Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-64

u 64. országos ülés 1902 márczius 4-én, kedden. végezze, hanem a közigazgatásnak egy részében is, abban, a mely őt megilleti, részt vegyen. — Én a vármegyének a közigazgatásban való részvételét eltörölni nem akarom, rendelkezési, igazgatási jogot akarok neki adni, de természetesen azokban a keretekben, hogy minden téren hatályosan érvényesüljön az állami akarat. — Magyarországon, ha a megyét és a megyei közigazgatást eltörölnők, hézag támadna a község és a kormány között. — Sehol a világon nem lehet ugy adminisztrálni, hogy a község és legfőbb adminisztraczionálisinstanczia, a kormány közt ne legyen valami. Magyarországnak a jogfejlődése. történelmi tradicziói megadják nekünk ezt a legtermészetesebb szervet. Semmiféle kerü'eteknek. semmiféle egyéb közbevetett czirkulusoknak megállapítása nem lenne sem ezen történelmi tradicziói, sem a magyar nemzeti állam követelményei szempontjából indokolt. (Helyeslés.) Közbevetőleg egy észrevételt hallottam, hogy ezt már hallottuk a miniszterelnök úrtól. Ezzel szemben kétségbe vonom, hogy azt mindenki hallotta volna, mert hiszen maga a képviselő ur előbb egy disszertációt tartott itt és kontra ezen nyilatkozat ellen szólt. Ebből következtetem, hogy mégsem felesleges itt ilyen elvi kijelentéseket megismételni. (Folytatólag olvassa): »En azt akarom, hogy a megye a maga önkormányzati jogainál fogva ellenőrizhesse az adminisztrácziót. Azt akaróin, hogy a megyei élet, a megye terme ezután is a közéletnek iskolája és preparandiája legyen, hogy abban a preparandiában, a mely ott künn van, a magyar közszellem, a magyar társadalomnak a közügyek iránt való érdeklődése, a közügyekben való részvétele a maga legitimus határai között ápoltassák, ugy, hogy mindaz, a mi teher, ami sallang, a mi haszontalan kinövés, a mi haszontalan adalék, a mi nem lényeg, onnan elimináltassék és maradjon meg az önkormányzat lényege«. (Helyeslés.) Tovább ismét folytatta : » A kinevezés hive vagyok, bár elismerem, hogy a megyei önkormányzatnak és minden önkormányzatnak igen becses alkateleme, eminens nagy joga, hogy saját f unkezionáriusait, a kiket akarata érvényesítésével megbíz, maga válaszsza, de mégis azt tartom, hogy ez nem esszéncziális, nem elkerülhetetlen, nem sine qua non feltétele az önkormányzatnak. Azt tartom, hogy biztosítani kell egy nagy czél elérését, hogy az állami akarat érvényesüljön minden téren, mert ezt az országot a magyar nemzeti állam politikájának követelményeihez méltóan választott tisztviselőkkel adminisztrálni lehetetlenség. (Helyeslés. Mozgás a szélsöbaloläalon.) De itt van egy másik czél: az, hogy meglegyen az adminisztrácztónak a maga szakavatott, abban életpályát kereső és teljesen és odaadással annak élő tisztviselő kara.« »Mikor elválasztottuk az igazságszolgáltatást a közigazgatástól, mindenki ellenezte a túloldalon, mindenki azt mondta, hogy ez megöli a vármegyét, megöli az önkormányzatot és veszélybe dönti Magyarországot. És azon az elven, hogy a közigazgatás elválasztatik az igazságszolgáltatástól, felépítettük a magyar juszticziát oly magaslatra, hogy, azt lehet mondani, minden követelménynek megfelel. Hát a közigazgatás nem kevésbbé lényeges eleme az állami életnek? Sőt többet mondok: a közigazgatás a magyar állam fejlődése és megerősítése nagy szempontjainál és a magyar állam nemzeti politikájánál fogva még fontosabb, mint az igazságszolgáltatás. (Uyy van! Ugy van!) A ki tehát ennek az országnak adminisztráczióját javítja, hogy az gyorsabb, hatályosabb, közvetlenebb, jobb és a modern élet igényeinek megfelelő legven. az ennek az országnak még nagyobb jótevője lesz, mint azok voltak, a kik az igazságszolgáltatást reformálták.* T. ház! Nem idézek többet a miniszterelnök urnak igen érdekes fejtegetéseiből, mert ezekben is nagyjában össze vannak foglalva azok az irányelvek, melyek a reformnak sarkelveit képezik. Én ezeket az elveket elfogadom és magaméinak vallom, s ezek szem előtt tartásával fogom megkonczipiálni a közgazdasági igazgatásnak azon szervezetét, melyet a reformálandó közigazgatás keretében beilleszthetőnek vélek. (Halljuk! Halljuk!) Elöljáróul meg kívánom jegyezni, hogy ezúttal kizárólag a vármegyei közigazgatás kereteivel fogok foglalkozni, s azzal is csak annyiban, a mennyi szükséges a szervezet egységes felfoghatására. (Halljuk! Halljuk!) A vármegyei közigazgatásnak feje a főispán, helyettese az alispán . . . Molnár Jenő: A feje rossz ! Az a baj! (Ugy van! a széls'baJ old álon.) Boncza Miklós: A vármegyék közigazgatási szervezete négy szakosztályból áll: Első szakosztály: Ahalános közigazgatási szak. Élén áll az alispán. • Várady Károly: Hát a főispán hol áll? Boncza Miklós: Tetején az alispánnak. (Derültséf/ a széUobaloldalon.) Ügyköre: A törvényhatósági közgyűlés elé tartozó ügyek előkészítése, közrendészet, katonaügy, árvaügy, közegészségügy, anyakönyvi ügyek, filantrópia, fegyelmi ügyek, jogügyek. Második szakosztály: Pénzügyi igazgatás. Élén áll a pénzügyi tanácsos. Ügyköre: A jelenlegi pénzügyigazgatási ügykör. Harmadik szakosztály : Tanügyi igazgatás. Élén áll a tanügyi tanácsos. Ügyköre: A jelenlegi tanügyi igazgatás és egyéb kulturális ügyek. Negyedik szakosztály: Közgazdasági igazgatás. (Hulljuk! Halljak!) Élén áll a közgazdasági tanácsos. Hatásköre: Utügyek, kulturmérnökség, állategészségügy, állattenyésztés, mezőgazdaság, erdészet, ipar, kereskedelem, forgalom. Elsőfokú közigazgatási bíróság. Hatásköre: A törvény által hatásköréhe utalt ügyek. A kihágási ügyek másodfokú bírósága. , • . •-.