Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

288 74. országos ülés 1902 márczins 17-én, hétfőn. volt alkalmam nyilatkozni épen Komjáthy Béla t. képviselő ur felszólítására, a költségvetés tárgyalása alkalmával, a pénzügyi bizottságban is. De különben épen ezen tárgyalás keretében, épen a költségvetési vita alatt a kiegyezés és az azzal kapcsolatos nemzetközi szerződések dolgában az igen t. miniszterelnök ur közel három órai beszédében másfél óráig foglalkozott ezzel a kérdéssel és annak minden részletéről kimerítően nyilatkozott. A kormánynak, t. ház, ugy a kiegyezés, valamint a kereskedelmi szerződések dolgában csakis egy álláspontja van és ez a kormány szolidaritásából következik. Különben az iránt meg lehet nyugtatva a t. képviselő ur, hogy az 1899 : XXX, t.-cz. 4. §-ában felállított azon elvet, a mely szerint a mezőgazdasági és ipari érdekek egyaránt védelembon részesitendők, a kormány szorosan irányadónak tartja, és legyen meggyőződve arról is, hogy a földmivelésügyi miniszter ugy az autonóm vámtarifa, mint a kereskedelmi szerződések kérdéseinek tárgyalása alkalmával alkotmányos befolyását és alkotmányos jogát mindenkor gyakorolja (Helyeslés jobbról és balról.) és tudatában van annak a felelőségnek, a melylyel ezen ügyekért is tartozik. (Általános helyeslés.) A költségvetés számszerű ismertetésével nem foglalkozom, t. ház, annál kevésbbé, mert a t. előadó ur igen részletes és szakszerű beszédében a költségvetést alaposan ismertette. A szónokok közül többen, maga az előadó ur is. hangsúlyozta, hogy kevésnek, szerénynek tartják a költségvetés hitelét. Ha van valaki, a ki ezt érzi, még pedig érzi minden nap, ugy az énmagam vagyok. De ha mégis felelőséget vállaltam ezen költségvetésért tettem azért, mert ezt az esztendőt nem tekinthetem normális esztendőnek. T. i. ugy állt a helyzet, hogy másként a tisztviselők helyzetének javítását megkezdeni nem lehetett. Minden szakminiszter a legszigorúbb takarékosság megtartására van kötelezve; de viszont az is áll, hogy az ország közgazdasági és pénzügyi fejlődését csak ugy remélhetjük, hogyha a gazdasági emelkedés létfeltételeit megadjuk, mert aratni csak az arathat, a ki egyszersmind vetett is. (Általános helyeslés.) Papp Elek: Nálunk csak az osztrákok aratnak, mi pedig vetünk! Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: Azt azonban köszönettel veszem, hogy a felszólaló képviselő urak legnagyobb része elismeri, hogy azon összegek, a melyek rendelkezésemre adattak, lehetőleg arányosan és a közérdekben lettek felhasználva. Most engedje meg Uray Imre t. képviselő ur, hogy mindenekelőtt vele foglalkozzam egy kissé. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselő úrhoz öt esztendeig nem volt szerencsénk. Ezen öt esztendő alatt, ugy látszik, sok keserűséget szedett össze magába, de a régi humorát mégis magával hozta. A miben azonban megfogyatkozott, az az ő régi, tősgyökeres magyar nyelvezete, ugy, hogy az emberre azt a benyomást tette, mint hogyha Uray Imre képviselő ur a külföldön töltötte volna ezt az időt. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Egy ismerősöm azt a fáradságot vette magának, hogy megszámlálta, hogy Uray Imre képviselő ur, a ki Madarász József t. képviselőtársunk szomszédságában ül, hány idegen szót használt. (Derültség.) És én azt az értesülést nyertem, hogy a képviselő ur beszéde folyamán 125 idegen szót volt szives használni. (Derültség.) De ugy vagyok az ő érveível, adomáival is. Azt a benyomást teszi rám, mint az egyszeri szabó, a ki nem a testhez méri a ruhát, hanem előbb megcsinálja a ruhát, azután beleszorítja a testet; ha pedig a test nem engedelmeskedik, akkor leüti a csípőjét, majd a karját, esetleg a fejét is. (Derültség.) Hogy nem túlzok, t. báz, midőn azt mondom, hogy nemcsak a csípőjét, karját, de még a fejét is leüti, méltóztassék megengedni, hogy Uray Imre t. képviselőtársam számaira egy kis világot vessek. (Halljuk! Halljuk!) Egyszer Erdélyben járván, Marosvásárhelyen megnéztem az ottani hires Teleki-könyvtárt és ott találtam egy könyvet, a melyről azt mondják, hogy a legrégibb magyar könyvek egyike. Ezt a könyvet ugy hívják: Társasági szabály, Regula socictatis, deákul. És ez a könyv így kezdődik: »Társasági szabályra Magyarországon igen kevés szükség van, mert a magyarok a számokat nem szeretik; igen kemény nyakuak ós a fizetést rendszerint restellik.* (Derültség és tetszés.) Hogy a számokat nem szeretik a magyarok, ez századok előtt ugy volt, de ugy látszik, ma is igy van, mert Uray Imre képviselő ur, a ki nagyon behatóan látszott foglalkozni a budgettel, azt mondta, hogy az erdőknek a bevétele 60 millió, a kiadása 30 millió korona. A hiba nem több, mint a bevételnél 42 millió, és a kiadásnál 18 millió korona. (Derültség és tetszés jobbról.) Hát ha a többi számok is ilyen értékkel bírnak, akkor, azt hiszem, nem fogja igényelni a t. ház, hogy a képviselő ur minden számadatára kiterjeszkedjem. Különben ez nem ment fel attól, hogy mégis reflektáljak arra, a mit a t. képviselő ur állit, hogy t. i. milyen csekély az erdők jövedelme. Az erdők jövedelme az utóbbi években fokozódó irányt vett, mert a mig pl. 1896-ban 1"84 korona volt, addig 1899-ben 2'81 koronára emelkedett. Megengedem, hogy most van bizonyos visszaesés, ez azonban a nemzetközi fakereskedelmi viszonyokból folyik. Mindenki tudja, hogy Romániában milyen erdó'eladások történnek, és mindenki tudja, hogy a német iparviszonyok folytán a fa-keresletben milyen csökkenés állott elő. De a midőn az erdők jövedelméről beszélünk, ugyanakkor nem szabad figyelmen kivül hagyni azt, a mit épen báró Eeilitzsch képviselő ur hangsúlyozott, hogy t. i. az állami erdők nagy