Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

242 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. Gr. Zichy Aladár: Fel kell jelenteni és akkor megszüntetik! Uray Imre: Nem versben beszélek. Tényeket hozok fel. Ez a csaradai állomáson történt. A kormánynak és a miniszternek egy kötelessége van. Azt a gazdasági ágat, a mely nem prosperál, a mely fejlődni nem tud, mert gyermekkorát éli, a melyet a publikum szegénysége folytán nem leket életre kelteni, segíteni kell, lábra kell állítani. De ka lábra állott, akkor menjen a maga utján. Huszonnégy éves embert nem kell gyámság alatt tartani. Lehetetlennek tartom, hogy a mikor Magyarországon harmincznégy esztendőn keresztül örökösen nagy áldozatokat hoztunk a lótenyésztésre, akkor az angolok azon panaszkodhassanak, hogy csupa stupid lovakat kapnak azért a rémséges pénzért. (Zaj a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, itt vették a lovakat Magyarországon és ha annyi pénzünkbe kerül nekünk a lótenyésztés emelése, annyi stupid lónak nem is volna szabad lennie. (Zaj.) Azt mondják: az a czél, hogy versenylovakat neveljünk. Hát bocsánatot kérek, már kijelentettem, egy gazdag állam experimentálhat, de egy államban, a mely maga koldus, a hol a hitbizományi birtokosok és a főrendek olyan gazdagok, mint Magyarországon, ha ezek futtatni akarnak, futtassanak a maguk költségén, de ne a publikum és a szegény nép pénzén. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Én hallom, hogy — nem tudom — 30.000 frtos lovat egyik-másik kibérel 500 írtért, és ott tartja magánál. Persze, ha elpusztul az a ló, az az ország kára, nem az övé, ő nem koczkáztat semmit. Én nem vagyok ellene, nekem nagy büszkeségemet képezi, hogy ha Kincsem és Kisbér és más lovaink — ha mi már magunk nem tudunk magunknak becsületet szerezni — legalább ezek szereznek nekünk becsületet. (Elénk derültség. Mozgás.) Hanem ez aztán ne menjen közköltségen. Én tehát a magam részéről elérkezettnek látom az időt, hogy a miniszter ur ezen a téren leszereljen, ha másért nem, nemzeti szempontból, mert hát én azt látom, hogy a közös hadseregbeli kétfejű sasos csákóju katonák nevelik ott azt a csikót. Hát miért nevelik? Hát nagyobb respektusa van annak a csikónak a kétfejű sasos csákóju katona előtt? (Élénk derültség.) Hiszen hogy a miniszter urak nagy respektussal vannak a kétfejű sas iránt, azt én tudom régen, de az a csikó kutyába sem veszi, nem törődik vele. (Derültség.) Felőle tehát már réges-régen lehetett volna oda magyar czimerü katonákat állítani. De hogy énnekem ott is a közös hadsereg avatkozzék bele, az nincs rendén. Hát jótáll nekem a miniszter ur, hogy ha valami eset történik Magyarországon, nem történhetik-e meg az, hogy az a Bécsből jött katonaság felül azokra a lovakra, és az egész anyagot átszállítja Ausztriába ? (Derültség. Zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: Ilyen esetről talán nincs is tudomásunk a múltból. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Hát ne mosolyogjanak az urak! Nagyon is aggodalmat keltő dolog ez! (Zaj.) Elnök (csenget) : Ne méltóztassanak közbeszólni, képviselő urak! Uray Imre: És most áttérek a gazdasági tanintézetek rovatára, a hol nem tudom megérteni laikus eszemmel, hogy Keszthelyen, Kassán, Debreczenben, és másutt katosztályu bizonyitványnyal ugyanolyan diplomát kaphat valaki, mint a milyet Magyar-Óváron csak érettségi bizonyitványnyal szerezhet. Hát minek koczkáztassa meg ezt az érettségi vizsgát? De másodszor még azt is kérdezni akarom a miniszter úrtól: méltóztassék nekem megmondani, hogy örökségképen kaptuk-e mi ezt a Magyaróvári hogy épen ott van ez az intézet? Mert eddig a publikumot azzal áltatták, hogy ott Albrecht főherczegnek uradalma lévén, ott az a fiatal ember mindjárt a legtökéletesebb gazda lesz abból, a mit ott Albrecht főherczeg gazdaságában lát. Nincs erre szükség, hiszen az intézetnek magának 500 holdnyi területe van; ez tökéletesen elég, hogy azon a gazdaságnak minden alapelemeit, a tehenészetet, kertészetet, kellőleg elsajátíthassa, mert ez a gazdaság ugy van felszerelve. Bocsánatot kérek, 200 fiatal embere Magyarországnak van ott azon az akadémián, valamennyi intelligens családoknak a sarja. Nem értem, hogyan lehet őket egy ilyen »Kraehwinkl«-ben tartani; a Duna fenekétől csupa miazmás helyen. (Ellenmondás a néppárton.) Bocsánatot kérek, én magam voltam ott, nem más szájával laktam jól. (Derültség a jobboldalon) Van ottan két rossz kávéház, meg két rossz korcsma; társadalmi köre pedig annak a fiatalságnak semmiféle sincsen, és így az a fiatal ember nem csinál egyebet, mint pénzt pocsékol, lumpol és horribilis pénzébe kerül a szüleinek. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Semmi társadalmi rutint el nem sajátíthat, a mi pedig nagyon szükséges a fiatal embernek, hogy érintkezhessek valakivel; az ott abszolúte ki van zárva. Nem akarok tovább menni ezen a téren, privátim még többet mondhatnék a praxisomból a t. miniszter urnak, majd meg is fogom neki mondani, de a t. ház előtt nem akarok ezzel előállani és e tekintetben tovább nem megyek. De méltóztassék nekem elhinni, hogy ezek a fiatal emberek még közegészségügyi szempontból is feleszámban tönkre vannak téve. Én tehát a magam részéről nem látom be annak a szükségét, hogy ez a tanintézet épen Magyaróváron legyen. Méltóztassék azt egy olyan helyre áttenni, a hol társadalmilag is képezheti magát fiatal ember, és a hol egész nap nemcsak korcsmákkal és kávéházakkal van összeköttetésben. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Egy másik kérdés, a mit fel kell hoznom, mit már hat évvel ezelőtt mondtam a t. miniszter urnak, hogy nálunk akadémiát végzett emberekben nincsen hiány. Hanem méltóztassék inkább oda hatni, hogy a 2—3—400 holdas kisgazdák számára jó