Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

74. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 289 állami, nagy humánus és kulturális feladatot is teljesítenek. (JJgy van! JJgy van! a jobboldalon és a középen.) Hogy egyebet ne mondjak, egyházakra, iskolákra kiadunk évenkint 342.000 koronát, azonkívül 25 millió facsemetét osztunk ki, a mi mind az erdőkiacstár terhére esik és annak számláját terheli, (ügy van! Tetszés jobbról!) B.. Feilitzsch Arthur képviselő ur felvetette azt a kérdést is, hogy hogyan állunk az erdőtisztek szolgálati viszonyaival, különösen, hogy van-e remény arra, hogy megfelelő számban kapunk erdőtiszteket ? Abban igaza van a képviselő urnak, hogy négy év előtt Selmeczbányán nagy csökkenés állott be a tanulók között, és pedig a csökkenés okait kutatva, rájöttem, hogy az ok az, hogy az előléptetési viszonyok nem elég kedvezőek az erdészetnél. Ennek folytán belenyúltam a dologba és az erdészeti előléptetési viszonyok a költségvetések évenkinti intézkedései folytán már oly kedvezőkre változtak, hogy a selmeczbányai hallgatók száma kétszer akkora, mint a mennyi két év előtt volt. A lótenyésztés kérdésénél Eötvös Bálint képviselő ur túlságosaknak találja a lótenyésztésre fordított összegeket; a számokban ő ugyan Uray képviselő ur előtt áll, ezt el kell ismernem, de ő is meglehetős hibát csinált, t. i. ő azt említette, hogy míg a lótenyésztésre 3'8 milliót költünk, addig a többi állattenyésztésre mindössze 500.000 koronát adunk ki. Hát ezt el méltóztatott hibázni, mert ha a t. képviselő ur felüti a költségvetés 87-ik lapját, akkor láthatja, hogy a tiszta kiadás nem 500.000 koronát, hanem 1 millió koronát tesz. Csak azt jegyzem meg, hogy igenis a nélkül, hogy a lótenyésztési költségeket apasztanék, mégis az egyéb állattenyésztési kiadásokat nagyobb arányban szaporítjuk, mert nagyobb arányban szükséges azokat szaporitani, és hogy ez így történik, — a mi gondolom, a t. képviselő urnak is megnyugtatására fog szolgálni, — azt igazolja az, hogy mig pl. tiz év előtt ezen a czimen, t. i. egyéb állattenyésztésre 245.000 koronát adtunk ki, most 1 millió korona a kiadás. Azt is felhozták, hogy kár a lótenyésztésre oly nagy összegeket fordítani ós különösen nem igazságos és nem helyes az, hogy a nagy urak passzióit, t. i. a lóversenyeket, a szegény emberek fizetik. Ez nagy tévedés; ezt olvassuk olykor az újságokban, de ennek nincsen semmi komoly alapja. Mert a lóversenydijakat mi a totalizatőr-alapból fedezzük, az állami budgetből erre semmit sem költünk, sőt megkezdtem azt is, hogy még a totalizatőr-alapból is elvonok egy bizonyos részt, a köztenyésztés érdekében, hogy azt a szegény ember érdekében használjam fel. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ez a tiszta igazság. (Helyeslés és tetszés jobbról.) Chernel Gyula képviselő ur felvetette a hidegvérű tenyésztés szükségét, különösen azon a vidéken, melyet a t. képviselő ur képvisel. KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. IV. KÖTET. Erre nézve megjegyzem, hogy a hidegvérű tenyésztés terjesztését nagy fentartással kell venni, mert ha nem óvatosan járunk el, akkor veszélyeztethetjük azt az állapotot, hogy mi Európában a katonai lovak szállításában talán a legelsők vagyunk. De azért nem zárkózom el ezen kérdés elől ott, a hol a hidegvérű tenyésztésnek helye van, és azért megbízást adattam, hogy előkészítsük és pedig nemcsak hivatalszerüleg, de a törvényhatóságok és a gazdasági egyesületek közbejöttével a táj fajta tenyésztést is, s akkor mindenütt meg lesz határozva, hogy mely lótenyésztési kerületbe milyen anyag való és ahhoz fogja a tenyésztés magát tartani... Az állategészségügyről beszélve Marjay Péter képviselő ur igen, szokatlan kifejezést méltóztatott használni. Én azt a kifejezést megismételni nem akarom, Ha a t. képviselő ur tudná, hogy a külföld mennyire figyelemmel kiséri a mi vitáinkat, hogy, mondhatnám, látcsővel nézi, hogy valamit találjon, a mit kifogásolni lehet, (JJgy van! JJgy van! a jobboldalon) hogy kapóra jön neki az, ha valaki álllategészségügyünket kedvezőtlen világításba helyezi, akkor meg vagyok győződve, hogy annyira hazafi a t. képiselő ur, hogy a miket mondott, azokat nem mondotta volna. De különben sem helyes soha egyesek hibáiért, egyesek visszaéléseiért egy egész kart felelőssé tenni, (JJgy van! JJgy van! jobbfelöl!) Igenis, engem lehetne felelőségre vonni, de engem is csak akkor, ha volna valaki a házban, aki olyan esetet tudna, hogy ha énnálam jogos panasz emeltetett, én_ azt a legerélyesebben ne orvosoltam volna. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelöl,) Különben hogyan áll a dolog azzal az állategészségügygyel, a melyről annyit beszélünk? Most elmondok valamit, a miről eddig nem szóltam, (Halljuk! Halljuk!) Romániából a közelebbi időben behozták a száj- és körömfájást; Erdélyben már tizennégy község száj- és körömfájástól volt meglepve. És akkor, felhasználva az állategészségügy megtörtént államosítását és felhasználva azokat a közegeket, a melyeket a törvény rendelkezésünkre adott, sikerült a száj- és körömfájást teljesen elnyomni (Helyeslés és tetszés), ugy, hogy Magyarországon ma száj- és körömfájás nincsen. (Elénk tetszés és helyeslés.) Ez, azt hiszem, olyan eredmény, a milyet a múltban nem mindig láttunk és olyan eredmény, a mely akármelyik országnak becsületére válhatik. (JJgy van! JJgy van!) Mert a mikor annyit beszélünk állategészségügyünkről , akkor nem ártana ám kissé közelebbről megnézni a dolgot, hogy hogyan áll az állategészségügy másutt, Ugy áll a dolog, hogy p. o. ma Németországban száj- és körömfájással van ellepve 153 község, Magyarországon egyetlenegy község sincsen. Azután volt szó a sertésvészről. Hát igen, a sertésvész ellen nem tudtak állatorvosaink 37