Képviselőházi napló, 1901. IV. kötet • 1902. márczius 4–márczius 20.

Ülésnapok - 1901-70

186 70. országos ülés 1902 márczius 11-én, kedden. kosainak; és ha tekintetbe méltóztatnak venni, hogy ez a jövedelememelkedés még fokozható lesz az által, ha a fölclmivelésügyi kormány ré­széről a vadállományunk emelése érdekében haté­kony befolyások érvényesülnek; ha tekintetbe méltóztatnak továbbá venni azt a körülményt, hogy épen a vadászati szezon alatt egyes vidé­keknek szegény munkanélküli népei, mégis egy, ha ma még nem is nagy, de valamelyes jöve­delmi forráshoz jutnak: akkor bizonyára helyes­nek méltóztatnak találni a földmivelésügyi kor­mánynak ezen újítását és az erre fordítandó ösz­szegnek a költségvetésbe való beállítását örömmel üdvözölhetjük. (Élénk helyeslés.) A ménesbirtok-gazdálkodásoknál a rendes kiadások 150.000 korona apadást mutatnak és ezen rendes kiadási apadás teszi lehetővé azt, hogy a rendkívüli kiadások rovata alatt 105.000 korona emelkedés legyen feltüntethető a nélkül, hogy ez a tárcza nagyobb megterbeltetését vonná maga után. Ezen 105.000 korona több-kiadás megoszlik a gödöllői uradalom felszerelési költ­ségei és ugyancsak a gödöllői uradalom tenyész­marhaállományának kicserélése körül felmerü­lendő kiadások között. Ugyancsak ebből a több­kiadásból lesznek fedezendők azon sok beruhá­zási költségek, a melyeket a fogarasi uradalomnak ismét állami kezelésbe való átvétele idéz elő. Az állami lótenyésztő-intézeteknél a rendes kiadások és a beruházási rovatok apasztatnak az 1902-ik évre; az átmeneti kiadásoknál 63.000 korona emelkedést találunk. Ezen átmeneti kiadá­soknak emelését szükségessé tette némely, az állami lótenyész-intézeteknél szükségessé vált egészségügyi és tűzrendészet] szabályoknak meg­valósítása. E czim végösszege képezi a tárcza rendes kiadásainak sorában az összes czimek között — az állami erdők kivételével — a legnagyobbikat, jeleztetvén ez által az is, hogy a földmivelésügyi kormánynak mennyire komoly és őszinte gondos­kodása tárgyát képezi állami lóállományunk emelése és ezáltal a köztenyésztésnek is emel­kedése. Ha figyelembe veszszük t. képviselőház, hogy az 1899. évben Magyarországról 36.000 darab igásló szállíttatott külföldre, vagy ha nézzük az 1900. évi statisztikai eredményeket, a, melyek szerint igásló 34.000, hátasló pedig 14.000 szállíttatott külföldre: akkor ez nemcsak azt jelenti, hogy lőállományunknak a külföldre való szállítása által nagyobb tőkét hoztunk be az országba, hanem jelenti talán azt is, hogy az az irány, a melyet a földmivelésügyi kormány lótenyésztésünk körül követ, helyes, mert hiszen azok a kiviteli számok, a melyek a lóállomány­nak jóságát és elfogadhatóságát igazolják, foko­zatosan és természetszerűen évről-évre emelked­nek. (Helyeslés a jobboldalon.) Megjegyzem röviden e helyen, hogy a föld­mivelésügyi kormánynak az állat- és lótenyésztés érdekében tett intézkedéseiről egy kis képet adjak, hogy az 1900. évben állami közvetítéssel, illetőleg mint állami intézmény áll fenn, 987 fedeztetési állomással, 3072 ménnel és 196 bér­ménnel, a mely mének 134.000 anyakanczánál, 1,301.340 korona bevételt tüntetnek fel az állami költségvetés keretén belül, tehát, a mint mél­tóztatnak látni, ezek a kiadási nagy tételek viszont az államháztartás egyensúlyának a meg­zavarása nélkül is fentarthatók, mert hisz olyan jövedelmet biztosítanak az állami háztartásnak, mely mellett még a tenyésztés czéljai is előnyö­sen szolgálhatók. Ezen rovat bevételi csökkenése közgazda­sági szempontból bír jelentőséggel, még pedig azért, mivel a földmivelési kormány épen az állattenyésztés érdekében szükségesnek látta azt. hogy az 1902-ik évre a fedeztetési dijakat le­szállítsa és ezen leszállítás folytán hozzáfér­hetővé tegye a, gazdaközönségnek ezen nagy és értékes anyag felhasználását. De leszáll a be­vételi összeg azért is, mert a gödöllői és kolosi méneseknek uj lóállomáuynyal való ellátása mellett az eladás keretéből bizonyos mennyiségű lovak ki kellett, hogy vonassanak, de csökkent az által a harmadik nevezetes körülmény által is, hogy a cs. és kir. és a honvédlovasság ré­szére az állami intézetekből beszerzendő lovak száma nő és a beszerzési árak csak 650 koro­nával vétetvén fel, mentől nagyobb lesz a be­szerzés, annál kedvezőtlenebbül fog alakulni az állami lótenyésztési intézetek bevételi összege is. Az állategészségügyi czimnél nem nagy az eltérés a múlt és a jelen év költségvetési téte­lei közt, de ennek daczára módot talál a föld­mivelésügyi miniszter ur arra, hogy néhány, gyakorlati szempontból jelentős kérdés a költség­vetés tételeinek keretén belül megoldást nyerjen. Nevezetes a gyakorlati és különösen a nyugati kivitelre tenyésztő gazdák érdekeinek szempont­jából az, hogy a Bécsbe irányuló állatforgalom könnyitése és hatékonyabb ellenőrzése s az aka­dályok elhárításának szempontjából a földmivelés­ügyi miniszter Bécsben az osztrák területen levő magyar állatok esetleges ragályos beteg­ségeinek konstatálására az ottani állategészség­ügyi felügyelő mellé állandóan alkalmazott állat­orvost nevezett ki, (Helyeslés a jobboldalon.) a mi mindenesetre, ha kis jelentőséggel látszik is bírni, megbecsülhetetlen értéket képvisel azokra az állattulajdonosokra, a kik a múltban sok költségnek és sok szekatúrának voltak kitéve épen azon férfiak részéről, a kik hivatva vol­tak állatállományunk egészséges voltát Bécsben konstatálni. (Igaz! TJqy van!) Az 1900 : XVII.' t.-czikk 28. §-a alapján szervezte a földmivelésügyi miniszter az 1902. évre már az országos állategészségügyi tanácsot. Ennek hivatása lesz majd állategészségügyünk szakszerű kezelése és az, hogy mindazon kérdé­sekben szakszerű és döntő befolyást gyakoroljon, a melyek állategészségügyünk terén föl fognak merülni. Ennek a tanácsnak a költségei ezúttal

Next

/
Thumbnails
Contents