Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-72

71. országos ülés 190% márczius 13-án, csütörtökön. 223 mok termeltek 1866-ban 151 millió bushel búzát és 1900-ban a búzatermelés fokozódott 151 millió busbelról 522 millió bushelre. Itt van a bajnak az oka: az amerikai verseny; ez ellen pedig, sajnos, nem védekezbetünk. Ha a batáridőüzletben rejlenek a baj, mint már előbb megjegyeztem, ez ellen nagyon könnyen védekezhetnénk, El kellene azt kíméletlenül törülni, mint a hogy eltörültetett az őrlési forgalom, s akkor a búza drágább lenne, De mivel nem ez okozza a bajt, banem az export hiánya és a tűlmagas amerikai produkczió, azért a határidó'üzletnek akár fennállása, akár eltörlése, a mi búzaárainkat lényegesen befolyásolni nem fogja. Én nem is szólok azért, bogy akár pro, akár kontra szólaljak fel; én csak a tényt akarom konstatálni. Tehát épen az a baj, hogy nem a határidőüzlet okozza az alacsony árakat, hanem az amerikai verseny és a tengerentúli államok versenye. Hiszen nemcsak az Egyesült-Államokban fokozódik ilyes mértékben a buzaprodukezió, hanem más tengerentúli államokban is, mint Argentiniában, Egyiptomban, sőt Indiában is. És különösen, a mi az amerikai buzaprodukeziót illeti, azzal nemcsak mi, banem egy európai állam sem versenyezhet. Hasonlitsuk csak össze a mi drága szállítási eszközeinket az olcsó amerikai szállítási eszközökkel és ne felejtsük el, bogy Európából óriási kivitel van iparczikkekben és gyártmányokban Észak-Amerikába. Azok a hajók, a melyek iparczikkeket és gyártmányokat visznek ki Észak-Amerikába, hogy üresen ne térjenek vissza, és ballasztra is van nekik szükségük, megrakodnak észak-amerikai búzával, ugy, bogy azt majdnem ingyen szállítják Európába. Hogy versenyezhessünk tehát velük, mikor nálunk a szállítási eszközök oly drágák? Ez rekeszti ki a magyar búzát Angliából, Franciaországból, nagyrészt Olaszországból is. Németországból úgyis ki van zárva a búzánk a magas agrár-vámok folytán, és az orosz búza is közrehat, sőt Oroszországban is fokozódik a termelés. Oroszországban óriási területek vannak, a melyeken kitűnő a talaj, és a melyek művelés alatt sincsenek. így tehát a jövőre nézve a mi kilátásaink, mint mezőgazdáknak, a legsötétebbek, és itt javulás egykönnyen beállani nem fog. Sőt ellenkezőleg minél több, minél nagyobb területek vonatnak művelés alá, annál nagyobb lesz a produkczió, annál jobban fogja a túlprodukezió lenyomni a gabonaárakat, mert a népesség szaporodása nem tart lépést a produkczióval. Erős a meggyőződésem, hogy ezek a rossz árak csak nehezen, hosszú idő múlva fognak nálunk javulni, — kivételesen lesznek jó árak is, a mikor oly rossz esztendők lesznek, mint a múlt év, a mikor azonban a szegény gazdának jóformán eladnivalója sincsen. Erre csak egy remédium van, — és ez, sajnos, még nagyon távol áll tőlünk, — és ennek hatása csak akkor lesz, a mikor a beifogyasztás nagyobb lesz. Addig tartós árjavulásra kilátásunk nincs, nem is lehet. Most, igazán lehet mondani, a mezőgazdák helyzete nagyon súlyos. Mikép lehetne tehát a mezőgazdáknak némileg paralizálni azt a nagy veszteséget, a melyet ők a termények árainak csökkenése folytán szenvedtek ? Már most azt gondolom, hogy a dohánytermelés is arra volna hivatva némileg. Hanem a mi dohánytermelésünknek egy nagy hátránya van. A pénzügyminiszter ur tavaly vagy két év előtt elmondott beszédéből értesültem arról, hogy Magyarország dohányának nagy része rossz minőségű, és igy az állam kénytelen nagy összegeken évenkint külföldi dohányt venni. Ha már most itthon jobb dohányt volnánk képesek előállítani, akkor megszűnnék annak szüksége, hogy az állam külföldi dohányt vásároljon és azonkívül akkor több dohányengedélyt adhatna, ha jó minőségű dohányt termelnénk, exportra is lehetne dolgozni, Ugy tudom, hogy kísérletezések is történnek dohányfajokkal, de meg vagyok róla győződve, hogy Magyarország nagyon jó dohányt volna képes termelni. Nem tudom, mi lehet az oka, hogy a mostani időben a dohány minősége ritkán sikerül. Hiszen elismert dolog, hogy a magyar dohány ezelőtt hires dohány volt, mert kitűnő dohányt termelt Magyarország. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbáloldálon.) Ilyen volt a verpeléti, csetneki, szentandrási, stb. Már most a kormánynak és a t, földmivelésügyi miniszter urnak erre is ki kellene terjeszteniök a figyelmüket, és kísérletezéseket kellene tenniök többféle dohányfajjal. így aztán talán rá lehetne jönni a baj okára, és ha a dohánytermelők jobb minőségű dohányt produkálnának, akkor az állam a helyett a sok millió helyett, a mit külföldi dohányra kénytelen kiadni, inkább több dohányengedélyt adhatna, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és akkor exportra is lehetne dolgozni. Itt van továbbá a gyapjú. Már mostan, t. ház, biztosan emlékezni fognak, mert részint hallották, részint olvasták, hogy a gyapjú volt hajdan a mezőgazdáknak legfőbb és legbiztosabb jövedelmi forrása. Ez kétségbevonhatatlanul igaz és áll. Sajnos azonban, hogy a mi mezőgazdáink a juhtenyésztéssel nagyrészt felhagytak, a minek a,z oka a gyapjú árának nagymérvű hanyatlása. Ámde ez nem helyes érv, hiszen a búzának is leszállott az ára, de ebből nem következik az, hogy a mezőgazda felhagyjon a búzatermeléssel is. Egyáltalában oda kellene a mezőgazdáknak törekedniük, hogy a túlsúlyt egyik ágra se fektessék, hanem minél több jövedelmi ágat, forrást kultiváljanak. Pl. sokan mondják, épen tekintetbe véve a búza árának nagy hanyatlását, hogy jóformán fel kell a búzával hagyni és a szarvasmarhatenyésztésre kell a főfigyelmet fordítani. Ez is téves nézet. Hiszen tudjuk, hogy marhavészek gyakran látogatják meg hazánkat,