Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.
Ülésnapok - 1901-72
232 72. országos ülés 1902 márczius 13-án, csütörtökön. Azt hiszem, senki sincs közöttünk, a ki a telepítésnek fontosságát és horderejét be ne ismerné, főleg pedig olyan irányban, hogy ott a magyar nemzeti érzés, érdek és eszme kidomborodjék. Ez képezheti tulaj donkópeni inditó okát annak, hogy egyszer már a tclepitési kérdéshez is hozzányúljunk és azt végre megoldjuk. Nagyon jól tudom, hogy igen nehéz egyszerre létesíteni nagyobb telepeket és nem is vélném helyesnek, hogy mi forszírozzuk a nagyobb telepítéseket, illetve egész községek telepítését. De szükségesnek tartom, hogy összes erőinket tegyük össze, hogy azt a mindennapi birtokváltozás folytán létrejött kitelepítést, vagy eltelepitést megakadályozzuk. Ha megnézzük a stastisztikai adatokat és látjuk azokból azt az óriási nagy birtokváltozást, a mely legnagyobbrészben a kisbirtokra esik: akkor nagyon fontos kérdésként áll előttünk, hogy a telepítési akcziót ne vigyük-e át a védelmi térre, hogy megvédelmezzük ezzel a kisembereket az ő kisbirtokukban. (Helyeslés a baloldalon.) A mint a statisztikai kimutatás igazolja, a telekkönyvi birtoktest-forgalom volt 1900-ban szerződés folytán 366.956 esetben; egy horribilis szám, a mely mutatja, hogy szerződések folytán menynyire változtak a birtokok. És tovább nézve a statisztikai adatokat, láthatjuk, hogy 1891-től kezdve, nem is tíz esztendő alatt majdnem 64.000-rel nagyobb azon birtokok száma, a melyek szerződés folytán változtak. Ha már most nézzük, hogy végrehajtás folytán mily mértékben változtak a birtokok, láthatjuk, hogy 1891ben 14.978 volt az árverezéssel történt birtokváltozás, 1900-ban pedig már 19.228, tehát majdnem 30°/ 0-kal több. Érdekes még, hogy halálozás folytán mennyivel szaporodott a birtokváltozás. Ugyanis 1891-ben 74.616, ma 125.512, tehát horribilis módon emelkedik a halálozás folytán való birtokváltozás. Hova méltóztatnak ezt magyarázni? Hisz akkor is körülbelül annyian haltak el. mint ma, tehát ebben valami nagy különbség nincsen; hanem igenis ott van az ok a birtokok elaprózásában, a minek folytán a halálozás következtében való birtokváltozások száma természetes, hogy óriási módon növekedik. (Ugy van! TJgy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Nagyon szeretném, de nem tudtam megtalálni, hogy ezen birtokváltozás területek arányában hogyan oszlik meg. Végtelen tanulságos lenne, ha látnók, hogy ezen birtokváltozásból mennyi esik az öt holdon aluli és mennyi az ötven vagy száz holdig terjedő birtokokra, mert csak ebből a statisztikából tudnók meg, hogy a kisbirtokok változása milyen nagymérvű. A telepítésről szólva, óhajtottam a birtokváltozások nagy mérvére is rámutatni. (Halljuh! Halljuk! a baloldalon. Elnök csenget.) És a ki arról akar meggyőződni, hogy mennyire megszívlelendő dolog az, hogy módot találjunk e nagymérvű birtok változások megakadályozására. a melyeket leginkább az adósságteher és az uzsorakölcsönök idéznek elő, az olvassa el ezt a statisztikát és abból látni fogja, hogy azok a kisbirtokok mily számban szerepelnek ezen uzsora vagy eladósodás folytán való kényszereladásban. Az ezen irányban való tevékenység annál inkább kívánatos, mert a nemzetiségi vidékeken, különösen a román vidékeken, a román nemzeti bankok nagy erővel dolgoznak azon, hogy a földbirtokot megszerezzék és román kezekbe juttassák. Major Ferencz: Ha azt látjuk, hogy ott a pénzintézetek nemzetiségi szempontból szerepelnek, feltétlenül kívánatos, hogy nálunk necsak olyan pénzintézetek létezzenek, a melyek a tantiémre és az osztalékra dolgoznak, hanem azzal is törődjenek, hogy az a birtok magyar ember kezében maradjon és ne jusson porosz, vagy nem tudom milyen ember kezére, (Élénk tetszés a bál- és a szélsöbaloldalon.) s hogy arra a pénzre rá legyen sütve a magyar államiság bélyege az utolsó fillérig. (Ugy van! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) És nagyon fontos dolog, hogy ebben az irányban mi is tegyünk valamit. (Ugy van! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon. Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos: Idegen kézre jut minden! Major Ferencz: Igen helyesen méltóztatott Holló Lajos t. barátomnak megjegyezni, hogy sajnos, igen sok birtokot szereznek meg a külföldiek ; sajnos ez azért, mert azok társadalmi adózással nem járulnak hozzá a közélethez, pedig nagyon jól tudjuk, hogy azoknak az embereknek, a kik igazán érzik a társadalom iránt kötelességüket, mindig nagyobb, mit erre áldozatul hoznak, a tulajdonképeni adónál. És épen azért én részemről nagyon fontosnak tartom azt, hogy lehetőleg megakadályoztassák ez, és minden, a megakadályoztatásra irányuló törekvést melegen üdvözlök, akár a kormány, akár magánosok részéről történjék. A telepítésre vonatkozólag feltétlenül kívánatos tehát, hogy ez bizonyos rendszerben történjék. Szükséges, a mint a t. miniszter ur már volt szives megígérni, hogy a telepítési törvény feltétlenül elkészüljön és a háznak minél hamarább bemutattassék. Ez annál inkább szükséges, mert a telepítések nagyon sok esetben tisztán spekuláczióból történnek és a közvetítő vágja zsebre a legnagyobb hasznot, míg a telepest megnyomorítja, és az, a ki eladta birtokát, az sem részesül abban az előnyben, a melyben kellene. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ezt látjuk az Alföldön is, hogy a közvetítők, a kik a telepítést aranzsirozzák, viszik el a zsírját mindennek. (Ugy van! balfelöl.) Az a szegény telepes, a ki jelzálogkölcsönt kap, oly mértékben van már megterhelve, hogy berendezés és egyéb szükségletek fedezésére váltókölcsönhöz kénytelen nyúlni; azt pedig tudjuk, hogy a váltó megöli a kisembert. (Egy hang balfelöl: Meg az. még a nagyembert is!) De a kisembert egészen.
