Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
73. országos ülés 1902 márczius í'i-én, pénteken. 275 ruminak is Tannak intézményei, a hol a modern mintagazdaságok példáit látjuk. És hogyan áll Boszniában a dolog? Ugy tudom, hogy Boszniában a vaseke is ritkaság; ugy tudom, hogy Kállay olyan országban csinál külföldi internaczionális fürdőt, a hol még nem tudják, hogyan kell az ekevasat vinni, mert ott még faekékhez vannak hozzászokva. Ott, a hol a gazdaságban ily teljes ősi visszamaradottság van, talán helyesen alakíthatta meg Kállay, — nem ösmerem közelről a viszonyokat — az u. n. gazdasági stácziókat. Nálunk azonban ezeket feleslegeseknek tartom és nem látok ebben semmi^ egyebet, mint újólagos hivatalok kreáczióját, (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) a budgetnek olyan uj hivatalokkal való megterhelését, melyeknek praktikus hasznát én, a magam gyenge földmivesi tudományommal, felfogni képes nem vagyok. Érdekes statisztikát adott elő a hitbizományokról az előttem szólott igen t. Baross képviselőtársam. Nagy melegséggel, nagy szeretettel és nagy tanultsággal szólalt fel. Kétségtelen, hogy érdekes eszmemenetében önkéntelenül is inkább kelt a hitbizományok védelmére, mintsem hogy azokat gáncsolta. Én a hitbizományra vonatkozó véleményemet legőszintébben akként karakterizálhatom, hogy az ma még — és ezt hangsúlyozom — ma még ebben az országban szükséges rossz, melyet el kell tűrni. Förster Ottó: Nem is olyan rossz az, mint a hogy gondolod! (Derültség.) Pichler Győző: Lehet, de az igen t. közbeszólónak hitbizományokban egyénileg épen annyi praxisa van, mint nekem. (Elénk derültség.) Egy szükséges rossznak tartom azt ma még, de szükségét indokoltnak én tisztán csak abban találom, hogy tényleg nagymultu, nemzetünk történetében kiváló névvel biró családok, a magyarság régi védőinek, s a magyarság exponenseinek nagy része tulajdonosai azoknak. Legalább ugy kellene annak lenni, hogy azoknak nagy része legyen e hitbizományok tulajdonosa. De, részemről, a hitbizományok nemzeti missziójába vetett hitemet gyakran megingatva látom az által, hogy a külföldön járva és a külföld eseményeit olvasva, állandóan ott találom e hitbizományok legkiválóbb tulajdonosait. (Ugy van! a szélsöhaloldalon.) Ha a szomszéd osztrák fővárosban, a német kultúrának áldozva, egy előkelő német színházba megyek, minden alkalommal ott találok néhány magyar hitbizományos urat, de a magyar főváros kulturális intézményeiben közülük nagyon soknak a neve hiányzik. Tisztelet a kivételnek. (Mozgás balfelöl.) A hitbizományok nemzeti jelentőségébe vetett hitemet azért ingatja meg ez a körülmény, mert én mindig ugy gondolkoztam, hogy ha nekem e haza iránt van kötelességem, mert e hazának gyermeke vagyok, akkor azoknak, a kik e haza földjéből az én birtokomhoz képest egy óriási részt mondhatnak magukénak, százszorta nagyobb a, kötelességük. (Helyeslés a bal- és a szélsöhaloldalon.) Ez az érzés inditott engem arra, hogy kritikai szemmel nézzem azt, a midőn a hitbizományok tulajdonosai vagyonuknak tetemes részét a külföldön elherdálják, elpusztítják. Ez azért ingatta meg a hitbizományok missziójába vetett hitemet, mert a midőn azok az urak, a külföldieket támogatva, külföldön tobzódva, vagyonuk egy nagy részét elpusztították, akkor hazajönnek takarékoskodni; (Ugyvan! a szélsöhaloldalon.) hazajönnek vagy politikát csinálni, vagv pedig a közhivatalokban maguknak állásokat szerezni. Förster Ottó: Ez a közgazdasági tevékenység ! (Derültség bal felöl.) Pichler Győző: Én nem vagyok köztük. De mágnást mondok százat e közgazdasági tevékenységben. Baross János igen t. képviselőtársam a virilizmusról is beszélt, de itt egyenesen csőd van az ő felfogásában, mert a virilizmust a szabadelvüséggel védeni nem lehet. Mint szükséges rossz — hogy megint ugyanazt a kifejezést használjam — indokolható a virilizmus fentartása, különösen a nemzetiségi vidékeken, hogy a vagyon birlalói, a kik rendesen magyarok és szupremácziában vannak, befolyásukat fentartbassák. Nemzeti szempontból, ha eltörlése nemzeti veszélyt jelentene, én is hajlandó volnék a virilizmus tekintetében némi konczeszsziót tenni, mert a nemzeti szempont a suprema lex, és nekem sem önálló vámterület, sem független Magyarország nem kell, ha az a független Magyarország testével-lelkével, vezetésében és felfogásában egyaránt nem magyar. (Elénk helyeslés a szélsöhaloldalon.) Ebben a kérdésben bifurkáczió van. Van vidéki és városi virilizmus. Lehet beszélni a vidéki virilizmusnak nemzeti szempontból való jogosultságáról, de hogy a városi virilizmust fentartsuk, ezt semmikép, semmi körülmények között helyesnek nem tartom, mert a városban a vagyon a legnagyobb esélyeknek van kitéve, a kereskedelem és ipar száz esélye a vagyonok alakulását különbözővé teszi és a városban szerzett vagyon ősi nemzeti jelleggel nem bir. De nem féltették a virilizmustól és nem féltik a birtokot szerző idegentől nemzeti egységüket a nemzetek Nyugaton. Anglia, Prancziaország nem félti az idegen birtokszerzőktől nemzeti egységét. Hivatkozott a képviselő ur az egy Poroszországra, a hol a szabad gondolkozás és szabad tevékenységnek legnagyobb ellensége a Junkerthum, de a hol a Junkerthumnak szava volt, ott Németországban is féltették a nemzeti jelleget az idegen birtokszerzőktől; a hol azonban szava nincs, szabad volt a birtok mindenütt Németországban is. Á franczia és az angol azért nem félti az idegen birtokvevőktől nemzetiségét, mert egész politikai életükben benn volt az egységes nemzeti élet megteremtésének gondolata, a melyet mi egyszerűen nagylelkűségből és türelmességből soha sem érvényesitet35*
