Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

Ih. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 291 jeleznem kell, hogy minden ilyen ujitás jár ilyen hátrányokkal. Mikor a vasutakat építették, akkor be kellett zárni azokat a falusi vendéglőket, a hol a fuvarosok meg szoktak állani. Uray Imre t. képviselő ur a vizekkel foglalkozva, utalt arra, hogy Szatmár vidékén dinamittal szokták a mederből eltávolítani a beesett tőkéket. Igen, dinamittal távolítják el ott, a hol más módon nem lehet. Hogy a medret tisztán kell tartani, az, azt hiszem, mindenki előtt világos, de még ha dinamittal dolgozunk is, akkor is alkalmazzuk azon óvrendszabályokat, a melyek szükségesek arra, hogy a halállományt lehetőleg kíméljük. A t. képviselő ur felhozta azt is, hogy a beregi társulatból a szernyei társulatot kiválasztottam. Igen, csakhogy ez a beregi társulat egyenes kívánságára történt. A beregi társulat ugyanis közgyűlési határozatával ehhez hozzájárult. A mi pedig a beregi és szernyei társulat elválasztására vonatkozó feltételek megállapítását illeti, ott én határoztam legjobb tudomásom szerint, de hogy az én határozatom nem lehetett oly igen hibás, az onnan is látszik, hogy megfelebbezték azt a közigazgatási bírósághoz, és a közigazgatási bíróság némi, igazán lényegtelen változtatásokkal az én határozatomat teljes tartalmában fentartotta. (Helyeslés jobbfelöl.) Szólt a képviselő ur a csallóközi társulat kormánybiztosságáról is. Ha közelebbről nézzük azt a dolgot, akkor annak is azonnal egészen más szine lesz. A kormánybiztos igenis kétszer kapott tőlem megbízatást, de a midőn megbízatása lejárt, akkor összehivattam a társulati közgyűlést, hogy alakuljon meg. A társulati közgyűlés össze is jött és a helyett, hogy megalakult volna, egyhangúlag arra kért, hogy a kormánybiztos működését hosszabbitsam meg. Kérdem, melyik miniszter volna az, (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) a ki akkor, a midőn a társulat ügyei félben vannak, a midőn a társulat a legnagyobb munka közepén van, és a midőn a társulat nem óhajt változást, hanem — a mint az most már ismételten történt — egyhangúlag a kormánybiztosi megbízatás meghosszabbítását kéri: a társulat ezen kérését megtagadná? (Ugy van! jobbfelöl.) A t. képviselő ur különben a kisajátítások kérdését is felhozta. Engedje meg a t. képviselő ur, hogy a kisajátítások kérdésével kapcsolatban hozzá egy tiszteletteljes kérdést intézzek. (Halljuk ! Halljuk!) Tudnunk kell ugyanis, hogy a csallóközi társulat egész területén megtörtént már a töltések felemelése, csak egy hézag, egy lyuk van, és pedig a képviselő ur birtokának a helyén. Az a hézag pedig azért van ott, mert a képviselő úrral nem lehet a kisajátítás dolgában megegyezni. (Élénk derültség.) Én arra kérem tehát a t. képviselő urat, — és ezt nem hoztam volna fel, de ő maga említette fel a kisajátítások kérdését, — hogy ne tekintsen engemet, ne tekintse a kormányt, hanem tekintse azt a sok derék magyar községet, a mely ott érdekelve van és ne engedje azt, hogy ezen egy hézag miatt esetleg azok a derék községek valamennyien eluszszanak, hanem adja át a társulatnak a területet, hogy az dolgozhassák. Hogy azután mi lesz a kisajátítás ára, azt úgyis a bíróság fogja megállapítani. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérek már most a partbiztositások kérdésére. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon.) A képviselő ur hibáztatja a törvényt, a mely ugy intézkedik, hogy a mennyiben a partbiztositások vízlefolyás szempontjából szükségesek, azokat az állam végzi, a mennyiben pedig a társulat van azok által érdekelve, akkor megfelelő hozzájárulással tartozik a társulat. Nem beszélek most arról, hogy, ha egy uj törvényt alkotnánk, abban milyen rendelkezéseket tennénk. Ha majd fel fog merülni a víz jog uj megállapításának szüksége, akkor ezt a kérdést is apróra megbeszélhetjük, de hogy a jóakarat bennem nein hiányzik, azt abból is láthatja a t. képviselő ur, hogy azon kérdés tekintetében, hogy mily arányban tartoznak a társulatok ezen költségekhez hozzájárulni, én magam indítványoztam annak idején, hogy annak végmegállapitását ne a földmivelésügyi miniszter, hanem a közigazgatási bíróság gyakorolja, tehát én magam javasoltam, hogy saját hatásköröm szoríttassák meg; én magam javasoltam, hogy ha én az arányt megállapítom, akkor legyen még további jogorvoslatnak helye. (Helyeslés a jobboldalon.) Különben hogy talán még sem vagyok valami igazságtalan ezen kérdésekben, az talán onnan is látszik, hogy ámbár a közigazgatási bíróságról szóló törvény megalkotása óta évek multak el, nem történt egyetlenegy esetben sem, hogy valamely társulat az én határozatom ellen ilyen kérdésben jogorvoslattal élt volna. (Helyeslés a jobboldalon.) B. Solymossy Ödön képviselő ur a Rábaszabályozásról szólt és felolvasott itt egy emlékiratot, melyet annak idején a Rába-szabályozás tárgyában beadott. Az az emlékirat igen érdekes, csakhogy már idejét multa, mert azóta történt valami, t. i. történt az, hogy ép az igen t. miniszterelnök ur, mint a Jelzáloghitelbank akkori elnökének közbenjárása folytán a társulat évi részletei leszállottak 77.000 frtra, azonkívül adóvisszatérités fejében kapott a társulat 84.406 frtot, e szerint a társulat helyzete évenkint 161.400 írttal jobblett. Ez mindenesetre lényegesen segített az ottani pénzügyi helyzeten. Különben is a társulatnak uj elnöke oly odaadással és buzgalommal teljesiti hivatását, hogy lehetetlen, hogy ennek sikerét ne lássuk. A Rába-szabályozás különben három fontos szempontból bírálandó meg. Az egyik az, hogy a belvizek még nincsenek szabályozva. A ki az ármentesitő-társulatok viszonyaival ismerős, csak az mondhatja meg azt, hogy mit ér az ármentesítés akkor, hogy ha a belvizlevezetés nem készült el. Az 87*