Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-74

Ih. országos ülés 1902 márczius 17-én, hétfőn. 287 tet többek közt egy néplapot, a miért az I előadó ur is dicshimnuszokat zengett, azt mondván, hogy ez boldogítja, föl világosítja és megnyugtatja a népet. Én megvallom, ezt egyáltalában nem tapasztaltam. A nép elfogadja ezeket az olvasmányokat, mert ingyen kapja; ha egyébre nem jó, legalább pipára gyújthat vele. De hogy ezeknek egyáltalában valami befolyásuk lenne a népre, egyáltalában nem tapasztaltam. A miniszter ur gazdasági könyveket is szerkesztet, és ezeket jónak tartják általában, de az a baj, hogy ezeket a könyveket a nép nem is ismeri. A miniszter ur telepítéssel is foglalkozott; most már ezzel is felhagy, mert azt a 160.000 koronát a költségvetésből egészen törölte. Hallik azonban hire, hogy most Erdélyben akarja megkezdeni a telepítést, és alföldi magyarokat telepit Erdélybe. Mire jó az alföldi paraszt Erdélyben? Hogy kecskét legeltessen? Egyáltalában én azt hiszem, hogy a miniszter úrban megvan a jóakarat és az ügybuzgóság, de alkotásai egyáltalában nem látszanak valami életrevalóknak. Ezek a kérdést, mondhatni, alig érintették. A münkáskérdés igen nagy kérdés, ennek a századnak egyik legnagyobb kérdése és ezért foglalkozni kell 'vele. Itt a képviselőházban igen szép és bölcs, a szegény népet és a kisembereket pártoló beszédek hangzottak el és valóban égetőn szükség van pb a progresszív adó behozatalára, a homstead-törvény megalkotására és a létminimum megállapítására. Foglalkozni kell nemcsak az elesendőkkel és támogatni kell nemcsak ezeket, hanem foglalkozni kell azokkal is, a kik már elestek és ezeket kell felállítani. A munkáskérdéssel behatóan kell foglalkozni ; foglalkozni kell azzal az osztálylyal, mely a lakosság legnagyobb részét alkotja, mert különben azt fogja mondani, hogy itt az országgyűlésen nincs kéjDviselője; itt az ő ügyeivel, bajaival nem foglalkoznak. Hogyha az általános szavazati jog megadatnék, akkor kétségtelenül lenne e szegény népnek képviselője ebben a házban és 95 perczentjében máskép nézne ki ez a ház. Szükség van mindenekelőtt arra, hogy a szegény nép munkához jusson. Gondoskodni kell arról, hogy a szegény munkásnak legyen munkája, a miből megélhet, mert a nép régi kereseti forrásai legnagyobbrészt kiapadtak. A vadászat és halászat régi ősmagyar foglalkozás volt, de ez végképen megszűnt, legalább a nép alsó osztályaira nézve. Ott volt azután a dohánytermelés, a fuvarozás. Mennyien éltek a szegény emberek közül ezekből ? De ezek a keresetforrások is végképen kiapadtak. Ott volt a kisipar. A szegény ember ezelőtt iparosnak adta gyermekét, most már ennek is hiába adja, mert nálunk Magyarországon manap a kisipar is megsemmisült. Szükség van arra, t. ház, hogy az országgyűlés ne csak a birtokosságnak ügyét és érdekét karolja fel, a mint eddig tette, hanem karolja fel a legszegényebb néposztálynak, a szegény munkásosztálynak ügyét is. Szükség van továbbá arra, hogy a szegény nép is földbirtokhoz jusson. Az a nép, a mely verejtékével és vérével áztatja ennek a hazának rögeit, megérdemli azt és jussa van hozzá, hogy egy kis talpalatnyi földje legyen ebben a hazában. Olyanformán kellene ennek történnie, a mint az 1848-ban történt. A zsidóknál az ó-testamentumi időkből azt olvassuk, hogy 50 esztendőnkint visszaállítottak kit-kit a földtulajdonosok közül a maga földtulajdonába. 1848 óta több mint 50 esztendő telt el és ideje volna annak, hogy ez a kérdés újra felvétessék és történjék valami ebben a tekintetben. Ha a birtokszerzést nézzük itt Magyarországon, itt sok viszásságot tapasztalunk. Azt látjuk, hogy mindenki szeretné felölelni az egész országot; ha valakinek akármennyi birtoka van, csak arra törekszik, hogy még több földbirtokot ragaszszon hozzá. A gyáriparral pedig a mi nagybirtokosaink, ugy látszik, egyáltalában nem foglalkoznak. Mig Angliában és Romániában és más országokban gyáriparral is foglalkoznak, addig itt csak földet szerezni igyekeznek. Isten nem azért teremtette ezt a szép földet, hogy itt az egyik ember dúskálódjók, a másik ember pedig éhezzék és nyomorogjon, azért teremtette ós azért adta nekünk ezt a szép hazát, hogy mindenki legyen megelégedett és boldog. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) T. képviselőház! Mivel a magyar nép nem csupán földmiveléssel foglalkozott, hanem foglalkozott kisiparral is és a kisipart a közös vámterület tette tönkre, vissza kell állitani az önálló vámterületet és ezáltal vissza kell adni a szegény kisiparosnsk a kezéből kivett kenyeret. Nem kell azt gondolni, t. képviselőház, hogy a munkásmozgalom már el volna fojtva, el volna nyomva Magyarországon. Egyáltalában nincs. A parázsra mindössze egy kis hamu van hintve, de egy kis szél kell csak és a parázsból a láug még nagyobb mértékben csaphat ki, mint valaha. I. képviselőház! Mivel a t. miniszter urnak sem gazdasági politikájában, sem költségvetésében nem találok ebben a tekintetben gondoskodást, nem találok semmi magasabb konczepeziót, a költségvetést nem fogadhatom el. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: A földmivelésügyi mininiszter ur kivan szólani. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Mindenekelőtt reflektálni kívánok Pichler Győző képviselő ur felhívására, a melyben azt kérdi tőlem, hogy milyen álláspontot foglalok el a kiegyezés és az ezzel kapcsolatos kereskedelmi szerződések ügyében ? Erre, t. ház, azt válaszolom, hogy e kérdésről volt alkalmam nyilatkozni a házban, de