Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-64

64. országos ülés 1902 márczius 'i-én, kedden. 15 Ezzel szemben megkísérlem konstruálni a vármegyei önkormányzatot. Törvényhatósági közgyűlés. A törvényhatóság évente két rendes és a szükséghez képest rendkívüli közgyűlést tart. Elnöke a főispán. Hatásköre: az alkotmány fölötti felügjelet; (Mozgás és derültség a szélsőbaloldalon és a néppárton.) felirati és levelezési jog; ellenőrzése és felügyelete a vármegyei közigazgatásnak. Tárgyalja a közigazgatási bizottság feléves jelentéseit. A tisztviselők ellen fegyelmi eljárást rendelhet el. (Mozgás a szélsTbaloldalon.) A vármegye területén a közgazdasági kulturális és humanitárius ügyekben intézkedhetik. A vármegye autonóm jogkörében szabályrendeletet alkothat. Törvényhatósági adókat szavazhat meg. Keheléből választja a közigazgatási bizottság tagjait, kik egyes szakosztályokban és teljes ülésekben működnek. Kebeléből választja az országgyűlési képviselőválasztással kapcsolatos ügyek ellátására hivatott bizottságot. Az önkormányzat körébe tartozó ügyek ellátására bizottságot küld ki. T. ház! Midőn közigazgatásunk reformjának ezen tervezetét igy összeállítottam, nem vezetett más czél, mint az, hogy nagy körvonalakban felmutassak egy képet, s abban jelezzem, hogy közgazdasági igazgatásunknak minő szervezetet kellene felállítani. Ezért én ennek a tervezetnek részletes indokolásával nem foglalkozom, mert jól tudom, hogy egy parlamenti beszéd keretében ily nagy kérdéseket részletezni nem lehet, Azonban, midőn bezárom beszédemet, engedje meg a t. ház, hogy ez alkalommal ismét az igen tisztelt miniszterelnök úrhoz forduljak. (Halljuk ! Hulljuk!) T. ház! A napi sajtóban minduntalan felmerül az a hír, hogy a miniszterelnök ur miniszterelnöki dolgaival annyira el van foglalva, hogy a belügyi tárczának folyó ügyeit nem tudja késedelmezés nélkül elvégezni. Nem tudom, van-e ennek alapja vagy nincs. Egyet azonban tudok, (Halljuk! Halljak!) és ez az, hogy a mostani viszonyok közt kérnünk kell a miniszterelnök urat, hogy ne adja ki kezéből a belügyi tárczát. (Élénk helyeslés a jobboldalon. Zaj a szélsöb i loldn Ion.) Gáli Sándor: Nem adja ki úgyse! Boncza Miklós: Mert a folyó ügyekben netalán elnállható késedelmek... Széll Kálmán miniszterelnök: Dehogy állnak! Kszükben sincsen! Boncza Miklós: Nem tudom, de azt is konczedálom az ellenzéknek, hogy beállhatnak késedelmek. Ezek a késedelmek azonban sokkal csekélyebbek és annyira elenyésző semmiségek ahhoz képest, a mi a t. miniszterelnök úrra vár, hogy Magyarország közigazgatásának nagy reformját megalkossa és keresztülvigye. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.) És azért a nemzet nevében kérem, hogy az ő nagy alkotó képességével, talentumával és zsenijével vesse magát erre a kérdésre. (Élénk helyeslés jobbról és a középen.. Mozgás a szélsőbaloldalon.) Mert ez a legelső és legfontosabb állami kérdés Magyarországon, mint a hogy maga a miniszterelnök ur is kijelentette, hogy még az igazságszolgáltatásnál is fontosabb. A belügyminiszteri tárcza költségvetését elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés jobbról és a középen. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Kubik Béld jegyző: Hellebronth Géza! Hellebronth Géza: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A nagy arányokban folyt és lezajlott általános vita után, melyben a nemzet nagy érdekeit érintő kérdések — elismerem, — minden oldalról kellő alapossággal megtárgyal tat tak, de a melyben — fájdalom, — mi, e padokon ülők, a t. kormány részéről vajmi kevés vagy épen semmi megnyugtató választ sem kaptunk: (Ugy van! a baloldalon.) méltóztassanak nekem megengedni, hogy most már a részletes vita szűkebb keretében magának a belügyi tárczának egyes tételeihez szóljak néhány szót. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a szélsőhaloldalon.) Ha egy idegen jön Budapestre és meglátja ezt a fényben úszó, fő- és a papiroson székvárost az ő palotasoraival; ha látja azt a nyüzsgő életet, azt a hullámzó embertömeget az utczákon, a melynek azonban — fajdalom talán 50°/o-át a munkanélküliek teszik ki; (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) ha meglátja azokat a csillogó, de ki nem fizetett kirakatokat és ha meglátja, azt a száztornyu, nem is fejedelmi, hanem valósággal mesébe illő pazarlással kiállított czifra palotát, a mely hivatva leend egy állítólag szuverén nemzet törvényhozóit magába fogadni: akkor azt hiszi, hogy ez a Magyarország, a melyet eddig jóformán csak czigányairól, vagy talán Istenben boldogult TJrechia urnak avagy talán a t. szász uraknak czikkeiből ismer, a fény és a gazdagság tetőpontján álló hatalom. Hanem, ha egy kissé komoly szándékkal jött, ha tanulmányozni akarja közállapotainkat és legelőször is kezébe veszi az igen t, pénzügyminiszter ur expozéját, a mely — megvallom — elég igazságérzettel és elég élethűen festi az általános szegénységet, a nyomasztó anyagi gondokat, a földművelés, ipar és kereskedelem általános pangását: akkor — azt hiszem, — a fényről és gazdagságról alkotott véleménye kissé lejebb fog szállani. Hogyha pedig ezt az expozét összehasonlítja az ugyanazon t. miniszter ur által beterjesztett ezermilliós költségvetéssel; ha kissé több időt vesz magának és kimegy a községekbe, a városokba is, és megnézi azoknak a községeknek, azoknak a városoknak költség-