Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-73
268 73. országos ülés 1902 márczius íi-én, pénteken. a Felvidéken a török megkímélte a régi birtokosokat, valamint Erdélyben is, a hol az ősiség miatt lehetetlen volt hitbizományt alapítani, az Alföldön azonban az ujonan szerzett nagy birtokokon igenis lehetett. T. ház! A mi már most a hitbizományok ezen hibáiból következő szoeziális káros hatásokat illeti, azok három panaszban foglalhatók össze: először is elősegítik a kivándorlást, másodszor a népsűrűségre káros befolyással vannak, harmadszor gátolják a magyar faj propagáózióját. Ismét tárgyilagosnak kell lenni, és a tárgyilagos kritika kimutatja, hogy ezen három j>anaszból az első kettő alaptalan, a harmadik azonban némely vidéken alapos. Hivatalos statisztikai adatokból összeállítottam egy táblázatot, a melyből kitűnik, hogy a hitbizományok és a kivándorlás között abszolúte semmi összefüggés nincsen. Ugyanis 1900-ban a kivándorlás által legjobban sújtott 18 vármegye közül 11-ben egyáltalában nincs is hitbizomány, négyben a hitbizományi szántóföld elenyésző, kettőben csak az országos átlagot közeliti meg, egyben pedig, Zemplénben túlszárnyalja azt, azonban Zemplénben, mint általában az ország északkeleti részében a kivándorlásnak egészen más okai vannak — a mint az köztudomású is — mint a hitbizomány. (Ugyvan! a jobioldalon.) Ugyanez áll a népsűrűségre is. Az ország legnéptelenebb 23 vármegyéje közül, a hol t. i. a lakosság négyszög-kilométerenkint még 50 főt sem ér el, 12-ben egyáltalában nincsen hitbizomány, nyolczban arányszámuk elenyésző csekély, kettőben csak az országos átlagot közelitik meg és csak egyben, Mosonban lépik azt tói. Sokkal alaposabb már azon kifogás, t. ház, hogy a hitbizományok némely vidékén gátolják a magyar faj propagáczióját és káros befolyással vannak a népszaporodásra, a mi más, mint a népsűrűség. Ali ez különösen az Alföld és a Dunántúl némely vidékein. Elismerem, t. ház, sőt vallom, hogy közép- és nagybirtokokra normális mértékben a sík vidéken is mindig szükség lesz társadalmi, szoeziális és gazdasági szempontból, azonban az is tény, hogy a magyar hitbizományok mai túlságos nagyságukban ma már egy közgazdasági és társadalmi anachronizmust képeznek. A hitbizományi jogot tehát oly irányban kell megváltoztatni, hogy ezen általam emiitett két hibán segíthessünk: első sorban meg kell adni magának a családnak a jogot, hogy a túlnagy hitbizományt kisebb, normális nagyságú birtokokra bonthassa fel, másodszor meg kell könnyíteni az állagváltozást, az állagcserét, harmadszor a Beksics-íéle közismert nemzeti birtokpolitikai programúiból talán a legbecsesebb részt első sorban kell megvalósítani, hogy t. i. a jövő hitbizományok alakításának súlypontja áttétessék a nemzetiségi vidékekre, a Felvidékre és Erdélyre. Gazdag főúri családaink másod- és harmadszülött fiai előtt nagy nemzeti misszió áll a Felvidéken és Erdélyben: az idegen kézre kerülő birtokok visszavásárlása, illetőleg az idegen kézre jutás megelőzése. Kiegészitendőnek tartom azonban még, t. ház, a hitbizományok reformját azon óhajtással, hogy jövőben hitbizományok főleg kisebb és első sorban középbirtokokon alakíttassanak. T. ház! Álljunk meg :egy kissé a középbirtok kérdésénél. Szinte villanyos erővel ment tönkre az utolsó B0 év alatt a magyar társadalomnak ezen, mondhatom, legegészségesebb és legértékesebb része. Megdöbbentő számokat mutat fel a statisztika: kiderül ugyanis, hogy az öszszes magyar birtokokból már csak 0"74°/ 0 , tehát már nem egész egy százalék jut a középbirtokra. Ez a vég kezdete, t. ház. Egész Erdélyben alig van már 800 középbirtok, és vájjon hány van ebből még a régi magyar kézben ? Ezt megmondhatják erdélyi képviselőtársaim. Vannak erdélyi vármegyék, a hol intelligens fiatalembereket már nem is kapnak a megyei állások betöltésére. Nem telik bele két-három generáczió és a középbirtokososztály nemcsak mint társadalmi faktor fog elenyészni, hanem a középbirtok, mint közgazdasági fogalom is eltűnik, mert vagy szétporlik apróbb részekre, vagy pedig felszívódik a kapitalisztikus alapon keletkező uj latifundiumokba, Nessi Pál: Ez az önök politikájának a következménye! 35 év óta erre dolgoztak! Baross János: A mi politikánk az, t. ellenzék, hogy felismerjük a bajt és a hibákat és iparkodunk azokon segíteni. (Helyeslés a jobb' oldalon.) Babó Mihály: Megcsinálják a hibát, hogy legyen mit reparálni! Baross János: A középbirtok sokat felpanaszolt pusztulásának, t, ház, az utolsó félszázad eseményei folytán a logika kérlelhetetlen törvényei szerint be kellett következnie. Az 1848-iki viharszerü reformok, a szabadságharcz, a reá következő elnyomatási korszak, a mely megakasztotta a í'eformmunkát, a Bach-korszakbeli passiva resistentia, mind-mind csak áldozatot követeltek ettől az osztálytól. Pichler Győző: És 1867! Baross János: 1848-ban önként mondott le a jogairól ez az osztály, illetve a nemesség, és kárpótlást nyert olyan kötvényekben hat-hét év múlva, a melyeket csak 30—40, vagy a legjobb esetben 50 százalékon lehetett értékesiteni. (ügy van!) A robot megszűnte után ott állt minden instrukezió és egy krajezár készpénz nélkül. (Iqaz! Ugy van! a jobboldalon.) Hitelintézeteink egyáltalában nem voltak, hanem volt minden vármegyének szinte országos hírnévre vergődött egy-két jószívű uzsorása, a ki 50 — 100 perczenttel segítette ki a megszorult birtokos osztályt. És minthogy a közbirtokososztály szinte mint egy ember vett részt a szabadságharezban, az a szerencsétlen bécsi politika kárörömmel látta a nyakas kuruezfajnak ezt a pusztulását és ott, a hol
