Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
73. országos ülés 1902 márczius lí-ért. pénteken. 273 Egy dolog van még hátra, a miről szólni akarok. Az egyik az igazságszolgáltatás lassúsága. Ez általános baj. A kormány mindenütt gondoskodik arról, hogy a közigazgatás egyszerüsittessék. A gazdasági téren is nem egyszer érezzük, hogy bizonyos dolgok rögtönös elbirálásának hiánya milyen nagy károkat okoz a gazdának. Igen üdvösnek találnám azt, ha a gazdaság érdekében behozatnék a gazdabiróság. (Helyeslés a középen.) Ha ez megállhat a kereskedelem terén, ha ott lehet börzebiróság, megállhat ez a gazdaság terén is, mert ez is csak üzlet és megkívánja bizonyos dolgoknak a rögtönös elbírálását. (Helyeslés a középen.) Vannak bérleti szerződések, a melyek hosszabb időre köttetnek és, mikor a szerződés megköttetik, még bizonyos dolgokról szó sincsen, a melyek időközben előállhatnak és a melyek akár a bérlő, akár a gazda érdekeit érzékenyen sérthetik. Számtalan ilyen dolog fordulhat elő; azért én a magam részéről szakemberekből álló ilyen gazdabiróság felállítását nagyon czélszerünek találnám. (Helyeslés.) T. ház! Nekünk bizonyos helyzetek javitáreformokra van szükségünk. Minthogy én bízom abban, hogy a t. kormány ezektől a reformoktól idegenkedni nem fog, azért a magam részéről a költségvetést elfogadom. (Helyeslés jobbfelöl.) Lázár Árpád jegyző: Sierbán Miklós! (Felkiáltások : Nincs itt!) Győrffy Gyula ! (Nincs itt!) Illyés Bálint jegyző: Pichler Győző! (Felkiáltások : Ma ! Holnap! Egy hang jobbfelöl: Ma halljuk ezt a lomédiát!) Pichler Győző: T. képviselőház! A midőn szólásra felemelkedtem, nem én kívántam, a ki a legnagyobb készséggel keltem fel helyemről, hogy szóljak, hanem t. képviselőtársaimnak egy része kívánta, hogy holnap adjam elő mondanivalómat. E közben egyik t. képviselőtársam jónak látta közbekiabálni azt, hogy ne holnap, hanem ma halljuk azt a komédiát. (Felkiáltások balfelöl: Ohó! Ki volt az?) Szőts Pál: Én mondtam! Zboray Miklós: Mi ez? Mi czimen mondta? Nem szolgáltatott rá okot! Szőts Pál: Majd megmondom, hogy miért. Pichler Győző: T. képviselőház! Szőts igen tisztelt képviselőtársam jelentkezett, mint e szellemes kijelentésnek értelmi szerzője és gazdája... (Mozgás.) Elnök: T. képviselőház ! Megállapított tény az, hogy egy képviselő a képviselő ur felszólalásakor azt mondotta: Halljuk ezt a komédiát? (Félkiáltások: Igen!) Ha ez megállapított tény, akkor ezt a kifejezést, mint nem parlamentárist, megrovom. (Helyeslés.) Pichler Győző •' T. képviselőház! Az elnöki rendreutasitás folytán fel vagyok oldva az alól, hogy ezzel az ízléstelenséggel tovább foglalkozzam. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) A mai tárgyalás folyamán felszólalásra KÉPVK. NAPLÓ. 1901 1906. IY. KÖTET. késztetett engem két itt elhangzott beszéd, a melyekkel vitába bocsátkozni nem akarok, csak egyéni véleményemet akarom ezekkel szemben nyilvánitani. (Halljuk! Halljuk!) Az első beszéd, a mely szólásra késztetett, Szemere Miklós képviselő urnak rövid felszólalása volt, a melyben örömmel üdvözölte a mezőgazdasági iskola létesítésének eszméjét, de hozzátette, hogy a leghatározottabban ellenzi, hogy e mezőgazdasági iskola a fővárosban állíttassák fel. (Felkiáltások a középen: Nagyon helyes!) Hozzátette t. képviselőtársam még azt is, hogy levegő kell a főiskoláknak és tovább folytatva kifejtette, hogy ő még az egyetemek deczentralizáczióját is helyesli, sőt még az orvosi fakultásét is szívesen látná. (Felkiáltéisok a középen: Ezt már nem mondta!) Hivatkozott e tekintetben a külföldi modern példákra, hivatkozott a németországi góczpontokra, hivatkozott Erancziaországra, illetőleg Montpellier városára. Tudom, hogy Szemere Miklós t. képviselőtársam nagyon érdeklődik az ifjúság iránt és az ifjúságot társadalmi utón is erkölcsi támogatásban részesiti. Nagyon sajnálom, de az iskolák elhelyezésére vonatkozó nézetét nem oszthatom, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ha ő azt mondja, hogy nem a fővárosban kell azt a mezőgazdasági iskolát felállítani, egyet csak konczedál nekem, azt t. i., hogy a földmivelési iskola legalább is vidéki nagy városban helyezendő el, (Helyeslés a baloldalon.) mert csak specziális műveltség az, a melyet a földmivelési iskolában szerez az ifjú, abban az iskolában, a mely szakiskolát képezvén csak, szaktantárgyakat bírhat programmjában ; nem szerzi meg az ifjú azt az általános műveltséget, a melyre ma okvetlenül szüksége van a földbirtokos osztálynak, ha szellemi fölényét ez országban továbbra is fen tartani akarja. Nem elég tehát csak szakiskolát végezni. Tapasztaljuk ennek káros hatását a katonai szakiskolát végzett egyéneknél is, a kik nevelésük folytán, bár a katonai iskolákban az általános műveltségről is gondoskodnak, szakképzettségükkel oda jutnak, hogy ha életpályájuk bármilyen módon a katonai pályán megszűnik, belőlük a legközönségesebb proletárok lesznek, nem is szellemi proletárok, banem olyar nok, a kik rá vannak utalva arra, hogy nyomorúságosan töltsék el életüket a legalantasabb hivatalokban, de még ottan sem válnak be. A szakműveltséghez tehát még az általános műveltség is okvetlenül szükséges. Az általános műveltségnek eszközei pedig azon különböző kultúrintézmények, a melyeket egyetlen országban sem lehet másutt találni, mint a nagyvárosi góczpontokban. Ezért nem állhat meg Szemere Miklós t. képviselőtársam okoskodása, a midőn ő Németországra hivatkozik, mert ott egy öntudatos, a nemzeti érzéssel teljesen összhangban levő, a nagy közönség érzelmeit osztó, kívánságait teljesen kielégítő kormányzati rendszer, a mely ottan már évtizedek, sőt évszázadok óta 35
