Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-71

71. országos ülés 1902 márczius 12-én, szerdán. 215 ülésterme csakugyan a jÖTendő számára készíttessék el. Azért is az igen t. miniszterelnök úrhoz ezen kettős interpellácziót van szerencsém intézni: (Halljuk! Halljuk!) Interpelláczió a miniszterelnök úrhoz. I. 1. Van-e tudomása a miniszterelnök urnak arról, hogy a készülő uj országháza ugy épitészművészeti, mint czélszerüségi szempontból kontár munka ? 2. Ha nincs tudomása, szándékozik-e erről oly módon tudomást szerezni, hogy a ház elnökével egyetertőleg az épitésben résztvevőkön kívül álló szakértőkkel az egész épületet haladék nélkül megvizsgáltatja ? 3. Ha van tudomása róla, vagy ha magának, minden részletre kiterjedőleg ily módon tudomást szerez: szándékozik-e akár parlamenti, akár rendes birói utón megállajnttatni, hogy a felelőség kit, vagy kiket terhel, s ezt, vagy ezeket, a kiderítendő kár összegéig felelőssé tenni ? II. 4. Megvizsgáltatta-e a miniszterelnök ur, a ház elnökével egyetertőleg, az épitésben résztvevőkön kivül álló szakértőkkel a készülő uj országház képviselőházi üléstermét? 5. Ha nem vizsgáltatta meg: szándékozik-e megállapítani ily módon minden kétséget kizárólag azt az el nem palástolható tényt, hogy a terem kicsiny és hogy ott a képviselőházi tanácskozások csak kényszerelhelyezést nyerhetnek, a mi elkerülhető, mert a dolgon, alapos munkával bár, és nagyobb kiadással, de segíteni lehet? 6. Szándékozik-e a miniszterelnök ur haladéktalanul intézkedést tenni az iránt, hogy az ülésteremben az eddig folyamatban levő munkálatok beszüntettessenek, s hogy az ülésterem, ennek feltétlen megnagyobbítása mellett, újra építtessék ? Csak azt van szerencsém ehhez még hozzátenni, hogy néhány hozzáértő műépitészszel érintkezésbe léptem és azok föltétlenül lehetőnek tartják azt, hogy pár százezer forinttal az üléstermet czélszerüségi szempontból átalakítsák. Pártom nevében tisztelettel bejelentem, hogy, ha már annyi millió ment el a parlamentre, akkor azt a pár százezer forintot is készséggel megszavazzuk, csak éressék el az a czél, a mely kitüzetett. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik ÍTessi Pál képviselő ur interpellácziój Budapesten felállítandó szabadságharcz-szobor tárgyában .(Ralijuk! Halljuk I) Nessi Pál: T. ház ! Érzem helyzetem nehézségét, mert még visszhangzanak keblemben azok a szép szavak, melyeket Lengyel Zoltán igen t. képviselőtársam az imént a Kossuth-szobor tárgyában elmondott. Tárgyilagos akarok lenni, de lehetünk-e tárgyilagosak akkor, mikor egész bensőnkben fel kell háborodnunk azon, hogy hazánk legnagyobb fiának, közéletünk ujjáalkotójának: Kossuth Lajosnak szobrát ez a nemzet nem akarja megcsinálni. . . Visontai Soma: A nemzet akarja, csak a kormány nem. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Nessi Pál: ... mikor a hivatalos nemzet, vagyis a nemzetnek a képviselőházban megnyilvánult többsége nem akarja azt megcsinálni, hanem hozzájárul bűnös módon ahhoz, hogy e szobrot elsikkaszszák. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Lehetünk-e tárgyilagosak akkor, midőn olyan ügyről akarunk beszélni, mely szivünkhöz oly közel áll, a mikor ajkunkra a szót szivünk adja meg. (Tetszés a szélsöbáloldalon.) A magyar szabadságharca emlékének megörökítéséről óhajtok szólani, (Halljuk! Hadijuk!) helyesebben a magyar szabadságharcz emlékoszlopa elkészítéséről és felállításáról, mert hiszen a magyar szabadságharcz emlékét megörökíteni nem kell! Meg van annak emléke arany betűkkel örökítve a történelemben és be van az vésve minden magyar ember szivébe. (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Arról van szó, t. ház, hogy érczbe öntött emléket állítsunk azoknak a félisteneknek és azoknak a névtelen hősöknek, a kik egy magasztos eszméért, a magyar haza függetlenségének és szabadságának eszméjeért küzdöttek és vérzettek. {Ugy van! a szélsöbáloldalon.) Kecskeméthy Ferencz: És a kiknek köszönhetjük, hogy itt vagyunk! Nessi Pál: T. ház! Egy nemzetnek csak akkor van jövője, ha meg tudja becsülni a multat, ha a múltnak tanulságaiból merit okulást a jövőre nézve. Csak annak a nemzetnek van jövője, a mely nagy fiait meg tudja becsülni ugy, hogy példányképekül állítja őket oda a jövő nemzedékek elé; ha odaállítja azokat a férfiakat, a kik példát adtak arra, miként kell a nemzetért önzetlenül dolgozni, fáradni, küzdeni; a nemzetért és hazáért önzetlenül élni és ha kell, meghalni. (Elénk tetszés a szélsöbáloldalon.) Ha valamikor, ugy most van szükség ezen nagy példákra, mert hiszen ha közéletünk terén körülnézünk, azt látjuk, hogy közéletünk egészen elposványosodott; (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) álladalmi és társadalmi életünk minden terén már kihalóban van, ha ugyan még ki nem halt, az önzetlenség, (Ugy van! a szélsöbáloldalon.) mindenütt a protekczionizmus és szervilizmus uralkodik, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) sőt már a magyar ifjúság is a reakczió karjaiba veti magát, (Igaz! Ugy van! a szélsöbáloldalon.) a helyett, hogy mint a rügyeket fakasztó tavasz, reményeknek élne és eszmék iránt buzdulna fel; azon nagy eszmék iránt, a melyekért a 48-as idők férfiai megtudtak halni: a szabadság, egyenlőség és testvériség nagy eszméiért. (Tetszés a szélsöbáloldalon.) Akármerre nézünk is, mindenütt a meg-