Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

302 7í. országos ülés 1901 márczius 11-én, hétfőn. misült. Az állattenyésztésre szükséges takarmányt az árvizek elvitték; a legjobb gazdák községenként karácsonykor nem voltak képesek sajátjukból az élelmüket fedezni; az én megyémben inségbizottság alakult, a mely vetőmagvakat, inséggabonát kért, de mindezideig nem kaptak semmit. De én remélem, hogy a t. földmivelésügyi miniszter ur tudomásul veszi ezeket a bajokat, a melyek szintén őt ostromolják és sürgősen hozza ezt a momentán segélyt is. Ez a nép, a mely különben is bevitelre szorul állandóan, ma nem képes a szállítást megfizetni, s ha az állam segítsége nem jön — a miniszter ur fogja igazolni, most sem ingyen kérik, csupán kölcsönt kérnek a kormánytól — akkor ezt az esztendőt sem birják ki. Súlyosbítja a tényt, hogy a nép vetni nem tudott és a mit vetett is, sirva panaszolja, oly gyenge volt a mag, hogy a kelése satnya és attól termést nem várhat. Tehát a jövőről is kell gondoskodnunk és a midőn én ezt attól a minisztertől, a ki ezt az uj két tételt beállította a költségvetésbe, remélem, elvárom, akkor teljes reménynyel és megnyugvással veszem a t. földmivelésügyi miniszter ur költségvetését tudomásul és örömmel üdvözlöm azt. Az én meggyőződésem az, hogy állattenyésztés, baromfi, tojás s mindaz, a mi az állam ökonómiájában, mint aprólékosság szerepet játszik, hozzá véve a miniszter ur egész tárczáját, öszszes értékét, nem ér fel annak a fajnak biztosításával, a melyről itt szó van. A költségvetést elfogadom. (ÉlénJc tetszés és éljenzés jobbról és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: T. ház! Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Kubik Béla jegyző: Molnár János! Molnár János: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt bókolnom kell az igen t. földmivelésügyi miniszter urnak, nem a most elmondott beszédeért, bár arra nézve is gratulálhatok magunknak, mert hisz a t. földmivelésügyi miniszter ur sok olyan dolgot helyezett kilátásba az ő szép beszédében, a melyet mi már évek óta sürgetünk; de, ismétlem, nem azért bókolok neki, hanem azért, mert — akár megneheztelnek ezért az ő igen t. minisztertársai, akár nem, — ki kell jelentenem, mert az a meggyőződésem, hogy ő a legudvariasabb és a legbőkezűbb miniszter valamennyi között. (Mozgás. Felkiáltások : Miért ? Éljenzés a jobboldalon.) Kérem, majd mindjárt megmagyarázom mind a két tételemet. Azt mondottam, hogy ő a legudvariasabb miniszter; felállítottam a tételt és azonnal megbizonyítom. Én már gyakran láttam itt Kossuth Ferencz t. képviselőtársamat is, Barta Ödön urat is, Komjáthy urat is, ott ülni és susogni a miniszter urakkal, ülvén hátuk mögött és ezen senki meg nem botránkozott. (Nagy zaj a szélsobaloldalon.) Thaly Kálmán: Nincs is abban semmi botrány ! (Ugy van! Ugy van! a szélsobalóldalon. Az elnök csenget.) Molnár János: Én is megtettem már ezt nem egyszer és épen ugyancsak erről az oldalról (A szélsöbaloldalra mutat.) már kétszer reám kiáltották, hogy »az a Molnár mindig a minisztereket bújja !« (Derültség.) Én, t. képviselőház, elismerem és konstatálom a tényt, hogy nem egyszer, sőt gyakran szoktam a miniszter urak háta mögé ülni és ott sugdosni, de megmondom azt is, hogy miért? Igen jól méltóztatnak tudni, hogy a néppártnak van egy országos központi irodája, a melyhez az ország minden vidékéről különféle ügyesbajos dolgokkal fordulnak. Ennek az irodának élén az én csekélységem áll és így nagyon is természetes, hogy sok olyan dologgal foglalkozom, a melyekre nézve felvilágosítást csakis a t. miniszter urak adhatnak, vagy csakis ők intézkedhetnek. Én nem szégyenlem ország-világ szine előtt megvallani, hogy szegény ember vagyok és sem pénzzel, sem idővel nem rendelkezem arra, hogy össze-vissza fiakkerezzem az egymástól igen messze fekvő minisztériumokat, hanem felhasználom az alkalmat, hogy midőn itt vannak a t. miniszter urak, hátuk mögé üljek és egy pár perez alatt elintézzem azt a dolgot, a melyet velők elintézni szándékozom. (Egy hang jobbfelöl: Hogy tartozik ez a földmivelésügyi tárcsához?) Mindjárt meg fogja hallani az igen tisztelt képviselő ur. Ugy tartozik ez a földmivelésügyi miniszter úrhoz, hogy kijelentem, hogy bárhányszor fordultam is a t. földmivelésügyi miniszter úrhoz, nála mindig a legnagyobb előzékenységre találtam. Nemcsak átvette az egyes folyamodványokat vagy pedig más ügyiratokat, hanem. ... Mandel Pál: Összeférhetetlen! Molnár János: . . . hanem a hasonló udvariassággal biró miniszteri tanácsosa, Balogh Vilmos ur ő méltósága által, folytonosan relácziőt is ad azon dolgoknak állásáról, időről-időre, fázisról-fázisra, ugy, hogy igazán bámultam és bámulom, mert ezt egyetlen miniszter ur részéről sem tapasztaltam. Thaly Kálmán: Fejérváry is megteszi! Molnár János: Tehát igazam van, hogy & t. miniszter ur a legudvariasabb miniszter. (Éljenzés.) Mandel képviselő urnak a refleksziójára, illetőleg közbeszólására, hogy ez inkompatibilis, megjegyzem, hogy tanúságot tehet minden miniszter ur arról, hogy én még soha egyiktől sem kértem a magam számára semmit, (Felkiáltások jobbfelöl: He másnak!) másnak sem kértem olyat, a mit az inkompatibilitási törvény tilt. Nem kértem a magam részére sem semmit, először elvből nem, másrészről azért nem, mert úgyis tudom, hogy semmit sem kapnék tőlük.