Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. 241 nyösség, melyet földmivclési dolgoknál a publikum részéről tapasztaltunk, oszladozni kezd, a mi abban nyilvánult, hogy az agrárizmus és az agrár-párt kezdett az országban szerepelni. Én magam is gondolkoztam azon, hogy daczára azon politikai nézeteknek, melyeket vallok, nem volna-e jobb nekünk talán valamit engedni abból a merev álláspontból és először sietni Magyarország közgazdasági életének fejlesztésére. (Igaz! Ügy van! bal felöl.) Rakovszky István: A régi Magyarországot kell talpra állítani. (Mozgás.) Uray Imre: Ekkor igy okoskodtam magamban : Magyarország 34 esztendőn keresztül áll a közös vámterület alapján és Magyarországot, akárhogy disputálunk is felette, mert tagadni nem lehet, ez a 34 esztendős közös vámterület juttatta a mai szomorú állapotra. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Már most, hogy- agrárpávt legyen közös vámterülettel, hogy fából vaskarikát csináljak, azt tőlem követelni nem lehet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Megölte a keletkező agrár-pártot mindjárt az a jelszó, hogy közös vámterület, a publikum elhidegedett iránta, másrészt pedig megölték azok a lapok, a melyek azt gondolták, hogy az agráriusok az ipar és kereskedelem rovására működnek, pedig az ipart és kereskedelmet Magyarországon senkisem pártolná jobban, mint én, a gazda, mert én megnem élhetek sem ipar nélkül, sem kereskedelem nélkül, nekem azt, ha kell, még áldozat árán is fenn kell tartanom. (Helyeslés.) De én az ipart és kereskedelmet majd pártolom akkor, ha lesz, mert most, ha pártolom, csak a bécsi, csak az osztrák ipart támogatom. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ebből az egész mozgalomból, melybe nagy reményeket vetettem, csak egyetlen egy maradt: az, hogy megmaradjak az eredeti kiindulási ponton, hogy örüljek annak, hogy Magyarország gazdaközönsége egyszer életre, öntudatra ébredt, (Helyeslés a szélsübaloldalon és a baloldalon.) és ne engedjük, hogy ez a közönség elaludjon; másodszor az egyik is, a másik is vállat vállhoz vetve, a pártpolitikát félretéve, egyetlenegy czélt tűzzünk szem elé, minden földmivelési érdeket Magyarországon támogatni igyekezzünk, hogy magunk koldusbotra ne jussunk. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Madarász József: Önálló gazdaság! Uray Imre: Most áttérek a költségvetésnek néhány részletére. Sok ideig nem akarom igénybe venni a ház türelmét, hanem csak kiveszek ezen minisztérium resszortjából három ágazatot, a legfontosabbat. Itt vannak pl. az állami erdők. Itt a bevétel — kerekszámban beszélek — 13 millió korona, a kiadás kitesz 9 millió koronát, a jövedelem tehát három és fél millió korona. A 700—800.000-ekről nem beszélek. Urasán csinálom, mint a miniszter ur szokta. (Derültség.) A ki felületesen nézi ezt a dolgot, ebben KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906, IV. KÖTET. nem talál semmit; hisz jövedelmezett három millió forintot. De vegyük tekintetbe, hogy két millió katasztrális hold erdőségről van szó, s hogy ez a jövedelem megfelel 1 forint 60 krajczár haszonnak holdankint. Micsoda erdő az, melynél nem több holdankint a jövedelem, holott egy privát ember 100 — 150 forintot is elér. Ha egy gazdaságban 9 millió rezsi mellett 13 millió a bevétel, én azt az ispánt menten elcsapom, mert nem tudok mellette megélni és ráfizetek, hiszen igy az alapvagyonnak még csak két °/o kamatját sem látom. (Mozgás a középen.) Ezt a gazdálkodást én jónak és reálisnak nem tartom, főleg ha azt nézem, hogy ezen költségvetésben Horvátországgal együtt 60—61 millió korona a kiadás, 45 millió korona pedig a bevétel, a mi az egész jövedelemnek több mint a fele, a mely dologi és személyi járandóság czimén megy el, niig Máramarosban bérleti rendszerben adják ki az erdőket és Bereg vármegyében a Tiszaparton, a hol azelőtt tutajon szállították a fát, nem vagyunk képesek fát venni, hanem Beregszászon azt a fát veszszük, a mely Gralicziából érkezik. E szerint Máramarosban, a hol az erdők nem jövedelmeznek átlag 5 pengőt sem, a Galicziából behozott fát olcsóbban veszszük, mint a mennyibe a 15 — 20 mérföldre fekvő kincstári erdőkből hozott fa kerül. (Mozgás.) A ménesbirtokokon 7 millió forint a bevétel és 6 millió forint a kiadás. Itt tehát 1 millió és néhány százezer forint a jövedelem. Ha tudnám, hogy hány hold ez a ménesbirtok, akkor meg tudnám mondani, hogy körülbelül hány koronát hozhatnak évenkint, és mert alig hiszem, hogy ezek holdankint 3—4 forintnál többet jövedelmeznének, ezeknek körülbelül 200.000 holdnak kell lenniök. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nincs annyi! 70 vagy 80 ezer!) Ha ennyi: akkor 6—7 pengőt hoz, a mi még íczimlichc. (Altalános derültség.) Itt van az állami lótenyésztés. A bevétel 2,800.000 K., és a kiadás 6,600.000 K. Egy gazdag államnak nem kell arra nézni, hogy mibe kerül valami. A melyik államnak minden dolga, minden községi iskolája rendben van és nincs két-három ezer olyan községe, a melynek iskolája még ma sincs felállítva, az experimentálhat 3 millió koronával, hogy aztán brillírozzon lovaival. De mi ezt nem tehetjük. E mellett meg kell említenem, hogy azelőtt sokkal jobban állott a magánlótenyésztés. Majd minden birtokosnak volt saját ménje. Most meg azt látjuk, hogyha valakinek van is jó lova, annak is csak állami méneket szabad használni. (Mozgás és ellenmo7idások balfelöl.) Én kérem példákat tudok. ISTem földbirtokosokról beszélek, hanem olyan gazdákról, a kiknek sokkal jobb lova volt, mint a szomszéd méntelepen és nem engedték meg, hogy sajátját használja. A t. parancsnokság pedig tiszta vak lovakat hozott oda, olyant, a melyet ha kieresztenek az istállóból, többé nem talál oda vissza. (Derültség.) 31