Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-73

73. országos ülés 1902 márczius 14-én, pénteken. 269 lehetett, még elő is segítette. De a Bach-korszak letűnte után sem változott meg a helyzet. A Bach-korszak német iskoláiban neveltetni a gyermekeket, nem volt hazafias cselekedet, hivatalt vállalni hazaárulásnak tekintetett, a szellemi és művészi életet lenyűgözte a czenzura. Mit csinált tehát a középosztály fiatalsága? Járt egyik kúriáról a másik kúriára, czigány mellett siratni a hazát és kártya mellett elütni az időt, mert a szellemi élettől és a közélettől visszatartotta annak előtte gyűlöletes osztrák volta. És a Bach-korszaknak ezen tétlen honfiúi idealizmusában felnőtt generáczióból hiányzott a legminimálisabb praktikus érzék is. Hiszen jellemző, t. ház, hogy első dolgunk volt, a mikor visszanyertük szabad rendelkezési jogunkat, hogy meghoztuk az 1868 : XXXI. tcz.-et, az uzsoratörvények eltörlését, puszta idealizmusból, és 15 hosszú éven keresztül 1882-ig szabadjára dúlt Magyarországon az uzsorának mindenféle neme. Ha már most hozzávesszük, t. ház, az utolsó évtized agrárválságait, hogy a földnek értéke a felére sül/edt le (Ellenmondás a jobboldalon.) hát lesülyedt némely dologban a felére, a juh értéke ellenben a harmadára, ugy, hogy a föld ma a nagy terheknek jóformán a kamatait sem birja meg, akkor, t. ház, én nem azon csodálkozom, hogy a magyar birtokososztály tönkre ment, hanem bámulom azt, hogy még annyi is fennáll belőle, mint a mennyi megvan. (Igaz! Ugy van! jobb és balfelöl.) Nem csekély része volt a középbirtokos osztály tönkremenésében az örökösödési jognak is, különösen a törvényes örökösödés esetén az egyenlő természetbeli osztálynak. Szerény véleményem szerint egyáltalában a mai öröklési jog mindenféle földbirtokra nézve káros, azonban sem a nagy, sem a kis földbirtokra nézve nem következnek be annak hibái olyan hamar, mint épen a középbirtokra nézve. Ha egy ötven holdas parasztgazda vagy egy gazdag főúr öt gyermek hátrahagyása és végrendelet nélkül hal el, akkor a parasztnak öt fia a 10 holdon is paraszt marad, a főúrnak mind az öt fia pedig még mindig tisztességes anyagi erővel rendelkező főúr. Azonban mi lesz, — tegyük fel — ugyanebben az esetben egy öt-hatszáz boldas földbirtokos családdal? Az apa az 500 holdon még képes volt a modern agrikultura követelményeinek megfelelőleg gazdálkodni, voltak gépei, nagy szőlője, szép állatállománya és az ősök emléke által megszentelt szép kúriája. Társadalmi szerepe értékes a nemzetre nézve, független szószólója ugy a vármegyében, mint esetleg a parlamentben a nemzeti meggyőződésnek, falujában apja a népnek, elnöke a szövetkezeteknek és iskolaszéknek, nemzetiségi vidékeken pedig apostola a nemzeti eszmének. (Tetszés a jobboldalon.) Ennek a szerepnek morális alajjja a tradiczió, anyagi alapja pedig az a földbirtok. Mi történik már most, ha ily apa öt gyermek hátrahagyásával meghal? Vagy átveszi az egyik fiu a birtokot, teljes összegben kifizetvén testvéreit, azt a mai viszonyok között teljesen a tönk szélére viszik a terhek. Vagy eladják egészben a birtokot, s ugy osztozkodnak meg' az árán, a mikor eo ipso elvész arról a vidékről egy család, a mely ott a magyar társadalmi érdeknek fontos elemét képezte. A harmadik elképzelhető eset az, hogy felosztják a birtokot egészben maguk között. Jut mindeniknek száz-száz hold, de mivel a lakóház és a major nem oszthatók fel ötfelé, az, a ki azokat kapja, kevesebbet kap földbirtokban. Ezt az egyet mindjárt az apai házhoz fűződő társadalmi kötelezettségei teszik tönkre. A többinek, a kik száz-száz holdat kapnak minden instrukczió, ház és felszerelés nélkül, első dolguk, hogy adósságot vegyenek fel, hogy házat és majort épitsenek maguknak. Ezek is ugy fognak járni, mint az első, mert valamennyien ötszáz holdon neveltettek fel, ötszáz holdas igénynyel, de csak száz hold vagyonnal. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) A mai öröklési jog mellett tehát képtelen vagyok megérteni, hogy egy középbirtokos család hogyan tudná magát fentartani. Összefügg ez azon általános panaszszal, hogy a közbirtokos családok nem nevelik gyermekeiket praktikus pályákra. (Igaz! Ugy van! a jobb- és a baloldalon.) Krasznay Ferencz: Iparost kell belőlük nevelni, és nem uraskodásra tanítani! (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Baross János: T. ház! Ezen megrögzött és való bajon nem segitenek és nem is tudtak segíteni a minden iskolai tanév elején megismétlődő kenetteljes vezérczikkek sem. Szükséges, hogy a középbirtokos család minden fia tényleg kenyérkereső pályákra neveltessék. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Azonban egynek mégis otthon kell maradnia az ősi portán, a faluban, hogy tovább vigye az apa szerepét, mert arra a szerepre a magyar társadalomnak, a magyar nemzetnek mindig nagy szüksége volt és lesz. (Általános helyeslés.) Ehhez a szerephez azonban intakt anyagi erő is kell. Mert ugy a vármegyei autonómia, •— és ezt hallja meg a t. függetlenségi párt, — (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) mint a kulturális politika, a nemzetiségi politika, a társadalmi politika, mind olyan közkötelességeket rónak erre a középbirtokos osztályra, a melyeket más osztály vele megosztani jóformán nem is tudna ós hosszú időkig nem is lesz más társadalmi osztály, a mely azt a szerepet olyan becsülettel és olyan jól tudná betölteni. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Mindezek — mondom — intakt anyagi erőt követelnek. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ha tehát a t. függetlenségi párt fenn akarja tartani a vármegyét, — és vannak nagyon sokan e hazában, a kik a megyei autonómiát fenn akarják tartani — akkor első sorban igyekez-