Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

222 72. országos ülés 1902 márczius IS-án, csütörtökön. múlt évi rendkívüli rossz termés idézte elő. A múlt évi termés a legrosszabbak közé tartozott; rendkívül rossz termés esetén pedig az árak természetesen magasabbak, mint jó termés idején. Megjegyzem, hogy én sem az őrlési forgalom eltörlése, sem annak visszaállítása mellett, nem beszélek, csak a tényt konstatálom ; és előre jelzem azt, a miről lesz alkalma a t. háznak is meggyőződni, hogy ha az idén pl. meglehetős termésünk lesz, áraink ismét hanyatlani fognak, és pedig annyira, hogy azt a fokot érik majd el, a melyen az őrlési forgalom fennállása idejében voltak. A határidőüzletre né2ve is előadom véleményemet. Meg vagyok győződve, t. ház, arról, hogy a határidőüzlet sem befolyásolja nagyon az árak alakulását. Sokan azt gondolják, hogy a kereskedőknek az áll érdekükben, hogy az árakat lenyomják. Természetes, hogy erre is van eset, de tudnunk kell, hogy a kereskedő nemcsak vesz, hanem el is ad, és a kereskedő érdeke azt követeli, hogy olcsón vegyen és drágán adjon el; a mezőgazda érdeke pedig az, hogy minél többet termeljen és hogy termesztményeit jó áron adja el. A midőn tehát a kereskedő vesz, természetesen azon van, hogy az árak leszálljanak, ellenben a midőn a kereskedő el akarja adni a vett gabonát — mert természetes, hogy a kereskedők az összevásárolt rengeteg gabonamennyiséget nem maguk eszik meg, hanem nyereséggel tovább akarják adni, — akkor az árak emelkedése áll érdekükben. Szóval a kereskedőknek sem mindig azonos az érdekük e tekintetben. Az egyiknek az áll érdekében, hogy a gabona ára leszálljon, a másiknak pedig, a ki ma vett gabonáját tovább akarja adni, az az érdeke, hogy a gabona értéke felszálljon. Az egyik ä la baisse, a másik ä la hausse spekulál, és épen ezen körülménynek tulajdonítom, hogy a kereskedőink által folytatott határidőüzlet a gabonaárak alakulására lényeges befolyássalnem bir.Hiszen tudjuk azt, hogy a határidőüzletet nem akkor hozták be, mikor a gabonának az ára leszállt, hanem megvolt az már a 60-as, 70-es és 80-as években is, és azt látjuk, hogy daczára a határidőüzletnek, a 60—70-es években rendkívül jó áraink voltak. Ha tehát az az állítás igaz volna, hogy az árakat a határidőüzlet nyomja le, miért nem nyomta le a 60-as és 70-es években? Nem a határidőüzlet nyomja le az árakat! Bár ez nyomná le, hiszen akkor, a mint előbb megjegyeztem, nagyon könnyen lehetne a bajt orvosolni; nem kellene akkor egyebet tenni, csak eltörölni a határidőüzletet és megvolnának a jó áraink. Sajnos azonban, hogy nem a határidőüzlet az oka ennek és nem ez határozza meg az árakat és van közvetlen befolyással az árak alakulására, hanem a világpiacz. Sokan azt mondják, hogy a budapesti piacz rendkívül rossz, és hogy a budapesti árak a legrosszabbak közé tartoznak. Nem hivatásom ezen piacz védelmére kelni; nem vagyok üzletember ; én mezőgazda vagyok és soha életemben nem spekuláltam határidőüzletben sem á la baisse, sem ä la hausse. Én magam is agrárius vagyok és gazdaember, de elfogulatlanul tekintem a dolgot. Ép az imént mondtam, hogy sokan azt mondják, hogy a budapesti piacz rendkívül rossz, az árai rendkívül alacsonyak. Ez az állítás tévedésen alapul. Ezt nem én mondom és állítom, hanem bebizonyítja és igazolja ezt a statisztika, és pedig nem az általam készített statisztikai összeállítás, hanem egy olyan statisztikai összeállítás, a melyhez kétség nem fér. A miniszterelnök ur ugyanis a budget általános tárgyalása alkalmával elmondott záróbeszédében hivatkozott a budapesti piacz áraira és összeállította ezeket a különbségeket a budapesti és a többi európai piaczok között. Itt van a miniszterelnök urnak akkor elmondott beszéde és az általa felhozott statisztikai adatok, a melyekből ép az ellenkezőről fogunk meggyőződni. Azt mondja ugyanis a miniszterelnök ur (olvassa): »Épen fordítva áll a dolog; de még elevenebb bizonyíték a következő számítás, a hol leszámítva már a szállítási költségeket és a vámot, mutatom be az európai piaczok árait. Budapesten volt 1900-ban 14 K. 91 fillér, vagyis közel 15 K. egy métermázsa búza, Beidinben 17 K. 85 fillér. Ebből a 9 K. 66 fillér legrövidebb szállítási költséget és vámot leszámítva, kiderül, hogy 5 K. 25 fillérrel volt kisebb az ár, mint Budapesten. Frankfurtban volt 18 K. 91 fillér a búza ára; leszámítva a vámot és a szállítási költségeket, mely 10 K. 71 fillért tesz ki, 4 K. 20 fillérrel volt olcsóbb mint Budapesten.« Már most nem sorolom fel mindezeket az adatokat, hanem megemlítem még Münchent és Parist. Münchenben 20 korona 90 fillér volt az ára és igy olcsóbb egy koronával. Parisban 19 korona 26 fillér árból leszámítva a 8 korona szállítást költséget és vámot, 6 korona 90 fillérrel volt olcsóbb a búza mint Budapesten. Ezeket a kétségbevonhatatlan statisztikai adatokat tekintve, nem áll tehát az az állítás, mintha a budapesti piacz olcsóbb és rossz volna. De már most megmondom azokat az okokat, amelyek teljes és tökéletes neggyőződésem szerint a termények árának hanyatlását idézték elő. Ennek, t. ház, két oka van. Először az export hiánya; másodszor pedig a túlprodukczió. Nem ugyan minálunk, hanem Oroszországban és főképen a tengerentúli államokban. Nem akarom én itt a t. házat hosszas statisztikai adatok felsorolásával fárasztani; én csak egy statisztikai adatot hozok fel. Csak Észak-Amerikára hivatkozom, hogy lássuk azt az óriási fokozását a buza-termelésnek, a mely ott valójában, mondhatjuk, ijesztő mérvben történik, Itt van pl. egy lapból, a »Handelsbericht«-ből vett statisztikai kimutatás. A czime: »Die phaenomenale Entwicklung der Vereinigten Staaten von Amerika.« Hát, t. ház, az Egyesült-Alla-