Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

7b. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 293 Ezért 48.487 koronát fizetünk, tehát átlag 3 korona 27 fillért egy bőidért. Meg lehet győződve a t. ház, hogy mielőtt belementem a dologba, minden irányban tájékozódtam és azzal a lelkiismerettel jártam el, a melylyel az állam iránt tartozón. (Helyeslés a jobb- és abaloldalon.) Különben meglehet, hogy Uray t. képviselő urat talán nem kapaczitáltam ezzel, mert hiába, a miniszter iránt néha bizalmatlanok az emberek és ezt nem is lehet az ellenzéktől rossz néven venni. (Derültség.) Nessí Pál: Elég indokunk van reá! (Zaj.) Förster Ottó : Köszönettel tudomásul veszszük. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Ha a t. képviselő ur irányomban, vagy irányunkban bizalmatlan, ha azt hiszi, hogy szépíteni akarjuk a dolgot, a mint a kormányok — szerinte — szoktak: akkor forduljon szomszédjaihoz és kérdezze meg Komjáthy Béla és Barta udön képviselő urakat, kik legalább a pénzügyi bizottságban a munkácsi hitbizományi uradalom működéséről teljes elismeréssel nyilatkoztak. (Mozgás.) Eötvös Bálint t. képviselő ur azt az észrevételt tette, hogy a kormány intézkedjék a gépárusitó ügynökök és házalók ellen, mert hallatlanok azok a visszaélések, a melyeket ezek elkövetnek. A t. képviselő ur azonban vagy nem volt itt, vagy nem kisérte figyelemmel, hogy ebben a tárgyban törvényt alkottunk. Bátor vagyok őt oda utalni, nézze meg az 1900: XX. t.-czikket, a mely a rendelések gyűjtéséről szól és megtalálja ott, a mit sürget. Papp Elek: Nincs végrehajtva! Darányi Ignácz föídmivelésügyi miniszter: Major Ferencz és Leidenfrost képviselő urak nagyon hangoztatták a gazdasági iparok szükségét. Valóban, azt hiszem, hogy a mezőgazdaságra nézve alig lehet valami előnyösebb és fejlődésére szükségesebb, mint a gazdasági iparok megteremtése és emelkedése. Épen ebből a szempontból kicsiben csináljuk a házi ipari tanfolyamokat az egész országban, nagyban pedig iparkodunk a meglevő iparokat fejleszteni és uj iparokat teremteni. Csak a napokban tárgyaltam a pénzügyminiszter úrral oly irányban, hogy miképen lehetne a kendertermelésnek Magyarországon nagyobb lendületet adni. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur (Halljuk! Halljuk!) felvetette a hitel kérdését és itt első sorban a jelzáloghitelről kivánok szólani. (Halljuk! Halljuk!) Mindenesetre szép dolog, hogy az ország pénzintézetei az országnak legelhagyatottabb pontjain kelnek nemes versenyre, hogy a kisembereken segítsenek, mert hiába, azok a pontok, a melyek legtávolabb feküsznek a központtól és az a nép, mely leginkább el van hagyatva, az érdemli meg először, hogy felkaroltassék. (Helyeslés.) így történt, hogy a Magyar Földhitelintézet Székely-Udvarhelyen egy akcziót indított, melynek következtében névértékben adják a papirosokat 5% annuitással 50 évi törlesztésre és minden költséget, becslést, telekkönyvi adatok összeállítását, ügyvédi költségeket, kizárólag maguk viselnek. Ugyanily módon jár el a Jelzáloghitelbank, mely Szepsi-SzentGryörgyön egy fiókot létesített. Meg vagyok győződve, hogy rövid idő alatt már ennek a két intézetnek áldozatkész fellépése ott egészen más helyzetet fog teremteni. E mellett a Kisbirtokosok Országos Földhitelintézete a legutolsó közgyűlésen elhatározta, hogy 600 korona minimális kölcsönösszegről lemegy 300 koronára, és hogy 2000 koronáig terjedő kölcsönnél az adatokat saját költségén szerzi be, szóval a betáblázást és egyéb költséges munkákat maga végzi. (Helyeslés.) Xem az a baj, t. ház, mintha a központi nagy intézetek kamatlába a kisemberre magas volna, az nem magas, hanem a baj az, hogy ehhez az olcsó kamatlábhoz a kisember nem férhet hozzá. (Igaz! TJgy van! jobbfelöl.) Ezt hozzáférhetővé kell tenni, és akkor a czél el van érve, (Helyeslés.) Igen kívánatosnak tartanám, hogy az intézetek ne csak a Székelyföldre, hanem a hegyvidékre is gondoljanak, mert az a nép is megérdemli, hogy a hóna alá nyúljanak. Az igazságügyminiszter, a kivel e kérdésekben tárgyaltam, hajlandó fontolóra venni a végrehajtási törvénynek ama bizonyos többször panaszolt 156. §-át. A mellett nem idegenkedik az igazságügyminiszter ur attól, hogy oly vidékeken, a hol a nép gazdaságilag annyira el van esve és a hol a népet fel kell karolni, mint például a Székely vidék, a Felső hegyvidék és az országnak más vidékei is, ott a telekkönyveknek egy rövidebb, egyszerűbb helyesbítése történjék. (Helyeslés.) Ezekben a dolgokban az a fő, hogy gyorsan segítsünk, már pedig a telekkönyvi átalakítás munkája oly hosszadalmas, hogy azzal a czélt rövid idő alatt nem lehetne elérni. Most áttérek a szövekezetek kérdésére. Előrebocsátom, hogy nagy érdekkel hallgattam gróf Károlyi Sándor igen t. képviselő ur felszólalását, nemcsak azért, mert az teljesen tárgyilagos volt és ezen kérdés vitatásától minden idegen, oda nem tartozó elemet távol tartott, hanem nagy érdekkel hallgattam azért is, mert ő a szövetkezeti ügynek Magyarországon az első apostola, (Igaz! TJgy van !) és abban a korban, melyben mások már pihenni szoktak, ő ernyedetlen kitartással folytatja a szövetkezeti ügy fejlesztését. (Éljenzés.) Hogy a szövetkezetekre a kormány milyen súlyt helyez, annak bizonyságát adta akkor, mikor a szövetkezeti ügy fejlesztését a legmagasabb trónbeszédbe felvette. Hogy a szövetkezeti ügy előmozdítása tekintetében a kormány nem állott tétlenül, erre nézve engedjék meg nekem, hogy csak pár adatra hivatkozzam. Az Országos Központi Hitelszövetkezet kötelékébe 253.702 tag tartozik. Mondatott, hogy a szövetkezetek száma mindössze 1287 és ebből azt a következtetést vonták le, mintha Magyarország