Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-72
72. országos ütés 1902 márczius 13-án, csütörtökön.. 231 sem abban, hogy a bor mikép kezeltetik és iniképen tétetik piaczképessé. Itt rejlik az oka annak, hogy még most is oly nagy mennyiségű bor van felhalmozva a nélkül, hogy az piaczra találna. B tekintetben azonban csak részben okolom azt a szerződést, a mely Olaszországgal fennáll és a mely a kaput nyitva hagyja az olasz borok beözönlésére. Ez az egyik baj, a mely feltétlenül nyomja az elárusító mag} r ar borgazdát. (Igaz! Ügy van! a nép-párton és a szélsőbaloldalon.) A másik baj az, hogy a bortermelő közönség legnagyobb részében nincs meg még az a tudás, hogy mikép kell a bort a piaczra-bocsátásra elkészíteni. Még nagyobb hátrány, hogy a borvevők nem igen szeretnek 10—15—20, vagy százféle bort kicsinyben, 10—20 hektoliterenként összevásárolni, hanem szeretnek egyforma bort nagy mennyiségben vásárolni és szeretik, hogyha üzletet kötnek külföldön, hogy azt mondhassák, hogy ebből a mintából van nekem ezer, kétezer, vagy tízezer hektoliter borom. Különösen tapasztalja ezt az ember, ha külföldön jár és korcsmárosokkal beszél. Magamnak is volt alkalmam a külföldön beszélni ilyen korcsmárosokkal és midőn kérdeztem tőlük, miért nem jönnek hozzánk, hiszen ez a bor nem is hasonlítható a magyar borokhoz, a melyeket pedig én sokkal olcsóbban volnék képes nekik szállítani, a felelet az a kérdés volt, hogy mennyit volnék képes szállítani egyféle középminőségüt. Mikor azt mondom, hogy egy minőségből legfeljebb 80—100—200 hektolitert, erre azt válaszolta az illető vendéglős, én nem tehetem ki a vendégeimet annak, hogy egyik hónapban ezt a minőségű bort igyák, a másik hónapban pedig amazt. Ez a legnagyobb hiánya a bor értékesítésének és itt lép előtérbe fontos intézmény, a mely ugyan még csak kezdetét éli, de a melyről örömmel tapasztaltam, hogy az idén sokkal több lett felvéve ennek előmozdítására, mint tavaly. A múlt esztendőben kifogásoltam, hogy csak 30.000 korona vétetett fel a pinczészet, szóval a mintapincze és az egész pinczeszövetkezeti ügy fejlesztésére. Most látom, hogy 122.000 korona van felvéve, ez is mindenesetre igen csekély ennek a nagyhorderejű kérdésnek a megoldásához, vagy csak egy bizonyos fokozatos fejlődéséhez is. Nézetem szerint pinczeszövetkezetek igen sok helyen alakulnának, hogyha anyagi segély állana rendelkezésre, mert az az agyonzaklatott kisgazda felvette azt a jelzálogkölcsönt a szőlőjére és nemcsak, hogy a kamatot alig képes fizetni, de mert még a többi berendezésre, pinczeépitésre, stbre is kell a pénz, ezt már váltóra vette fel. Ha pedig ennek tőkéjét és kamatját nem törleszti, akkor elárverezik mindenét. Nem lehet kívánni, hogy azok a kisgazdák itt összeállva annyi anyagi erőt tudjanak összehozni, a melylyel egy ilyen; pinczeszövetkezetnek a megalakítása, berendezése és felállítása jár. (Igaz! JJgy van ! a néppárton és a szélsöbaloldalon.) Épen ezért kívánatos volna, hogy a t. pénzügyminiszter ur e téren ne fukarkodjék annyira és bocsásson nagyobb összeget e czimen a földművelésügyi miniszter ur rendelkezésére, mert ezzel csak az adóalapot emeljük és képessé teszszük a kisgazdát, hogy adóját pontosan megfizethesse, tehát ez a segítség megtérül a pénzügyminiszteri tärczánál is. Csakis pinczeszövetkezettel lehetne jó és egyforma minőségű bort piaczra hozni. Szükséges volna ez azért is, mert ezek a pinczeszövetkezetek igazi ellenőrzői volnának a borhamisításnak, mert éber szemmel kisérnék, hogy a területükön hamisbort ne mérjenek ki, az ő érdekük lévén, hogy boraikat minél jobban értékesíthessék. Ezek a pinczeszövetkezetek tehát úgyszólván detektív szolgálatot teljesítenének, mert másként ezeket: a visszaéléseket felderíteni ugy sem lehet. Mindnyájan tisztában lehetünk azzal, hogy azt a furfangos manipulácziőt, a melylyel ezek a borhamisítók élnek, más módon, mint így, felderíteni nem lehet. Csak ekkor lehetne őket kikutatni, megcsípni és alaposan megbüntetni. (Igaz! Ugy van! a néppárton.) A mi a mííborgyártást illeti, e téren szintén értünk el eredményt. Ugy tudom, hogy ennek a felfedezésére az 1899-iki év mutatta fel a leghatalmasabb eredményt, a mely esztendőben sokszorta több műborgyártási eset lett felfedezve, mint a mióta a műborgyártási törvény meghozatott összesen. Azelőtt semmibe sem vették a törvényt, de a mint már az általános bajoknál emiitettem, ennek oka az volt, hogy mindent a tőke ragadott magához. A tőke volt a gazda, az iparos, és minden. így volt ez a műborgyártásnál is. A nyakára mentek a termelőnek a műborokkal és nem volt ember, nem volt közeg, a ki őket nyakoncsipte volna, hogy a méltó büntetést megkapta volna. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy ma már nem hamisítanak, bizony még nagyon sokfelé. És az ember csak akkor, tudja meg ezt, ha egy kissé a perifériákon utazgat és ott véletlenül bort akar inni. Az ottan kapott borról, a ki egy kicsit ért hozzá, a ki tudja, mi a bor és szokott bort inni, elmondhatja, hogy az sem termett ám tőkén. Ez irányban tehát feltétlenül gyökeres intézkedésre van szükség. Megszüntetendők a visszaélések és az ezek utján támadt bajok nemcsak adminisztratív utón, de a vasúti, a hajószállitásnál, a fogyasztási hivataloknál gyakorolt hatályosabb ellenőrzés által is, a mely ellenőrzés főleg arra terjedjen ki, hogy mennyit hoz be az illető és hogy mennyit árusit el; mert a borhamisításnak, a mely szőlőtermelésünknek és borértékesítésünknek határozottan •rákfenéje, csak igy tudjuk elejét venni. (Ugy van! Ügy van! a baloldalon.) T. képviselőház! Mielőtt még a mezőgazdaságról és a vele összefüggő kérdésekről szólanék, legyen szabad áttérnem egy igen fontos kérdésre, t. í. a telepítés kérdésére.
