Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. 245 óriási drága ám; igy aztán Krimiából hozatják azt a rossz szőlőt, mert jobb nincs és 1 forint 28 krajczárért még az is előnyösen értékesíthető. Az a kereskedő megszokta a maga útját, hát azon halad. Ott tehát nem kell semmi más, mint akármelyik magyar szövetkezetnek Varsóban vagy pedig Moszkvában csak egy boltot állítani. Nem kell, csak két hétre; és oda szállítsák ezek a szövetkezetek a terményeiket, a gyümölcsöt és a szőlőt is, a miniszter ur ne adja. csak előlegezze azt a pár ezer forintot, a mi szükséges,s amit azok a szövetkezetek utólag tartoznak is visszaadni. Méltóztassanak elhinni, hogy akkor az a kereskedelem ott mindig megáll. Leküldött oda a miniszter ur két embert. Mit csináltak ? A Visztulán csónakáztak, s a kávéházban billiárdoztak. Az orosz rendőrség nem szereti az ilyen tétlen népséget, látta, hogy nem adnak el semmit; mit csinált tehát ? Fogta magát és kiutasította őket. Mert lehetetlenség, mondották, hogy tiszta munkát csináljanak." Tudom pozitive, hogy ez igy volt. Azt mondotta a rendőrség: Nem adtatok el egy kosár szőlőt sem, a muszka czár eljön, lehet, hogy nihilisták vagytok. Kikergette hát őket. (Elénk derültség.) Én nem okolom azokat az embereket azért, hogy nem tudtak semmiféle eredményt elérni; nem azért, mert hiszen odahazulról nem küldtek nekik egy kosár szőlőt sem. (Elénk derültség.) Én azt hiszem, a miniszter ur tudja, de azért mégis szükségesnek látom felhozni, hogy Francziaországban, a hol szintén olyan óriási mértékű a bortermelés, hogy a gazdák alig tudnak a borral mit csinálni, a kormány gondoskodik a segítség megadásáról. Nálunk, Magyarországon pl. Beregszászban a pinczék mind tele vannak. A városi pinczék is tele vannak, de olasz borral. (Ugy van! Élénk helyeslés.) Lehet, hogy ez a bor Olaszországban nagyon jó, de csak addig, a mig Fiúméig eljön. Nem tudom, hogy micsoda patak folyik ott Fiúméban, de az rontja el azt a jó bort. (Derültség.) Elhozzák azután ezt a bort Beregszászba, adnak minden hordóhoz 30—40 liter jó erős beregszászi bort, s akkor készen van a jó beregszászi bor. Ez tény, ezt sohsem vizsgálja senki sem; csak iszsza. (Elénk derültség.) Francziaország az italadó-törvényen változtatott. Francziaországban a bortermelés a mezőgazdaság egyik legfontosabb ága és jelenleg 1,790.000 hektár szőlő van betelepítve, a minek eredménye, hogy 1900-ban Francziaország 76 millió hektoliter bort tudott produkálni. Erre az állam rávetett 8 frank és 28 centimes adót, a város pedig rárótt 7 frank és 22 centimes adót, ugy hogy összesen 15 frankon felül volt borra az adó. Ezt a törvényt odamódositotta, hogy az adót egy frank és 50 centimes-re szállította le a bornál, a mi által Paris városa maga 42 millió frankot vesztett, de ezzel elérte az állam azt, hogy a bor ára a vendéglőkben is igen leszállott. Csakhogy a pálinkát adóztatta meg akkor az állam. (Helyeslés. Felkiáltások: Nagyon helyes!) Ez a franczia gondolkozás nagyon okos, mert a borital nem tesz butává senkit, nem rontja meg senkinek a szervezetét és nem azt a kolompár levet itatja az emberrel a tisztelt állam, hanem tiszta bort ád néki. Magyarországon is ezt kellene csinálni, t. i. a boradót leszállítani és azt a zaklatást, a mely a fmanezok részéről az egyes fogyasztókat _éri, beszüntetni, ellenben a szeszadót emelni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Akkor azután el lesz érhető az a czél t. miniszter ur, a melynek megvalósításán évekkel ezelőtt magam is nagyon fáradoztam, hogy t. i. Magyarországon necsak a közönséges búzatermelés, necsak a sablonszerű gazdálkodás folyjék, hanem, hogy azon igyekezzünk, hogy a gyümölcstermelés tekintetében is odajussunk, a hol Belgium, Németország, Csehország és Francziaország van. Hogy ne a stájer hajók álljanak itt meg Budapesten a Dunaparton, és ne adják olyan drágán azt a füzfaalmát, mintha legalább is ananász volna, mert mi ma sem vagyunk képesek Budapestnek piaczát ellátni. És akkor, a midőn mi vállvetve kapaczitáltuk a népet, és nagyon szép eredményeket értünk is el, — mert nálunk még mértföldekre terjedő, nagy adóval sújtott ártereken a földet másra, mint kaszálóra, tavaszi vetésre és gyümölcstermelésre használni nem lehet, ezen területeket, a melyek ezelőtt ellátták az Alföldet gyümölcstermesztésükkel századokon keresztül, míg a gyümölcstermelés terén előbbre viszszük, hogy azok gyarapodjanak, — a midőn, mondom már igen szép eredményeket is értünk el, akkor mi lett a vége a dolognak ? Az, hogy a miniszter ur kollegája, a t. pénzügyminiszter ur, megtiltotta azt, hogy az ottani gazda nyomorult szilvatermését megfőzhesse, a melyet azelőtt szabadon főzhetett, ugy, hogy legalább hébe-korba egy kis hamisítatlan szilvóriumot is ihatott, (Ugy van ! Ugy van! a bal- és a szélsöbáloldalon.) és horribilis adót vetett rá, ugy hogy nem érdemes vele foglalkozni, hacsak a finánezot meg nem vesztegetheti az ember. (Derültség a balés a szélsöbáloldalon.) A másik baj az, t. miniszter ur, hogy ezen adó miatt ötven krajczárról húsz krajezárra szállott le egy köböl szilva ára ugy, hogy a szegény inkább kivágja szilvafáját, mert egy köböl szilva a mig felszedik 80 krajezárjába, sőt egy forintjába kerül a gazdának. Inkább kivágatja a fát, semhogy fizessen; másra nem tudja értékesíteni szilvateimését a mostani viszonyok között, azaz hogy értékesíthetné a szilvát, mert 18 forintért adhatná el métermázsáját Varsóban, de* mikor jő a szegény ember arra a gondolatra, hogy Varsó is van a világon, hogy az ottani piaezon szilváját ilyen jó áron eladhatná. Ezért inkább kivágja azt a fát, semhogy vesződjék vele. Nagyon sajnálom, hogy a t. pénzügyminiszter ur