konstatálok — és azt hiszem, hogy igazam lesz — azt t. i., hogy ha a t. képviselő urak opezi ójára biznók, hogy melyik kell nekik inkább a kettő közül, ugy én azt hiszem, hogy a legtöbb nem választaná a t, miniszter ur beszédeit, hanem ebédéit. (Ellenmondás a jobb- és a szélsöbaloldalon.) A t. honvédelmi miniszter ur már nem ad nekünk ilyen elegáns ebédeket, hanem csak smarn-nal traktál bennünket, mint ahogy azt a t. Kossuth-párt sokszor felpanaszolt^ már, azt állítván, hogy az ő közjogi fejtegetéseik a t. honvédelmi miniszter ur előtt csak smarn. (Mozgás.) Az ő Felsége személye körüli t. miniszter ur igen poétikus szellem. 0 virágkosárral kedveskedik nekünk, mely ki van bélelve orosz mohával, tele van jégvirágokkal ós fölékesítve szentpétervári szalagokkal. A t. igazságügyminiszter ur ad nekünk perrendtartást, de olyan vastagon, hogy az embernek a haja megőszül még csak arra a gondolatra is, hogy ezt el kellene olvasni. A t. pénzügyminiszter ur már nem olyan poétikus, hanem reánk is olyan kérlelhetetlenül küldi a végrehajtót, ha adóhátralékban vagyunk, de kaptunk tőle börzeadót, de olyan vékonyat) hogy alig jöhet számításba. A t. kultuszminisztertől kapunk sovány köszönőleveleket és nem sokkal kövérebb autonómiát ; sőt azt halljuk, hogy még ebből is vissza akar szivni bizonyos részt, ugy, hogy az autonómiából, ebből a mézes madzagból neki marad majd a méz, nekünk pedig csak a madzag, neki marad annak a húsa, nekünk j^edig csak a váza, a halálfő. (Mozgás és zaj.) A t. kereskedelemügyi miniszter úrtól még semmit sem kaptunk. Nem kaptuk tőle azt sem, a mivel a miniszter urak bennünket legtöbbször tartanak jól, t. i. ígéretet. De hiszen ő egészen uj ember és még fel sem szólalt miniszteri székén. A t. horvát miniszter úrtól (Felkiáltások: Jó bora van!) kapunk aranyat, mert hiszen hallgatni arany, de ezt az aranyat még senkinek sem sikerült felváltania. Végül a t. földmivelésügyi miniszter úrtól kapunk majd minden héten, néha hetenkint kétszer is különféle nyomtatványokat, — kérem, az ő szavait idézem — »könyvtárunk számára«, ugy, hogy ha valakinek nincsen könyvtára és az Úristen 5 esztendeig élteti, mire hazamegy, egész könyvtárt vihet haza magával. (Elénk helyeslés.) Nagyon örülök annak, hogy a t. képviselő urak ilyen nagy mértékben igazat adnak nekem akkor, a mikor a miniszter ur bőkezűségéről beszélek. A t. földmivelésügyi miniszter ur tehát ellát bennünket különböző nyomtatványokkal. Kezdve tenyészállatainak árlejtéseitől, fel a természetnek összes faunájáig, mindenféle szakmunkákat küld nekünk, majd a halászatról, majd a madarászairól, majd a selyemtermelésről, majd a filloxeráról. Küld aztán a vizimunkálatok, majd a szárazföldi munkálatok keretébe tartozó szakmunkákat, a melyek sokszor igen-igen becsesek. És e tekintetben nincs igaza annak az igen t. képviselő urnak, a ki azt mondotta, hogy a magyar embernek az a természete, hogy az ingyen kapott könyvet el nem olvassa, mert hiszen azokat legalább én elég gyakran forgatom és igen sok szépet találok bennök. (Helyeslés jobbfélbí.) Azt hiszem tehát, hogy miután a miniszter urak közül senki sem részesít bennünket annyi ajándékban, mint a t. földmivelésügyi miniszter ur, mondhatom, ugy vélem, igazam van, midőn azt állítom, hogy ő a legbőkezűbb miniszter. De bármilyen bőkezű és bármilyen előzékeny és udvarias legyen is, nem bűvöl el engem annyira, hogy költségvetését megszavazzam. (Mozgás.) Ivánka Oszkár: Mert nincs benne a revízió! Molnár János: Igenis van benne revizió, hiszen előbb beszélt róla! Azért nem fogadom pedig el költségvetését, mivel, ha a részletekben sokszor találkozunk is, nagyban és egészben az ő közgazdasági programmja és elvei és a mi közgazdasági programmunk és elveink homlokegyenest ellenkeznek egymással. Ismétlem, nem fogadom el az ő költ-