Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

276 73. országos ülés 1902 márczius lí-én, pénteken. tünk. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Most veszélyesek lehetnek a beözönlők azért, mert érzületében nem magyar és ennek a szabadelvű politikának egyik legfőbb bűne, hogy 31 év óta nem birta létrehozni intézményeivel azt, hogy legyen bár nyelvére különböző az ország lakossága, de nemzeti érzületében legyen egy és erős, mely az idegeneket, a kik kisebb-nagyobb számban mindig beözönlenek, felszívja a nemzet testébe és azokat a nemzet igazi fiaivá változtassa. És most előáll a törvényhozásnak egy ifjú bajnoka, a kit szimpatikus megjelenéseért igazán örömmel üdvözöltem én, mint ellenfél és elmondja ezeket az ideákat a nélkül, hogy ő, a ki a politikai pályán keresi boldogulását, csak egyetlenegyszer nyilatkoznék az önálló vagy a közös vámterület kérdéséről. Méltóztassanak azok, a kik egy bizonyos exczepczionális és specziális politikát folytatnak a szabadelvüpárt kebelében, őszintén nyilatkozni e kérdésről, a mely e nemzetnek létét, jövőjét, fejlődését, gazdagságát és boldogulását rejti magában és akkor aztán lehetnek köztünk nézeteltérések egyes kisebb fontosságú kérdésekben, de mi mellettük fogunk állani támogatólag, ha abban a nagy kérdésben megegyezésre jutunk, hogy a nemzet gazdasági jövőjét mikép akarják beosztani, De mikor feláll egy ifjú és beszél nekem a virilizmusról, a középosztály régi jogairól, a fidei commisszumokról és hol védi, hol támadja őket a nélkül, hogy véleményt alkotna, akkor én a politikai életbe való belépésében nem találom meg az őszinteséget, főleg ha nem nyilatkozik azokról a kérdésekről, a melyek nem a társadalom szétvonására, hanem a társadalomnak egyesítésére, gazdagodására, vagyonosodására vezetnek. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezek közé tartozik az önálló vámterület kérdése. A földmivelésügyi miniszter urat még ellenfelei is dicsérettel halmozzák el. Elismerik törekvéseit, elismerik jó szándékát, a mi gyakran elég, bár tettet ez nem érlel. [Halljuk! Halljuk!) Én azonban mégis bűnösnek tartom az ő politikáját, mert apróbb dolgokban port hinthet a gazdaközönség szemébe. (Mozgás a középen.) Ivánka Oszkár: Ugyan! (Mozgás jobbfelöl.) Pichler Győző: Bocsánatot kérek, a t. földmivelésügyi miniszter ur ezt a parlamentáris kifejezést, a melynek semmi rossz értelme sincs, azt hiszem, nem veszi rossz néven. Ne vegye tehát azt rossz néven Ivánka Oszkár képviselő ur, a ki még csak nem is államtitkára a miniszter urnak. (Derültség.) Hiányzik a földmivelésügyi miniszter úrban az őszinteség. (Mozgás jobbfelöl.) Adós a t. miniszter ur ugyanis az egész nemzetnek abban a kérdésben a felelettel, hogy minő magatartást foglal el szemben a külföldi aspirácziókkal, szemben a külföld által támasztott vám- és kereskedelmi igényekkel és Németországnak túltengésével szemben? Vájjon arról a kérdésről, mely ma már egész Közép-Európát mozgatja, de a mely különösen a mi magyar iparunkat érdekli, értem a czukor kérdését, hallottunk-e a miniszter úrtól csak egy szót is? Hallottunk-e arról valamit, hogy miképen fog hozzájárulni a földmivelési miniszter ur a magyar autonóm vámtarifa megalkotásához, a mihez jogunk van és a mire nézve követelhetjük, hogy lépjen ide, mert semmi sem biztosithatja ezt a kormányt arról, hogy Ausztriával az alkudozások sikerre fognak vezetni, hisz azok dugába is dőlhetnek. Ekkor majd előállanak a nemzet elé azzal, hogy hát nem vagyunk elkészülve az önálló berendezkedésre, nincsen önálló magyar vámtarifánk, nem tehetünk semmit, nem dolgozhatunk, várnunk kell, újra provizóriumot kell létesíteni, mint ezt öt-hat év óta mindig teszik. (Ugy van a szélsöbaloldalon.) Kérdem a földmivelési miniszter urat, tud-e öntudatos politikát folytatni azon években, a melyekre a magyar gazdaközönség érdekében terveket készített? Tud-e évekre kiható ilyen politikát inaugurálni, hogyha nincs meg neki az arravaló ala[>ja? Folytonos provizóriumokkal dolgozik a kormány, mi pedig nem tudjuk, hogy miképen állunk a külföldi vámszerződésekkel, a külföldi vámtételekkel? Avagy tudja-e a magyar gazdaközönség, miképen áll, hogy ha állategészségügyünk nem válik be, hiszen Németország nap-nap után kijátszsza és milliókkal károsítja a magyar gazdaközönséget, mert a közegészségügyi internaczionális megállapodásokra hivatkozva, kiforgatja összes állategészségügyi egyezményünket. Kérdem a t. házat és az Országos Magyar Gazdasági Egyesületet, hogy nincs-e igazam? (Zaj.) Miért nem világosítják fel a magyar gazdaközönséget, hogy mi van az állategyezménynyel, vagy hogy mennyit vesztett az utóbbi tiz esztendőben a magyar gazdaközönség állatkivitele Németországban ? Miért vesztette ezt el ? Azért, mert a közgazdasági nemzetközi egyezmények egyes szabványaival lehetetlenné teszik a magyar húsnak, a magyar állatnak, a magyar jószágnak kivitelét. Hallottuk-e már a t földmivelési miniszter urat erről beszélni? Én nem ítélem el a t. miniszter urat, hogy a legnagyobb erólylyel járt el a borkereskedőkkel szemben. Helyes, pusztuljon a férgese. De ha megengedi, kérdezem a t. miniszter úrtól és az Országos Gazdasági Egyesülettől, mert én abból indulok ki, hogy a földmivelési miniszternek érdeke az agrár érdekeket is megvédeni, tett-e és milyen intézkedéseket arra nézve, hogy a magyar bornak erélyes intézkedésével is megrontott hírnevét helyreállítsa? Mi lesz eredménye annak, a mit itt máris hallunk, hogy ne adjunk a homoki bornak segélyt, mert az a borárakat lenyomja, mert ugy sem tudjuk eladni. Én tagja vagyok az Országos Magyar Gazdasági Egyesületnek, önök felújították szőleiket, önök intenzív gazdaságot folytatnak, önök a Köztelekben és egyéb szakfolyóiratokban, a melyeket